Ebben is régiós bajnokok akarnak lenni? Pedig egyelőre csak a piac kis része van a kezükben.
Most, hogy megpróbálom egy könyvben összerakni a magyar bankszektor „elrablásának” szövevényes történetét, látom, milyen nehéz a dolga a krónikásnak, ha egyszer pontot szeretne tenni a sztorija végére. Amikor már lezárnám a számvetést, a banda valamely tagja richtig újabb bankocskával (Sberbank), alapkezelővel (Diófa), brókercéggel (Equilor) bővíti trófeagyűjteményét. Mintha beteges függőségben szenvednének: a szerzés mámora akkor sem hagyja leállni őket, amikor az újabb szajré már inkább csak a gondjaikat szaporítja.
A konfliktus komoly kockázatot hordoz a magyar gazdaság működésére nézve.
A magyar államnak láthatóan most inkább van szüksége a pénzünkre, mint a bankoknak.
Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.
