Várhegyi Éva

Ekotrip

Csodavárás

Egotrip

Beköszöntött a november, de a beharangozott csoda elmaradt: nem vált kámforrá a lakosság devizaadóssága. Egy újabb adósmentő tákolmányt sebtében átnyomtak ugyan a parlamenten, de mivel a jogszabály beterjesztői nem egyeztettek a bűnbakszerepbe állított bankokkal, megint csak látszatmegoldás született. Hiába próbálják például a tartozások részleges elengedésére bírni őket az állami garancia megvonásának fenyegetésével, ha a bankok ezt eddig sem vették igénybe. Így viszont kérdéses, hogy az árfolyamgát megnyitása a 90 napon túli hátralékkal rendelkezők előtt mennyivel bővíti a konstrukcióba belépők körét.

Már csak azért is, mert a törvénymódosítás kidolgozói láthatóan még az MNB felmérésére sem voltak kíváncsiak. Abból megtudhatták volna, hogy az árfolyamgát jelentette segítséget éppen az alacsony jövedelműek veszik a legkevésbé igénybe; feltehetően azért, mert rajtuk a törlesztőrészlet 20-30 százalékos csökkentése sem segít már. Hasonló ok miatt nem várható, hogy a már 3-6 hónapja nem fizetők tömegesen belépjenek a rendszerbe. A devizahitelesek hitegetése csak arra jó, hogy gyengítse a törlesztési fegyelmet. Ezt támasztja alá az MNB által közzétett felmérés is, mely szerint az árfolyamgáttól ódzkodók negyede azért nem vette igénybe a konstrukciót, mert jobb adósmentő csomagra várt.

Az adósságeltüntetés csodáját eddig nem a lakossági, hanem az önkormányzati devizahitelek terén prezentálta a mindenható szerepében tetszelgő kormányfő. Ott viszont nem kicsinyeskedett a kormány: tokkal-vonóval átvállalta az árfolyamgyengülés hatására felduzzadt adósságot. Nem méricskélte, melyik polgármester miért vitte a bevételekhez képest túlméretezett adósságba a települését, ki tette ezt szükséghelyzetben, a napi túlélés biztosításáért, és ki csupán valamely presztízsberuházás finanszírozása érdekében - amivel annak idején még borsot is törhetett az államadósság csökkentésén munkálkodó, a politikai paletta ellentétes oldalát képviselő kormány orra alá. (Az eladósodási hullám idején, 2005 és 2008 között a szoclib kormánnyal szemben többnyire fideszes önkormányzatok álltak.)

Tavaly év végén és az idei első fél évben kétezer önkormányzat 690 milliárd forintos tartozását vállalta magára az állam. Az adósság döntő hányada a kétezres évek második felében devizaalapon felvett hitelekből, illetve kibocsátott kötvényekből származott. Az Állami Számvevőszék jelentéseiből az is kiderült, hogy egy részük (így például a Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat) spekulatív pénzügyi műveletekre is felhasználta a kapott kölcsönt. Az év elején a nagyobb települések adósságát csak részlegesen vállalta magára a kormány, most novemberben azonban Lázár, immár a Miniszterelnökség államtitkáraként, bejelentette: február végéig minden magyar település hátramaradt tartozását átvállalják, összesen 420 milliárd forint értékben. A 2014-es költségvetési évet így már minden magyar önkormányzat adósságmentesen kezdheti meg. "A kabinet arra számít, hogy ezt követően a helyhatóságok az ott élők életkörülményeinek javításával és a települések fejlesztésével foglalkoznak" - tette hozzá az államtitkár, amivel implicit módon azt is állította, hogy az eddigiekben mással foglalkoztak.

Közgazdaságilag kétségtelenül egyszerűbb az önkormányzatok adósságát egy tollvonással eltüntetni, mint a devizahiteles háztartásokét. A helyhatóságok tartozása eleve része az államadósságnak, így ha a központi költségvetés átveszi, azzal nem rontja a magyar állam hitelezői megítélését. Ha viszont a háztartások magánadósságának egy részét átvállalná a kormány, rögvest megemelkedne az államadósság, ami az állampapíroktól elvárt hozamok növekedéséhez vagy a forint árfolyamának gyengüléséhez vezethetne. A bankok bűnbakká tételének politikai szándéka mellett ez is oka annak, hogy a kormány ódzkodik komolyabb pénzügyi szerepet vállalni a devizaadósok problémájának rendezésében, és a terheket inkább a bankszektorra hárítja.

Politikailag persze az önkormányzati adósságátvállalás is hasonlóan necces, mint a devizahitelesek terhének az adófizetők közösségére hárítása. Hiszen ez az adósság sem válik köddé, csak ezután nem az adott helyhatóságoknak kell előteremteniük a törlesztés forrását saját városuk, községük polgárainak kontójára, hanem az adósság terhe egyenletesen terül szét az ország összes lakosára. Joggal kérdezhetik Biharszentszékkékkút (és más települések) polgárai: miért ők fizessék meg Zalakunmajsabogdány (és más települések) adósságát. És fordítva.

Nem is értem, miért nem lett botrány az önkormányzati adósságok tömeges - jövő tavaszig teljes körűvé váló - átvállalásából. Az 1110 milliárd forintnyi tartozás elengedése jókora tehertől mentesíti az erősen eladósodott helyhatóságokat, miközben pluszterhet jelent a nem vagy kevéssé eladósodott települések polgárai számára. Ha jól megkapargatjuk a dolgot, akkor a joggal való visszaélés bűnét is felfedezhetjük. Bár egy 1996-os törvény valóban módot nyújt a fizetésképtelen helyi önkormányzatok adósságának rendezésére (átvállalására), az akkori törvényhozók álmukban sem gondolhatták, hogy valamely későbbi kormány a teljes önkormányzati adósságtömeg eltüntetésére használja fel a jogszabályt.

No persze korántsem szívjóságból teszi ezt a mai kormány, hanem azért, mert paternalista hevületében nem csupán a helyi ügyekről (oktatás, egészségügy) való döntések jogát vonja magához, hanem egyúttal a helyi döntések felelősségét is. Ezzel (visszamenőlegesen) gyámság alá helyezi az önkormányzatokat, ami beleillik a hatalom központosításának folyamatába. Az adósságok átcsoportosítása nem sokban különbözik a tulajdonviszonyok átszabásától, hiszen az adósság voltaképp negatív tulajdont jelent. Ahogyan az Orbán-kormány egy tollvonással magáévá tette a magánpénztári nyugdíj-megtakarításokat, most az önkormányzatok adósságát vonja magához.

A hatalommegosztásra fittyet hányó kormány mindenhatóként léphet fel az állami territórium határain belül, szabadon rendezhet át (pozitív és negatív) tulajdonokat: vagyonokat és adósságokat. Időnként a magánszférába is megpróbál behatolni. Most éppen a devizahiteles háztartások ügyében próbál nyomást gyakorolni a független bíróságokra: a Kúriát akarja rábírni arra, hogy jogegységi döntéssel nyisson utat a szerződések visszamenőleges érvénytelenítéséhez. Ezzel végképp taccsra vágná a már többszörösen megsebzett jogbiztonságot.

A kormányfő a jogállamiság utolsó bástyája, a bírói függetlenség ellen indított most támadást. A Kúria polgári kollégiumának vezetője már korábban jelezte ugyanis, hogy a devizahitelek társadalmi problémáját nem lehet jogi úton orvosolni. Mégis tőle vár csodatételt a választóit hitegető Orbán. Magam inkább a kormányzati nyomást leküzdő civil kurázsira szavaznék - még ha az ilyesmi csodaszámba megy is már Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.