Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.
Szép nap virradt hétfőn Orbán Viktor szabójára: rögtön két új mellényre is megrendelést kaphat.
Amikor kitört a Covid-járvány, és a betegségek meg a lezárások emberek millióit és cégek tízezreit sújtották, fukarsággal vádoltam meg a magyar kormányt, amiért hathatós válságkezelő intézkedések helyett korábban eldöntött tételek átcímkézésével trükközött, és a terheket minél inkább másokra (önkormányzatokra, bankokra) igyekezett áthárítani.
A szocialistának nevezett rendszerben a finánctőke és finánctőkés kifejezések az imperializmushoz társultak, és az uralkodó tan szerint a fasiszta diktatúrák a „fináncoligarchák” érdekeit szolgálták. Időközben változott a világ.
Életpályájának szinte mindegyik vonulata tartalmaz regényes elemeket. Várhegyi Éva búcsúzik.
A Fogd a pénzt és fuss! botcsinálta bankrabló főhőse (Woody Allen) ezzel a felütéssel dugja a pénztáros orra elé a helyesírási hiba miatt zavaros, ám a „nálam van a stukker!” folytatás miatt egyértelmű felszólítást tartalmazó cetlit. A szimpla erőszakkal történő rablás ősi módszere már a múlté, a modern pénzvilágban egyre több lehetőség kínálkozik a tettlegességet mellőző lopásra.
Régi és eddig nem cáfolt igazság, hogy a pénz hatalom. Egyre több bizonyítékát látjuk annak is, hogy különféle információk birtoklása is mekkora hatalmat ad annak, aki célzottan használja föl.
