egotrip

Vajda Mihály: A ki nem végzett Szókratész

Szókratész és a halál

Egotrip

Alig hogy megjött, drága Szókratészem, újabb leveled Amerikából, érkezett egy másik, ismeretlen ismerősömtől, amelyben felesége haláláról tudósít.

Az elhunyt feleség vagy harminc évvel ezelőtt tanítványom volt Szegeden – közvetlenül a rendszerváltás után ott is tanítottam –, érdekes, tehetséges lány. Időnként elküldte nekem valami írását, de ha nem tévedek, személyesen azóta nem találkoztunk. Férjhez ment egy matematikushoz – ő az említett ismeretlen ismerős –, aki hosszú évek óta külföldön tanít, mostanság, ha jól emlékszem Guamban, amely valahogy az Egyesült Államokhoz tartozik, de messze fekszik Amerikától. Nem hiszem, Szókratész, hogy oda is elvetődnél, bár ki tudja, milyen lehetetlen helyeken fogsz még megfordulni, időd van, az istenek nem engednek meghalni. Szegény lányhoz azonban nem voltak ilyen kegyesek.

Tudom, ezt te másképpen látod. Fáraszt már ez a rád mért szinte „örök élet”, s különben is, ha jól emlékszem tanítványod, Platón beszámolójára, te jó barátságban voltál a halállal. Talán ezért is nem szöktél meg Athénból, miután halálra ítéltek, nemcsak azért, mert tisztelted Athén törvényeit. Elhiszem neked, amit a börtönben, barátaidnak mondottál. Azt is, hogy tényleg azt gondoltad, hogy „akik helyesen foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és halottak lesznek. Ha tehát ez igaz, bizony oktalanság volna, hogy ők, akik egész életükben nem vágyakoztak semmi másra, csupán erre, amikor végül eljön, riadoznának attól, amire régóta vágyakoznak és készülnek”. Meg hogy „ha valaha is tisztán akarunk tudni valamit, el kell a testtől válnunk, s csupán a lélekkel kell szemlélni a dolgokat önmagukban”. S aztán – állítólag – így folytattad: „Mert ha nem lehet a testtel bármit is tisztán megismerni, csak két eshetőség van: vagy semmiképpen nem lehet megszerezni a tudást, vagy pedig csak holtunkban.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.