Váradi Balázs

  • Váradi Balázs

Váradi Balázs cikkei

Bombát tett a német alkotmánybíróság az EU küszöbére

„Solange II”. Addig, amíg II. – jogászok így hivatkoznak arra az 1986-os német alkotmánybírósági döntésre, amely, úgy tűnt, rendezte a német alkotmányos jogrend és az EU viszonyát. Addig, amíg az EU törvényei ugyanúgy megvédik a németek alapjogait, mint a német alkotmány, a karlsruhei talárosok lemondani látszottak arról, hogy egyes uniós törvényeket a német alkotmány mércéjével méricskéljenek.

Mikor és hogyan szabad nyitni: mennyit ér egy magyar élet?

Ha valamiben egyetért orvos és beteg, hívő és baloldali humanista, egy sor költő és politikus, az az, amit Andrew Cuomo, New York kormányzója és a járvány elleni harc egyik amerikai vezére a minap így fogalmazott meg: „Hamis a dilemma a népegészség és a gazdaság újraindítása között – senki se fog a kettő közt választani, de ha választani kell, én az egészséget választom. Az emberi életre nem lehet árcédulát ragasztani.”

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

„Falu végin a vasvella, / Mégis begyütt a korela! / Nem bántja jaz az urakat, / Csak a szögén parasztokat.” Közreadójának lábjegyzete szerint ez az 1925-ben gyűjtött népdal „a régi egészségügyi védekezés emlékét őrizte meg, amikor hatóságilag lezárták a veszélyeztetett falvak határát”. Márpedig amikor – például – 1831-ben begyütt az akkor negyedmillió életet kioltó rémes kór, akkor kolerafelkeléssel: gyújtogatással és gyilkosságokkal járt. Az indulatokat a jogos félelem táplálta, és persze a drákói módon, de nagyrészt hiába eljáró hatóságokkal szembeni bizalmatlanság.

Megrendelő magyar Madisonoknak

Abban a hosszú pillanatban, amikor az Orbán-rendszer már összeomlott – ami október 13. után a legkevésbé sem tudományos fantasztikum –, de még állnak a bukáshoz vezető csaták (reméljük, inkább virtuális) barikádjai, magától értetődően merül fel majd az igény: a Fidesz hatalmát bebetonozó alaptörvény helyett új alkotmányra van szükség.

Van-e értelme a szupergazdagokat célzó Tiborcz-adónak?

Az új főpolgármester egyik (balos fülnek jól hangzó, de szerintem több implementációs és politikai sebből vérző) ígérete a névadó részéről feljelentést is kiprovokáló, a félmilliárd forintnál nagyobb értékű lakóingatlanokra kivetendő Tiborcz-adó bevezetése volt. A konkrét javaslaton túltekintve: méltányos és gazdaságilag hatékony-e az ingatlanok értékét vagy legalább értéknövekedését jó alaposan megadóztatni?

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Megkockáztatom: a kedves olvasó nemcsak üzleti ügyintézésének, szórakozásának és magáncélú levelezésének zömét intézi réges-rég az interneten, hanem a pénzügyeit és a hatóságokkal folytatott huzavonáinak nagyját is online bonyolítja le.

Tarhálás és képviselet

Néhány éve kiszivárgott az amerikai demokrata párti kongresszusi képviselők belső frakcióeligazításának az a részlete, amely azt javasolja az új törvényhozóknak, hogy napi négy órát szánjanak a telefonálgatásra a potenciális anyagi támogatóknak. Különben a következő kampányukra nem lesz elég pénzük.

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Ha az olvasó már megtette azt, amit a most épp az akadémiai kutatóintézetek autonómiájára támadó, kétszínű kormányzati önkény ellen a jóérzés vagy a szolidaritás diktált neki, legyen az Facebook-poszt megosztása, online petíció aláírása vagy részvétel valamelyik tüntetésen, mélázzunk el azon a méltatlankodó érven, amit jóérzésű, a versenyszférában dolgozó ismerősöktől hallok szüntelen.

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

A napokban a közfigyelem fókuszába került 850 forintos miniszterelnökségi Gundel-ebédmenük (csülkös bableves + káposztás cvekedli a kádári nosztalgiázóknak, Cézár-saláta és rántott pulykamell a moderneknek) kérdése megint ráirányította a figyelmet a politikusok anyagi juttatásaira. Mennyi pénz (plusz utazási és lakhatási támogatás, jóárasított menzakaja stb.) az elég? Adjon-e fizetést a közösség a politikusainak, és ha igen, mennyit?

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

A magyar kormányzatot elítélő Sargentini-jelentés elfogadását az Európai Parlament kétharmados többséghez kötötte. De miért épp kétharmadhoz? S egyáltalán: miért szükséges valamely döntés elfogadásához a szavazásra jogosultak vagy a szavazáson részt vevők kétharmadának a voksa? (Külön kérdés, hogy kik is a „szavazáson részt vevők”: az összes fizikailag jelen levő képviselő? A valamilyen gombot nyomók, beleértve a „tartózkodom” gombot is? Vagy csak azok, akik igennel vagy nemmel szavaznak? Bár éppen erre, a különböző törvényhozásokban különbözőképp szabályozott részletkérdésre akaszkodott rá kínjában a magyar kormánypropaganda, ezzel most nem foglalkozom.)

Kövess minket: