egotrip

Vajda Mihály: A ki nem végzett Szókratész

Szókratész és a halál

Egotrip

Alig hogy megjött, drága Szókratészem, újabb leveled Amerikából, érkezett egy másik, ismeretlen ismerősömtől, amelyben felesége haláláról tudósít.

Az elhunyt feleség vagy harminc évvel ezelőtt tanítványom volt Szegeden – közvetlenül a rendszerváltás után ott is tanítottam –, érdekes, tehetséges lány. Időnként elküldte nekem valami írását, de ha nem tévedek, személyesen azóta nem találkoztunk. Férjhez ment egy matematikushoz – ő az említett ismeretlen ismerős –, aki hosszú évek óta külföldön tanít, mostanság, ha jól emlékszem Guamban, amely valahogy az Egyesült Államokhoz tartozik, de messze fekszik Amerikától. Nem hiszem, Szókratész, hogy oda is elvetődnél, bár ki tudja, milyen lehetetlen helyeken fogsz még megfordulni, időd van, az istenek nem engednek meghalni. Szegény lányhoz azonban nem voltak ilyen kegyesek.

Tudom, ezt te másképpen látod. Fáraszt már ez a rád mért szinte „örök élet”, s különben is, ha jól emlékszem tanítványod, Platón beszámolójára, te jó barátságban voltál a halállal. Talán ezért is nem szöktél meg Athénból, miután halálra ítéltek, nemcsak azért, mert tisztelted Athén törvényeit. Elhiszem neked, amit a börtönben, barátaidnak mondottál. Azt is, hogy tényleg azt gondoltad, hogy „akik helyesen foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és halottak lesznek. Ha tehát ez igaz, bizony oktalanság volna, hogy ők, akik egész életükben nem vágyakoztak semmi másra, csupán erre, amikor végül eljön, riadoznának attól, amire régóta vágyakoznak és készülnek”. Meg hogy „ha valaha is tisztán akarunk tudni valamit, el kell a testtől válnunk, s csupán a lélekkel kell szemlélni a dolgokat önmagukban”. S aztán – állítólag – így folytattad: „Mert ha nem lehet a testtel bármit is tisztán megismerni, csak két eshetőség van: vagy semmiképpen nem lehet megszerezni a tudást, vagy pedig csak holtunkban.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.