Egotrip

Vajda Mihály: Szókratész a vonaton

Már megint győztek

Egotrip

- Drága Szókratész, jól vagy ott a nagy Ámerikában?

– Drága Szókratész, jól vagy ott a nagy Ámerikában? S merre jársz? S tudsz-e arról, hogy itt Magyarországon vasárnap választások voltak, s a Fidesz már megint tarolt? Négy évvel ezelőtt még nem beszélgettünk hónapról hónapra – azt sem tudtam, hogy életben maradtál –, s akkor csak úgy magamban fűztem kommentárokat a Fidesz győzelméhez. Bevallom neked, akkor sem bíztam a változás lehetőségében. Ez már csak egy ilyen hely: a nép szerette Ferenc Józsefet, Horthy Miklóst, Kádár Jánost, s most már 12 éve találta magának ezt a fickót, ki is tart mellette.

– De hát miért szereti?

– Drága Szókratész, erre nem tudok felelni. Vagy talán mégis tudok? Itt Közép- és Kelet-Európában ilyen a vidéki nép. Mindig kell neki egy keménykezű, biztonságot ígérő valaki. S minél keletebbre nézünk, annál inkább így van. A mi „valakink” most éppen a háborútól védi őket – azt észre sem veszik, hogy a legjobb haverja gyakorol agressziót –, de azért a homoszexuálisokon is rajta tartja a szemét, bizony, nehogy nemváltó operációra bírják rá gyerekeiket… Hát van azokban a romlott demokráciákban valaki, aki minderre képes lenne? Csak azért mondtam, hogy a vidéki nép, mert a budapestiek az ellenzékre szavaztak. Talán még az oroszoknál is a nagyvárosokban élnek zapadnyikok. Romlott, dekadens fajta az, vagyunk mi. Mi a saját fejünkkel szeretnénk gondolkodni, nem a Vlagyimiréval vagy a Viktoréval.

A papíron, amit négy év előttről találtam a fiókomban, elmeséltem egy történetet. Minthogy már senki nem emlékszik rá, bár úton-útfélen mondtam-meséltem, elmondom itt újra. Még a rendszerváltást megelőző hónapok valamelyikében… Apropó, tudod mi az a rendszerváltás?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.