Én is szívesen mászkálnék még egyszer arra, rendkívüli élvezet lenne veled körülnézni ott is, ahol valamikor már jártam, s ott is, ahol még nem. De nem áltatom magam. A te korodban, most a 70 évedre gondolok persze, még van az embernek ereje sokat járkálni, megismerni új dolgokat; emlékszem, 70 évesen még bennem is volt vállalkozó kedv. Most azonban, lassan a 90 felé közeledvén, ha kedvem volna is még, de már nem vagyok rá képes: nagyokat mászkálni, kiállításokon ácsorogni, ez már sajnos nem nekem való. Tegnap is megnéztem egy érdekes és szép kiállítást Szentendrén (gondolom jártál ott), Anna Mark retrospektív, nem is volt nagy, utána mégiscsak nyögtem órák hosszat. Szóval nem megyek utánad, de nem is sürgetlek, hogy visszagyere. Sőt még arra sem kérlek, hogy írjál élményeidről hosszú beszámolókat; ahogy a legutóbb megígérted: mihelyst újra találkozunk, mesélni fogsz sokat. Ameddig meg arra csámborogsz, én mesélek neked. Remélem, nem bosszantalak vele.
Tegnap, mint említettem, Szentendrén jártam, csak a város egy helyén volt elviselhetetlen a nyüzsgés; ahol a kiállítás van, arrafelé már nem voltak tömegek, s így élvezhettem volna a városkát, ha nem fájnak a csontjaim.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
