Várhegyi Éva

Ekotrip

Csodavárás

Egotrip

Beköszöntött a november, de a beharangozott csoda elmaradt: nem vált kámforrá a lakosság devizaadóssága. Egy újabb adósmentő tákolmányt sebtében átnyomtak ugyan a parlamenten, de mivel a jogszabály beterjesztői nem egyeztettek a bűnbakszerepbe állított bankokkal, megint csak látszatmegoldás született. Hiába próbálják például a tartozások részleges elengedésére bírni őket az állami garancia megvonásának fenyegetésével, ha a bankok ezt eddig sem vették igénybe. Így viszont kérdéses, hogy az árfolyamgát megnyitása a 90 napon túli hátralékkal rendelkezők előtt mennyivel bővíti a konstrukcióba belépők körét.

Már csak azért is, mert a törvénymódosítás kidolgozói láthatóan még az MNB felmérésére sem voltak kíváncsiak. Abból megtudhatták volna, hogy az árfolyamgát jelentette segítséget éppen az alacsony jövedelműek veszik a legkevésbé igénybe; feltehetően azért, mert rajtuk a törlesztőrészlet 20-30 százalékos csökkentése sem segít már. Hasonló ok miatt nem várható, hogy a már 3-6 hónapja nem fizetők tömegesen belépjenek a rendszerbe. A devizahitelesek hitegetése csak arra jó, hogy gyengítse a törlesztési fegyelmet. Ezt támasztja alá az MNB által közzétett felmérés is, mely szerint az árfolyamgáttól ódzkodók negyede azért nem vette igénybe a konstrukciót, mert jobb adósmentő csomagra várt.

Az adósságeltüntetés csodáját eddig nem a lakossági, hanem az önkormányzati devizahitelek terén prezentálta a mindenható szerepében tetszelgő kormányfő. Ott viszont nem kicsinyeskedett a kormány: tokkal-vonóval átvállalta az árfolyamgyengülés hatására felduzzadt adósságot. Nem méricskélte, melyik polgármester miért vitte a bevételekhez képest túlméretezett adósságba a települését, ki tette ezt szükséghelyzetben, a napi túlélés biztosításáért, és ki csupán valamely presztízsberuházás finanszírozása érdekében - amivel annak idején még borsot is törhetett az államadósság csökkentésén munkálkodó, a politikai paletta ellentétes oldalát képviselő kormány orra alá. (Az eladósodási hullám idején, 2005 és 2008 között a szoclib kormánnyal szemben többnyire fideszes önkormányzatok álltak.)

Tavaly év végén és az idei első fél évben kétezer önkormányzat 690 milliárd forintos tartozását vállalta magára az állam. Az adósság döntő hányada a kétezres évek második felében devizaalapon felvett hitelekből, illetve kibocsátott kötvényekből származott. Az Állami Számvevőszék jelentéseiből az is kiderült, hogy egy részük (így például a Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat) spekulatív pénzügyi műveletekre is felhasználta a kapott kölcsönt. Az év elején a nagyobb települések adósságát csak részlegesen vállalta magára a kormány, most novemberben azonban Lázár, immár a Miniszterelnökség államtitkáraként, bejelentette: február végéig minden magyar település hátramaradt tartozását átvállalják, összesen 420 milliárd forint értékben. A 2014-es költségvetési évet így már minden magyar önkormányzat adósságmentesen kezdheti meg. "A kabinet arra számít, hogy ezt követően a helyhatóságok az ott élők életkörülményeinek javításával és a települések fejlesztésével foglalkoznak" - tette hozzá az államtitkár, amivel implicit módon azt is állította, hogy az eddigiekben mással foglalkoztak.

Közgazdaságilag kétségtelenül egyszerűbb az önkormányzatok adósságát egy tollvonással eltüntetni, mint a devizahiteles háztartásokét. A helyhatóságok tartozása eleve része az államadósságnak, így ha a központi költségvetés átveszi, azzal nem rontja a magyar állam hitelezői megítélését. Ha viszont a háztartások magánadósságának egy részét átvállalná a kormány, rögvest megemelkedne az államadósság, ami az állampapíroktól elvárt hozamok növekedéséhez vagy a forint árfolyamának gyengüléséhez vezethetne. A bankok bűnbakká tételének politikai szándéka mellett ez is oka annak, hogy a kormány ódzkodik komolyabb pénzügyi szerepet vállalni a devizaadósok problémájának rendezésében, és a terheket inkább a bankszektorra hárítja.

Politikailag persze az önkormányzati adósságátvállalás is hasonlóan necces, mint a devizahitelesek terhének az adófizetők közösségére hárítása. Hiszen ez az adósság sem válik köddé, csak ezután nem az adott helyhatóságoknak kell előteremteniük a törlesztés forrását saját városuk, községük polgárainak kontójára, hanem az adósság terhe egyenletesen terül szét az ország összes lakosára. Joggal kérdezhetik Biharszentszékkékkút (és más települések) polgárai: miért ők fizessék meg Zalakunmajsabogdány (és más települések) adósságát. És fordítva.

Nem is értem, miért nem lett botrány az önkormányzati adósságok tömeges - jövő tavaszig teljes körűvé váló - átvállalásából. Az 1110 milliárd forintnyi tartozás elengedése jókora tehertől mentesíti az erősen eladósodott helyhatóságokat, miközben pluszterhet jelent a nem vagy kevéssé eladósodott települések polgárai számára. Ha jól megkapargatjuk a dolgot, akkor a joggal való visszaélés bűnét is felfedezhetjük. Bár egy 1996-os törvény valóban módot nyújt a fizetésképtelen helyi önkormányzatok adósságának rendezésére (átvállalására), az akkori törvényhozók álmukban sem gondolhatták, hogy valamely későbbi kormány a teljes önkormányzati adósságtömeg eltüntetésére használja fel a jogszabályt.

No persze korántsem szívjóságból teszi ezt a mai kormány, hanem azért, mert paternalista hevületében nem csupán a helyi ügyekről (oktatás, egészségügy) való döntések jogát vonja magához, hanem egyúttal a helyi döntések felelősségét is. Ezzel (visszamenőlegesen) gyámság alá helyezi az önkormányzatokat, ami beleillik a hatalom központosításának folyamatába. Az adósságok átcsoportosítása nem sokban különbözik a tulajdonviszonyok átszabásától, hiszen az adósság voltaképp negatív tulajdont jelent. Ahogyan az Orbán-kormány egy tollvonással magáévá tette a magánpénztári nyugdíj-megtakarításokat, most az önkormányzatok adósságát vonja magához.

A hatalommegosztásra fittyet hányó kormány mindenhatóként léphet fel az állami territórium határain belül, szabadon rendezhet át (pozitív és negatív) tulajdonokat: vagyonokat és adósságokat. Időnként a magánszférába is megpróbál behatolni. Most éppen a devizahiteles háztartások ügyében próbál nyomást gyakorolni a független bíróságokra: a Kúriát akarja rábírni arra, hogy jogegységi döntéssel nyisson utat a szerződések visszamenőleges érvénytelenítéséhez. Ezzel végképp taccsra vágná a már többszörösen megsebzett jogbiztonságot.

A kormányfő a jogállamiság utolsó bástyája, a bírói függetlenség ellen indított most támadást. A Kúria polgári kollégiumának vezetője már korábban jelezte ugyanis, hogy a devizahitelek társadalmi problémáját nem lehet jogi úton orvosolni. Mégis tőle vár csodatételt a választóit hitegető Orbán. Magam inkább a kormányzati nyomást leküzdő civil kurázsira szavaznék - még ha az ilyesmi csodaszámba megy is már Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”