Váradi Balázs

„Dr. Seszták Miklós mindig is sokat tett Kisvárdáért. Nem csak városunkra, választókerületünkre, hanem az egész megyére, sőt az ország fejlődésére is kiemelten figyelt. Teljesen mindegy, hogy magánemberként, ügyvédként, képviselőként vagy miniszterként, de nagyon sokan számíthattak rá és nagyon sokan, sok mindent köszönhetnek neki.” Leleszi Tibor kisvárdai polgármester

Szüleik hét éve, népszámláláskor adott válaszai szerint Magyarországon a 14 év alatti gyerekek körülbelül 8, más felmérések kérdezőbiztosainak ítélete szerint (a romákra vonatkozó statisztikákból kiindulva) jó 15 százaléka cigány.

A titkos szavazás intézménye nem kimondottan új keletű. A római köztársaságban a négy ezt előíró leges tabellariae közül az elsőt, a lex Gabiniát i. e. 139-ben fogadták el. De miért hozakodok most elő ezzel?

Habony Árpád a megmondhatója, hogy Soros György személye hány okból alkalmas a magyarok főmumusának szerepére: amerikai is, zsidó is, pénzügyi befektető („spekuláns”) is: dúsgazdag, és markáns, jól artikulált elképzelései vannak a kívánatos – nyílt és szabad – társadalomról. Ezek ráadásul semmiben sem egyeznek Orbánék világképével. Ezt jól tudjuk.

Úgy egy éve küldte vissza több mint száz értelmiségi az állami kitüntetését, tiltakozásul az ellen, hogy a köztársasági elnök a Fidesz védelmében fröcsögve uszító Bayer Zsoltot is lovagkeresztre érdemesítette. Az idén pedig a Debreceni Egyetem szenátusa adományozott egyetemi díszpolgárságot Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin autokratának és, nem mellesleg, kandidátusi disszertációplagizátornak, amire válaszul Vajda Mihály, a jeles filozófus lemondott egyetemi professor emeritus címéről.

„Mi elvek és értékek mentén politizálunk, nem ideológiai alapon.” (A Momentum Mozgalom vezetői)

Az elmúlt hetekben sorra jelezték az Orbán-rezsim által ellehetetlenített Közép-európai Egyetemen dolgozó vagy az intézménnyel szimpatizáló jobboldali értelmiségek, hogy épp a lex CEU változtatta meg a véleményüket a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.

Ha közpolitikai témákról ír az ember, amint azt én is szoktam e hasábokon, szinte mindig a bajok, hiányok, hibák felől közelít. Hisz ezek az izgalmasak, nemde? De az új évi cikk erejéig hadd tegyem most mottómmá a Magyar Krónika elhíresült jelszavát: keresd a jót!

Ambivalens az érdeklődő közvélemény viszonya a belépésünk óta Magyarországra ömlő EU-s támogatásokhoz.

Alábbi írásunk hét évvel ezelőtt született, a 2009-es minimálbér-emelésről. Közgazdász szerzőnk ma is írhatta volna.