Ha a Hernádi-ügynek a Mol részvényárfolyamára gyakorolt esetleges hatásait latolgató cikk megsértette a tőkepiaci törvénynek ezt a pontját, akkor a gazdasági mérlegeléseknek, előrejelzéseknek hangot adó sajtótermékek garmadájára ráhúzható ez a vád. Az elmeszelt cikk nem tett ugyanis mást, mint felvetette, hogy a Mol elnöke ellen kiadott nemzetközi körözés miatt a norvég állami olajalap - a saját etikai szabályzata alapján - mérlegelheti a magyar cég részvényeinek eladását. A tőkepiaci felügyeletet október óta ellátó MNB szerint a cikkben foglalt tényállítások valósak ugyan, de a "leginkább szélsőséges forgatókönyv" ecsetelésével az írás mégis alkalmas volt arra, hogy eladói nyomás alá helyezze a magyar olajcég Mol-papírjait. Sőt, erre még azzal is ráerősített a cikk, hogy (amúgy tényszerűen) említést tett a Mol fb-elnökének részvényeladásáról.
Amennyiben az MNB ítéletét egy új kurzus nyitányának tekintjük, akkor itt a vége a közgazdászok szabad véleménynyilvánításának és a gazdasági újságírásnak. Egy sajtótermék a tőkepiaci törvény szerint "megalapozatlan, félrevezető, hamis információ" tudatos közlésével valósít meg tiltott piacbefolyásolást. Ha a Napi.hu ominózus cikkét ilyennek ítélte a hatóság, akkor a gazdasági folyamatokról alkotott vélemények megjelenítése sűrűn elmarasztalható e vád alapján. Nem is értem, miért úszhatták meg eddig a forintárfolyam alakulását latolgató közlemények, amelyek hol azzal riogatnak, hogy pillanatokon belül 310 forint fölé emelkedik az euró árfolyama, hol meg azzal nyugtatgatnak, hogy a jegybank kamatemeléssel rögvest megakadályozza az árfolyam túlzott meggyengülését. Az előbbivel arra ösztökélik a pénztulajdonosokat, hogy gyorsan szabaduljanak meg forintkészletüktől, az utóbbival pedig arra, hogy tartsanak ki a forint mellett. Ezek a sugallatok miért nem számítanak tiltott piacbefolyásolásnak?
Ha a tőkepiaci felügyelet korábban is olyan szigorú lett volna, mint most a Napi.hu ügyében, aligha úszhatta volna meg szárazon a globális válság előrejelzéséről ismert pénzügyi guru, Nouriel Roubini, akinek intézete 2013 januárjában azt tanácsolta a hírlevelére előfizetőknek, hogy amíg a magyar kormány alá nem írja az új IMF-megállapodást, addig shortolják a forintot (vagyis a forint gyengülésére játsszanak). A Matolcsy György vezette nemzetgazdasági minisztérium ezt az "ajánlást" okolta a forint hirtelen megroggyanásáért, ám az akkor még önálló pénzügyi felügyelet nem indított eljárást tiltott piacbefolyásolás miatt. Jól tette, hiszen az elemzők a forintgyengülést Matolcsy miniszter szokásos heti publicisztikájának tulajdonították, amelyben emlékeztette a befektetőket, hogy márciustól új szelek fújnak majd az MNB-ben: nem csupán az alapkamatot csökkentik tovább, hanem új, nem konvencionális eszközöket is bevezethetnek.
Pedig a miniszter akkor már megtapasztalhatta, hogy a piaci folyamatokat a leghatásosabban a kormánypárti politikusok szavai képesek befolyásolni. Hol van hozzájuk képest bármely elemző vagy firkász hitelessége, meggyőző ereje?! Emlékezhetett Kósa képviselő 2010. június elején, egy debreceni konferencián tartott, államcsőddel riogató előadására, amelynek hatására egy nap leforgása alatt nyolc forinttal drágult az euró, 30-40 bázisponttal emelkedett a magyar államkötvények hozama, a tőzsdén pedig eladási hullám indult be. Pár héttel később, júliusban már a saját piacbefolyásoló erejéről is meggyőződhetett a nemzetgazdasági miniszter. Láthatta, miként roppantja össze a magyar valutát az Orbán- Matolcsy-duó provokatív, az ország nemzetközi hitelezőit semmibe vevő viselkedése: az IMF és az Európai Bizottság delegációjának távozását követően tíz forintot zuhant a magyar fizetőeszköz értéke az euróval szemben.
Azóta se szeri, se száma a valutaárfolyamot időről időre meggyengítő, a forint elleni spekulációra ösztökélő kormányzati megnyilatkozásoknak. A legutóbb már a tőkepiaci felügyelet jelenlegi ura, az MNB elnöke (mit tesz isten, őt is Matolcsy Györgynek hívják) is a jegybanki verbális intervenció szokásos kereteit áthágó piacbefolyásoló kijelentéseket tett. A CNBC tévének november 20-án adott interjújában, majd egy hétre rá a Napi.hu konferenciáján nyomatékosította, hogy a jegybank semmilyen árfolyamnál sem védi meg a forintot, mert kamatpolitikája során kizárólag az inflációra van tekintettel. Az adott helyzetben (vagyis akut inflációs veszély hiányában) gyakorlatilag azt üzente, hogy az MNB nem fogja meggátolni a forint tetszőleges gyengülését. Hajrá, befektetők, erre lehet bátran spekulálni!
Ám ha jól belegondolunk, a magyar kormány még ennél is hatásosabb módszerekkel befolyásolja a tőkepiacot, igaz, ezeket többnyire a törvényi tilalmakat ügyesen kijátszva teszi. 2010 óta rendre hoz olyan diszkriminatív intézkedéseket, amelyekkel leértékeli a kiválasztott piaci szereplők vagyonát, részvényeik árfolyamát. A célzatosan kivetett különadókkal és egyéb ágazatspecifikus sarcokkal veszteségessé tett cégek tucatjainak erodálta az értékét a pénzügyi, az energetikai vagy a telekommunikációs szektorokban a kormány. És ez nem csupán a bevételszerzés nemkívánatos mellékhatása volt, gyakran a piacbefolyásolás célját is nyíltan meghirdette a kormány. A legőszintébben a pénzügyi szektorban, ahol az idegenszívű bankok kiűzése és a nemzeti tulajdonúak "helyzetbe hozása" egyenesen a kormánypolitika rangjára emelkedett.
Az áreltérítés fegyvernemében vívott rezsiharc is durva piacbefolyásolás. Már nem a monopolárak letörésének jegyében szabályozzák az árakat, ami egyes monopolisztikus piacokon megengedett dolog. Ezen túllépett a kormány: most az ötvenes éveket idéző voluntarista árleszállításokkal kampányol, amivel két szálon is rombolja a kipécézett piacokat. A veszteségessé tett cégek kiszorításával piacot teremt neki tetsző szolgáltatóknak, illetve lehetőséget nyújt nekik, hogy nyomott áron vásárolhassanak fel ilyen cégeket (ez a fajta "kiszorító árazás" amúgy sérti a versenyjogot). Az árak művi leszorítása másfelől a minőség romlásához vezet, távlatosan pedig az ellátás biztonságát is veszélyezteti.
A magyar kormány hároméves piacromboló ámokfutása után nehéz ma már bárkinek is a szemére vetni a tiltott piacbefolyásolás bűnét. Bár előbb-utóbb nem is lesz szükség ilyesmire: ahogy szűkül a piac hatóköre az állam terjeszkedése nyomán, úgy válik mind értelmetlenebbé e tilalom megszegése.
