Vajda Mihály: A ki nem végzett Szókratész

Rég nem hallottam rólad

Egotrip

Drága Szókratészem! Hiányzol. Nem akarlak sürgetni, hogy gyere már „haza”, örülök, hogy – láthatóan – jól érzed magad a tengerentúl; s nagyon is értem, hogy ha már egyszer 2500 év után elhagytad az Óvilágot, alaposan körül akarsz nézni az Újvilágban is.

Én is szívesen mászkálnék még egyszer arra, rendkívüli élvezet lenne veled körülnézni ott is, ahol valamikor már jártam, s ott is, ahol még nem. De nem áltatom magam. A te korodban, most a 70 évedre gondolok persze, még van az embernek ereje sokat járkálni, megismerni új dolgokat; emlékszem, 70 évesen még bennem is volt vállalkozó kedv. Most azonban, lassan a 90 felé közeledvén, ha kedvem volna is még, de már nem vagyok rá képes: nagyokat mászkálni, kiállításokon ácsorogni, ez már sajnos nem nekem való. Tegnap is megnéztem egy érdekes és szép kiállítást Szentendrén (gondolom jártál ott), Anna Mark retrospektív, nem is volt nagy, utána mégiscsak nyögtem órák hosszat. Szóval nem megyek utánad, de nem is sürgetlek, hogy visszagyere. Sőt még arra sem kérlek, hogy írjál élményeidről hosszú beszámolókat; ahogy a legutóbb megígérted: mihelyst újra találkozunk, mesélni fogsz sokat. Ameddig meg arra csámborogsz, én mesélek neked. Remélem, nem bosszantalak vele.

Tegnap, mint említettem, Szentendrén jártam, csak a város egy helyén volt elviselhetetlen a nyüzsgés; ahol a kiállítás van, arrafelé már nem voltak tömegek, s így élvezhettem volna a városkát, ha nem fájnak a csontjaim.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.