Egotrip

Vajda Mihály: Szókratész, a ki(nem)végzett

Egotrip

Ő sem ért mindig mindent

– Te mocorogsz ott az előszobában?

– Persze, ki más?

– Örülök, hogy megjöttél, épp most olvastam valamikori magadról egy lengyel irodalomtörténész, Ryszard Przybylski az öregségről szóló esszékötetében. Azzal kezdi, hogy jóllehet halálra ítéltek, „ugyanakkor az esemény minden ó- és újkori kommentátora egyetért abban, hogy ez önkéntes halál volt”. Nem idézek minden részletet, csak Nietzsche idevágó szövegét, miszerint „Szókratész teljesen tudatosan, minden természetes halálfélelemtől mentesen alakította úgy az eseményeket, hogy halálra ítéljék, ne száműzetésre.” Mit szólsz ehhez?

– Ugyan máig is nagyon jó a memóriám…

– Hát persze, hiszen még fiatal vagy. Nem egészen 70 éves, ha jól számolok… Azóta, hogy kivégeztek (mi tudjuk, hogy csak eltüntettek) 2422 év telt el, csakhogy attól kezdve nem öregszel.

– …mégis nehéz felidéznem akkori meggondolásaimat. De való igaz, végezetül is nem akartam megöregedni.

– S milyen igazad volt. Nem jó az öregség. Erről szól Przybylski említett kötete is. Biztosan nem örültél annak, ami végül is történt; mindaddig, amíg meg nem tudtad isteneid döntését: addig élsz, míg egyszer valahol jogszerűen halálra nem ítélnek, és ki nem végeznek. De hát már sokat beszélgettünk erről.

– Most sem tudok erről mást mondani, mint eddig. Hagyjuk is ezt, nem jutunk ötről a hatra. Viszont szerettem volna kérdezni tőled valami fontosat. Már visszajöttem Amerikából, amikor a Hamász betört Izraelbe, válogatás nélkül lemészárolt ki tudja hány izraelit…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.