Váradi Balázs

Szüleik hét éve, népszámláláskor adott válaszai szerint Magyarországon a 14 év alatti gyerekek körülbelül 8, más felmérések kérdezőbiztosainak ítélete szerint (a romákra vonatkozó statisztikákból kiindulva) jó 15 százaléka cigány.

A titkos szavazás intézménye nem kimondottan új keletű. A római köztársaságban a négy ezt előíró leges tabellariae közül az elsőt, a lex Gabiniát i. e. 139-ben fogadták el. De miért hozakodok most elő ezzel?

Habony Árpád a megmondhatója, hogy Soros György személye hány okból alkalmas a magyarok főmumusának szerepére: amerikai is, zsidó is, pénzügyi befektető („spekuláns”) is: dúsgazdag, és markáns, jól artikulált elképzelései vannak a kívánatos – nyílt és szabad – társadalomról. Ezek ráadásul semmiben sem egyeznek Orbánék világképével. Ezt jól tudjuk.

Úgy egy éve küldte vissza több mint száz értelmiségi az állami kitüntetését, tiltakozásul az ellen, hogy a köztársasági elnök a Fidesz védelmében fröcsögve uszító Bayer Zsoltot is lovagkeresztre érdemesítette. Az idén pedig a Debreceni Egyetem szenátusa adományozott egyetemi díszpolgárságot Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin autokratának és, nem mellesleg, kandidátusi disszertációplagizátornak, amire válaszul Vajda Mihály, a jeles filozófus lemondott egyetemi professor emeritus címéről.

„Mi elvek és értékek mentén politizálunk, nem ideológiai alapon.” (A Momentum Mozgalom vezetői)

Az elmúlt hetekben sorra jelezték az Orbán-rezsim által ellehetetlenített Közép-európai Egyetemen dolgozó vagy az intézménnyel szimpatizáló jobboldali értelmiségek, hogy épp a lex CEU változtatta meg a véleményüket a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.

Ha közpolitikai témákról ír az ember, amint azt én is szoktam e hasábokon, szinte mindig a bajok, hiányok, hibák felől közelít. Hisz ezek az izgalmasak, nemde? De az új évi cikk erejéig hadd tegyem most mottómmá a Magyar Krónika elhíresült jelszavát: keresd a jót!

Ambivalens az érdeklődő közvélemény viszonya a belépésünk óta Magyarországra ömlő EU-s támogatásokhoz.

Alábbi írásunk hét évvel ezelőtt született, a 2009-es minimálbér-emelésről. Közgazdász szerzőnk ma is írhatta volna.

A nyárutón pár hétig boldog-boldogtalan azzal szórakozott, hogy elosztotta Magyarország lakosságszámát (kifinomult gazdasági lapok egyenesen a GDP-t) olimpiai érmeink számával. A művelet végén pedig leggyakoribb, legalább hetven éve ismételgetett politikai közhelyünk bukkant fel rendre: lám, kis ország vagyunk – és mégis! Lehagytuk az egész világot!