Egotrip

Vajda Mihály: A barangoló Szókratész

Szókratész az őserdőben

Egotrip

Drága Szókratészem, régóta nem hallottam rólad, igaz, te se rólam. De maradjunk most nálad. Sejtésem szerint Dél-Amerikában vagy.

Utolsó észak-amerikai soraidban mintha arról értekeztél volna – értekeztél? mióta Amerikában vagy, olyan szófukar lettél, de hát én ebbe beletörődtem, majd mesélsz az erkélyemen, ha egyáltalában hazajössz Európába –, hogy New Yorkból egyenesen valahová Dél-Amerikába utazol. Szóval Dél-Amerika. Nem sokat tudok róla; te majd kitanítasz. Brazíliában állítólag még őserdők is vannak „civilizálatlan” indiánokkal, akik kannibálok. Ahogy ismerlek, te igyekeztél őket is felfedezni. S erre gondolván, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha téged ezek a kannibálok megfőznének és megennének. Mármint, hogy erre törekednének. Mert szerintem a görög istenek hatalma Brazíliáig is kiterjed, s én ezt empirikus tapasztalatokra építve gondolom. Ugyanis Európában is lehetőségük lett volna egyeseknek téged elveszejteni akarni, s ha ez nem történt meg, akkor csak azért lehetett így, mert a te isteneid téged egy rendes, jogszerű kivégzés céljából óvnak meg hetven éved jó egészségében; így hát a brazíliai őserdők bennszülötteitől is valamiképp távol tartanak – már ha tényleg vannak még ilyen kannibál bennszülöttek. Szóval érzésem szerint megvagy, és jól érzed magad.

Én ezalatt öregszem. Nem mondhatnám, hogy engem nem óvnak az isteneim, hiszen már 88 évet megértem, de mi ez a te éveid számához képest, amit már egy fa is megirigyelhetne. Igaz, a szervezeted és a szellemed csak 70 éves. Apropó, szellemed: a minap előszedtem a polcomról két rólad szóló könyvet, kollégáim írták, ezért kicsit ódzkodom is tőlük, de azért legközelebbre már talán elolvasom őket, és akkor beszélgethetünk arról is, amiket az athéni agorán műveltél. Pontosabban, hogy kiváló, talán legkiválóbb tanítványod, Platón szerint az időben miket gondoltál; hogy a későbbiekben mit adott a szádba, az kevésbé érdekel, egyrészt mert azt ő találta ki, ebben biztos vagyok (mondd meg, ha nem így van!), másrészt mert a filozófiának szerintem nem kell a világot magyaráznia, még kevésbé a maga agyrémei szerint átalakítania – úgysem tudja. Még azt sem tudjuk, hogy a fenébe létezik ez a világ; a filozófia csak kérdezzen és kérdezzen. Na, majd ezt is megbeszéljük. Most azonban hagylak békében, s a magam tapasztalatairól írok neked egyet s mást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.