Vajda Mihály

A ki(nem)végzett Szókratész

Egotrip

Panem et circenses

– Na, végre, hogy megjöttél. Azt hittem, képtelen voltál átjutni a városon. Tegnap még kisebb volt a nyüzsgés, mégis elég nehezen jutottam el taxival a Kavics utcából a Bartók Béla útra, egy ifjú fotós barátom kiállításának a megnyitójára.

– Hát nem volt valami könnyű hazajutnom. Hol ez az út volt elzárva, hol egy másik, de csak-csak sikerült átverekednem magam a városon. Mondd, barátom, mi ez a zűrzavar?

– Egyrészt a holnapi nemzeti ünnep…

– Miféle nemzeti ünnep?

– Szent István királyunk, az államalapító ünnepe. Hívták már másképpen is – az új kenyér ünnepe, az alkotmány ünnepe –, de most úgy hívják, ahogy tudomásom szerint eredetileg is nevezték. Számtalan rendezvény, meg előkészületek a tűzijátékra, légi parádéra – hiába tiltakoztunk jó néhányan: pazarlás, levegőszennyezés és a többi –, csak megrendezik. Egy pillanatilag sem hittem, hogy a tiltakozásnak foganatja lesz. De most nem csak az ünnep előkészületei nehezítik a közlekedést. Ma kezdődik az atlétikai világbajnokság, az is felfordulást okoz.

– Hát mit mondjak… A cirkusz az állami életnek, amióta világ a világ, velejárója. A nép szereti.

– Bizony, nagyon szereti. A panem et circenses, a kenyeret és cirkuszt a hatalom eszköze volt már a római császárkorban is. A kifejezés állítólag Juvenalistól származik.

– Sejtettem, hogy szkeptikus vagy a tiltakozások hatékonyságát illetően. Minek tiltakozol akkor unos-untalan?

– Te ne tudnád, hogy minek? Te sem azért fordultál szembe, Szókratészem, a hatalmasok állítólag a „közakaratot” kifejező akaratával, mintha beláttad volna, hogy ezzel meggyőzöd a hatalom birtokosait.

– Drága barátom, nagyon is jól tudom, hogy egyetértünk, nem is akarlak bosszantani. Szeretném a már néhányszor elkezdett beszélgetésünket tovább folytatni. A beszélgetésünket arról, hogy tulajdonképpen hogy is néznek ki a dolgok itt, ebben az országban. S onnan továbblépni a tömegek és a politika viszonyának elemzésére általánosságban is. Abból indulnék ki, hogy tulajdonképpen mi a fontos. Mi a fontos az ún. tömegek, és mi a fontos – nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam – a „progresszív értelmiség” számára. Ez a – minek nevezzem, csoportnak? –, szóval ez a csoport, szóval ti, azt hiszitek, hogy… megpróbálom megfogalmazni, szóval azt hiszitek, hogy mindenki számára az a legfontosabb, ami a számotokra, nevezetesen a szabadság. S ha ez éppenséggel nem látszik legalábbis egyértelműnek, akkor azt állítjátok, hogy a nép hülye, mert a hatalom, amelyet félt és tisztel, elhülyítette.

– Most, hogy ezt így megfogalmaztad, valami nagyon furcsa jutott az eszembe. Nemrégiben ünnepeltük az öreg Lukács Történelem és osztálytudata megjelenésének 100. évfordulóját. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy drága öreg mesterem zseniális konstrukciója – abszurd. Hogy ugyanis a proletariátus empirikus osztálytudatát megülte a burzsoázia, a beszámításos igazi osztálytudatot ezért az értelmiségnek (értsd párt) kell bevinnie a proletariátusba. Na, ezt most nem mondom tovább, de kísérteties a párhuzam. Szóval nekünk a szabadság a legfőbb érték, ennélfogva a tömegembernek is az kell, hogy legyen. Ha nem az, hát a hatalom meghülyítette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.