Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Politikusfizetések

Egotrip

A napokban a közfigyelem fókuszába került 850 forintos miniszterelnökségi Gundel-ebédmenük (csülkös bableves + káposztás cvekedli a kádári nosztalgiázóknak, Cézár-saláta és rántott pulykamell a moderneknek) kérdése megint ráirányította a figyelmet a politikusok anyagi juttatásaira. Mennyi pénz (plusz utazási és lakhatási támogatás, jóárasított menzakaja stb.) az elég? Adjon-e fizetést a közösség a politikusainak, és ha igen, mennyit?

Hagyományosan két markáns vélemény van. Az egyik szerint a (demokratikus) politika független egzisztenciák dolga kell, hogy legyen, akiknek a közügyek felelős intézéséért járó megbecsülés éppen elégséges motiváció. Parafrazeálva az addigra már idős és tapasztalt, az üzleti életet, Franciaországot és Angliát is megjárt Benjamin Franklinnek az amerikai alkotmány vitáján 1787-ben tartott szónoklatát: politikai pozícióknál az embere­ket a hatalomvágy és a bírvágy sarkallhatja – odaengedni a kormányhoz azokat a veszedelmes figurákat, akiket mindkettő egyszerre hajtja, az a széthúzó, korrupt, a közt rosszul szolgáló államvezetés biztos receptje.

Ám ha azzal a kétséges eszközzel próbáljuk a pénzsóvár akarnokokat kívül tartani a politikából, hogy hivatalukkal egyáltalán nem jár anyagi haszon, akkor eleve kizárjuk a politikából a társadalom kevésbé tehetős zömét, amelynek gondoskodni kell a saját és a családja megélhetéséről; köztük a közjót bizonnyal növelni képes önzetlen politikai őstehetségeket is. Továbbá. Ha megengednénk, hogy a politikusi munkáért ne szabott fizetés és jól definiált nem anyagi juttatások formájában járjon ellentételezés, hanem más csatornákon keresztül, valamint lehetővé tennénk, hogy a politikus befolyásos érdekcsoportok, ne adj’ isten idegen államok pénzét vagy horribilis összegű ajándékait fogadja el, azzal akkor is a korrupció előtt nyitnánk szélesre az ajtót, ha e juttatások nem jelentenek direkt megvesztegetést, pusztán, khm, jó szándékot generálnak és várakozásokat keltenek. Ki tudja, miért, példaként a politikusok magángépen röptetése jut az eszembe. De ha nem akarjuk, hogy a mai magyar gyakorlat bekavarjon fennkölt gondolatmenetünkbe, felidézhetjük a korai Egyesült Államokban az alkotmányt megelőző Articles of Confederation azon cikkelyét is, mely külön egyedi kongresszusi hozzájárulás nélkül nem engedte volna a fent idézett Franklinnek, hogy a Lajos királytól búcsúajándékként (Franklin párizsi nagykövet volt) kapott briliánsokkal kirakott arany burnótszelencét megtartsa. (Megszavazták, megtarthatta.)

Ha viszont ezt megtiltjuk, akkor marad a fizetés.

És miért ne működhetne az a pofonegyszerű munkakínálati logika a politikusok között is, ami az esztergályosoknál vagy az értékesítőknél működni látszik? A fizetés és különösen a magasabb fizetés több jelentkezőt vonz, akik közül könnyebb a tehetségesebbet, a képzettebbet, az elkötelezettebbet kiválogatni; és a magasabb fizetéssel honorált politikus ugyanúgy jobban iparkodik majd jól tenni a dolgát (hogy tovább a posztján maradjon), mint a jól fizetett munkás vagy magántisztviselő. Magasabb fizetés – nagyobb verseny + nagyobb alkalmasság + több erőfeszítés –,→jobb munka. Mivel a politikusok munkáján rendkívül sok múlik, adjunk tehát nekik magas, a nagyvállalati csúcsmenedzsereknél is magasabb fizetést!

Kinek van igaza? Miről árulkodik a tapasztalat? A statisztika eszközeivel nehéz a válasz: a politikusfizetéseket nem egy kísérletvezető csökkenti/emeli, hanem maguk a politikusok.

A válasz tehát nehéz, de nem lehetetlen. Raymond Fisman és szerzőtársai (Labor Supply of Politicians, Journal of the European Economic Association, 2015. október) azt vizsgálták, hogy az európai parlamenti képviselők (MEP) fizetésének régóta időszerű, 2009-től hatályos egységesítése (korábban mindenki az otthoni képviselőkével egyező összeget kapott – a magyarok például tizedannyit, mint az olaszok) hogyan hatott a munkájukra.

A kutatók úgy találták, hogy ahol többet ment fel a javadalmazás, anyagi értelemben értékesebb lett a trófea, ott több párt szállt be európai parlamenti képviselőjelöltekkel a politikai versenybe, mint ahol kevesebb – 1:0 a munkagazdászoknak. Viszont a magasabb fizetés nem tette szorgalmasabbá a képviselőket (ezt szavazásokon való részvétellel mérték, illetve azzal, hogy mennyit lóg egy MEP: hányszor ír alá jelenléti ívet napidíjért úgy, hogy aznap egyszer sem nyomja meg a szavazógombot); az erőfeszítés mértékét inkább a képviselt ország erkölcsi szintje (korrupciós index) magyarázta, a magasabb fizetés tehát nem járt nagyobb erőfeszítéssel. 1:1. A politikatudósok megnézték azt is, jobban ragaszkodnak-e a székükhöz azok a MEP-ek, akiknek jobban nőtt a fizetésük. A válasz: igen. A magasabb fizetés inkább megtartja a képviselőket. 2:1 a munkagazdászoknak. A következő kérdést elsőre nem is világos, hogyan lehet tesztelni: vajon nívósabb MEP-ek kerültek-e a strasbourgi székekbe azokból az országokból, ahol nagyobb volt a fizetésemelés? A szerzők ezt úgy vizsgálták, hogy a képviselők diplomáját valaha kiadó egyetemek minőségét osztották két csoportba: vajon egy top 500 vagy a futottak még intézmény alumnusának a kezébe került a fizetésemelés eredményeképpen a mandátum? Az eredmény talán meglepő: a fizetésemelés hatására csökkent a politikusok imigyen mért minősége. Kicsit megkapargatva a számokat az is kijön, hogy mi magyarázza ezt az elsőre furcsa hatást: a legjobb egyetemekről szalajtott politikusokra nem hatott a fizetésemelés, míg a kevésbé jó helyről jöttekre delejes vonzerőt gyakorolt a több pénz. Erre az eredményre megint Ben Franklin bólogathat, lám, nem a legkiválóbbakat vonzza a politikához a pénz szeretete. 2:2. A mindent eldöntő ötödik összecsapás, mely mindezeknek a hatásoknak az eredője, arra a kérdésre keresi a választ: emeli-e a MEP-ek politikusi teljesítményét a magasabb fizetés. A teljesítményt a kutatók a jegyzett írásbeli vélemények és előterjesztések számával próbálták megragadni. A válasz: nem találtak szignifikáns hatást sem erre, sem arra. Marad a döntetlen.

Ha nem is akarunk a XVIII. századba visszamenni, ahol a politika jól eleresztett urak sportja volt csupán, továbbá ha adunk is a köz pénzéből képzettségükhöz, felelősségükhöz, státuszukhoz illő fizetést azoknak, akik kormányoznak minket, semmi nem támasztja alá azt, hogy a magasabb járandóság (vagy az olcsóbb menü a várbéli menzán) a közt jobban szolgáló politikusokat eredményez. Szerénység, elvtársak (polgártársak), szerénység.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.