Az iskolaéveit most kezdő lányunokámnak - ha odafigyelne a mai közéletre - azon se kellene meglepődnie, ha olyan rendbontásért szúrná le az igazgató, amit ő maga, a diri provokált ki. Hiszen, ha odafigyelne, ezt a viselkedést látná a kormánytól, amely bunkósbotként használja a fogyasztók védelmére létrehozott, bár mind nyilvánvalóbban pártpolitikát szolgáló intézményeket. Behúz egyet valamely piaci szereplőnek, majd amikor az renitens módon reagál erre, a rend fölött őrködő hatósággal még jól meg is büntetteti.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság például azért bírságol meg áram- és gázszolgáltatókat, mert a lakosságnak küldött közműszámláikon nem a számlakép-rendeletnek (sic!) megfelelően tájékoztatták ügyfeleiket. A furcsa rendelet ugyanis tételesen előírja, hogy milyen szín- és formavilágban kell feltüntetni a számlákon a kormánypárt rezsiharcának hozadékát az érintett család számára. De már a rezsicsökkentések végrehajtásáról (sic!) szóló törvény is előírta, hogy a szolgáltató minden közműszámlán "köteles jól láthatóan, színes mezőben kiemelve feltüntetni a rezsicsökkentés eredményeképpen jelentkező megtakarítás összegét". Vagyis a gázt, áramot, távhőt, vizet szolgáltató közüzemi cégeket nem csupán arra kötelezi a törvény, hogy áraik csökkentésével részt vegyenek a kormánypárt rezsiharcában, hanem ezenfelül még nyílt kormánypropagandát is kell folytatniuk a számláikon.
Már ez is zseniális húzás: a közműcégeket törvényben kötelezték arra, hogy saját pénzükön kampányoljanak a hatalmon lévő pártoknak. A kormány a biztonság kedvéért a fogyasztóvédelmi hatóságot is bevonta rezsiharcába: ugyanezen törvény kimondja, hogy nemcsak a díjakkal, de a tájékoztatással kapcsolatos rendelkezések megsértése esetén is neki kell eljárnia. Nyilván azért precizírozta a hatóság saját számlakép-rendeletében a rezsitörvényt, hogy könnyebben őrködhessen a betartásán. A papíron független, a fogyasztók érdekében közpénzen működő hatóság rezsiharc iránti elkötelezettségét jól tükrözi, hogy honlapján A nap híre rovat 167 idei közleményéből 41 a rezsicsökkentésről szól, s ennek is a harmada a rezsiharcért felelős képviselő, Németh Szilárd sajtótájékoztatóiról tudósít.
Mindeközben az energiaügyi hatóság (új nevén: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal) nem érezte feladatának, hogy közgazdasági számításokkal, hatásvizsgálatokkal mérje fel, hogy az először 10, majd most 11,1 százalékos, vagyis az eddigiekben összesen 20 százalékos, mindegyik közműre generálisan és mechanikusan megszabott árcsökkentésnek milyen hosszabb távú hatása lehet a szolgáltatókra és a fogyasztókra. Az illetékes hatóság nem vizsgálta, hogy az új árképzés mellett fenntartható-e az energiaellátás és más közszolgáltatások biztonsága.
Hasonlóan perverz fogyasztóvédelem jellemzi a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) folyamatban lévő eljárását olyan, kartellgyanús bankok ellen, amelyeket szintén a kormányzat "pofonja" késztetett megkérdőjelezhető magatartásra. A 2011 őszén hozott végtörlesztési törvény ugyanis arra kötelezte a bankokat, hogy magukra vállalják a devizahitelek kedvezményes árfolyamon történő visszafizetése miatt keletkező veszteségeket. A leginkább érintett bankok ellenérdekeltek voltak abban, hogy saját forinthiteleikkel segítsék adósaik végtörlesztését, hiszen azzal csak növelték volna a veszteségüket. Más, kevésbé érintett bankok viszont éppen a hitelkiváltáshoz nyújtott forinthitelekkel szerezhettek maguknak új ügyfeleket. Emiatt az előbbi körbe tartozó bankok is rákényszerültek arra, hogy ügyfeleik megtartása érdekében a végtörlesztést segítő forintkölcsönt nyújtsanak. A hitelkiváltó kölcsönök 40 százalékát, 128 milliárd forintot így végül mégiscsak maguk adták ügyfeleiknek, de a takarékszövetkezeteknek még így is jó boltot jelentett, hogy 74 milliárd forintnyi hitelt folyósíthattak a konkurens bankok devizaadósainak.
A megugrott hitelkereslet lehetővé tette a kamatok emelését, s ez a törvényt benyújtó Rogán Antalnak is szemet szúrt. Összejátszás gyanújával ezért már októberben a piac tisztaságán őrködni hivatott GVH-hoz fordult, amely rögvest megindította vizsgálatát. Kétéves kutakodás eredményeként 13 kartellgyanús bank ellen kezdődtek meg nemrégiben a tárgyalások. A vád szerint a bankok kockázatkezelői szokásos üzleti reggelijükön arra jutottak, hogy minél többen vesznek fel hitelt végtörlesztés céljából, annál nagyobb lesz a veszteségük, ezért indokoltnak látták a folyamat lassítását.
Nehéz elképzelni, hogy e megállapításra egyenként ne lettek volna képesek a bankok, de tegyük fel, hogy valóban e találkozók hatására emelték meg kamataikat. Ezt azonban eltérő időben és mértékben tették, azt a jogukat meg nehéz elvitatni, hogy a maguk eszközeivel mérsékeljék veszteségüket. De a veszteséggeneráló végtörlesztés banki forrásokat megdrágító hatása sem vitatható, amit éppen a kormány "pofonja" idézett elő. Lehetséges, hogy a GVH végül nem hagyja figyelmen kívül ezeket a körülményeket, és nem esik abba a hibába, mint az én egykori dirim, aki csak az én kiprovokált rendbontásomat szankcionálta.
De azért erre nem mernék fogadást kötni. Nem emlékszem rá, hogy a GVH szót emelt volna a végtörlesztési törvény versenytorzító hatása miatt (l. ügyfélszerzés). Emlékszem viszont a tavaly nyári dinnyekartellügyre, amikor éppen a kormány képviselője szólította fel kartellezésre a nagy bolthálózatokat, alulról (!) limitálva a dinnye árát, és ezzel meggátolva, hogy az importdinnye leszorítsa az árakat. A fogyasztókat megkárosító akció miatt kartelleljárást indított ugyan a GVH, de kénytelen volt megszüntetni, mivel a kormány gyors törvénymódosítással feljogosította a vidékfejlesztési minisztert arra, hogy megvétózza a mezőgazdasági termékeket érintő kartelleljárásokat.
Így őrködik népbarát kormányunk a piac tisztaságán és a fogyasztói jóléten. A neki kedves termelőket a fogyasztók rovására is megvédi a versenytől, de ha a pártérdek úgy kívánja, irreális hatósági árakkal, kedvezményes árfolyamokkal kedveskedik a választópolgároknak, akár a szolgáltatók lebunkózásával is. És ha egy "saller" nem volt nekik elég, akkor a másikat a dróton rángatott hatóságokkal adatja.
