Egotrip

Vajda Mihály: A ki(nem)végzett Szókratész  

Egotrip

Még mindig Amerikában…

S velünk itt meg mi van?

 

– Halló, Szókratész, de jó, hogy jelentkeztél. Már azt hittem, valami bajod esett odaát. S ki értesítene erről pont engem? Platónt keresgélnék, hogy értesítsék, őt meg garantáltan nem találnák meg. Tudják is ők, ki, mikor, mit művelt abban a messzi Európában.

– Te tényleg azt hiszed, hogy a népek itt mind hülyék?

– Dehogy hiszem, csak hülyéskedtem. Megeshet, hogy a filozófiában éppen kevésbé járatosak, mint mi itt (no persze csak néhányan), de a politikai kultúrájuk, jól tudom, sokkal fejlettebb. Bár… Az utóbbi időben egy kicsit megingott a beléjük vetett bizalmam. A Trump-históriától nem vagyok képes megszabadulni. De tényleg nem erről akartam veled értekezni. Egyrészt kérdezném, hogy érzed magad, merre jársz, mik a terveid… Másrészt szerettem volna beszámolni arról, mire jutottam magammal az elmúlt két hónap során, amióta nem leveleztünk.

– Jól vagyok, drága barátom… Mit láttam, mit tapasztaltam, arról majd beszámolok téli estéinken a Kavics utcában. Ugye nincsen kifogásod ellene, hogy majd megint nálad lakjam?

– Ellenkezőleg. Örülök neked. S ráadásul megtisztelsz vele. Ki mondhatja el magáról Magyarhonban rajtam kívül, hogy Szókratész mindig nála száll meg, ha ebben az országban időzik? Már híre is kelt a dolognak, hogy az a vénember a Kavics utcából az életben maradt Szókratész legjobb barátja. Képzeld, kétszer is megesett az utóbbi időben, hogy az utcán járkálva ismeretlenek rám köszöntek: „Jó napot, Szókratész!” De most már abbahagyom a hülyéskedést (vagy dicsekvést?), s szeretnék neked beszámolni arról, hogy – amint már említettem – mire jutottam magammal az utóbbi időben. De ez így talán nem is jó leírása „közállapotomnak”. Mert – nehogy azt higgyed – nem az egészségi állapotomról fogok beszámolni. Hogy is érezhetné magát egy vénember? Mindig van valami baja. Neked, barátom, ugyancsak szerencséd van. 70 éves vagy, s 70 éves is maradsz az idők végezetéig. Az igazi megvénülést megúsztad. Őszintén szólva nem tudom, irigyeljelek-e ezért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.