Várhegyi Éva

Nem elegáns az embernek magát idéznie, most mégis ezt teszem. Négy évvel ezelőtt írtam e helyütt: "Orbán Viktor kampányzáróját azzal kezdte: a választásokkal eljön az igazság pillanata. Ebben nem tévedett.

Matolcsy György nem most vált alkalmatlanná felelősségteljes posztjára. De most talán azok is meggyőződhettek erről, akik eddig nem gondolkodtak el róla, miféle bölcsességet és önmérsékletet, ha tetszik, diplomáciai érzéket igényel a nemzeti valuta sorsát befolyásoló pozíció, és mekkora kockázatot jelent, ha a szakmai alkalmatlanság pökhendiséggel is párosul.

Beteljesüléséhez közeledik a takarékszövetkezeti szektor bekebelezésének ördögi terve: már semmi nem akadályozhatja meg, hogy a magyar bankpiac szerény, ám nyerőnek kikiáltott szegmense egy előre kiszemelt magáncsoport irányítása alá kerüljön.

2012-ben, a piacgazdaságokra jellemző (kétszintű) bankrendszer létrehozásának negyedszázados évfordulóján több konferencián is felidéztem a 80-as évek reformfolyamatának e fontos állomását. Akkor még csak sejtettem, ami mára bizonyossá vált: az Orbán-kormány abba az állapotba formálja vissza a gazdaság pénzellátására szolgáló bankszektort, amelyből akkoriban elkezdték kiemelni.

Most, hogy a Magyar Nemzeti Bank elmarasztalta a Napi.hu üzemeltetőit azért, mert a Norvégia is figyelheti a Hernádi-ügyet c. írás közlésével tiltott piacbefolyásolást valósítottak meg, kockázatossá vált gazdasági kérdésekről írni, beszélni Magyarországon.

Beköszöntött a november, de a beharangozott csoda elmaradt: nem vált kámforrá a lakosság devizaadóssága. Egy újabb adósmentő tákolmányt sebtében átnyomtak ugyan a parlamenten, de mivel a jogszabály beterjesztői nem egyeztettek a bűnbakszerepbe állított bankokkal, megint csak látszatmegoldás született. Hiába próbálják például a tartozások részleges elengedésére bírni őket az állami garancia megvonásának fenyegetésével, ha a bankok ezt eddig sem vették igénybe. Így viszont kérdéses, hogy az árfolyamgát megnyitása a 90 napon túli hátralékkal rendelkezők előtt mennyivel bővíti a konstrukcióba belépők körét.

Amikor én még kislány voltam, a szünetekben párosával körbe kellett sétálnunk az iskola folyosóján, és amikor becsengettek, vigyázzba kellett vágnunk magunkat. Egyszer a mögöttem álló fiú felhúzta a szoknyámat, én rászóltam, az épp ott strázsáló igazgató pedig intőt adott nekem, mert vigyázzállás alatt beszéltem. Akkor ezt rém igazságtalannak éreztem.

Nemzeti büszkeségünk éppen a legnagyobb nemzeti ünnepünkön kapott újabb megerősítést: a Reuters elemzése szerint Magyarország (Lengyelországgal együtt) kimaradt abból a valutagyengülésből, ami az ún. felemelkedő országokat érte amiatt, hogy az amerikai pénzpumpa tervezett leállításának hírére megcsappant a befektetők érdeklődése a kockázatos országok pénzügyi eszközei iránt.

Ki ne szerette volna már meg nem történtté tenni élete egy-egy pillanatát? Csakhogy erre a való világban sajnos nincs mód: rossz döntéseink, meggondolatlan tetteink nyomasztó terhét életünk végéig viselnünk kell. Kivéve akkor, ha megjelenik egy akadályt nem ismerő Superman, és visszaröpít minket a múltba, hogy helyrehozzuk, amit elrontottunk. Miként most a magyar kormányfő, aki megígérte: újraírja százezrek évekkel ezelőtt kötött devizahitel-szerződését.

Túszdráma áldozataivá teszi szeretett népét a magyar kormányfő, amikor sorozatosan ujjat húz az Európai Unióval. Számíthat rá ugyanis, hogy még azok az uniós politikusok sem mernek komoly szankciót javasolni Magyarországgal szemben, akiknek a jogérzékét nagyon is bántja kormánya jogtipró magatartása.

A mai magyar kormány képviselőinek egészen más fogalmai vannak a piaci verseny értelméről, mint amit a standard közgazdaságtan sugall, mely szerint a gazdasági verseny növeli a társadalmi jólétet.