Az államot működtető kormányok is a jobb hatékonyság reményében bízzák időnként egyes tevékenységeiket magáncégekre. Az Orbán-kormány azonban nem üzleti szerződéssel, hanem jogszabályok kényszerítő erejével passzol át számára kellemetlen feladatokat papíron tőle független szervezeteknek. Ezzel nemcsak azt demonstrálja, hogy akaratát bárkire rákényszerítheti, hanem saját felelősségét is másokra hárítja. Nem kell bevallania, hogy az utóbbi években folytatott túlfűtött gazdaságpolitikájával elszámította magát. És még politikai haszonra is szert tehet, ha jól választja meg, kire lőcsöli a népszerűtlen feladatot, hogy kudarcos politikája költségét szétterítse a társadalomra.
Az Orbán-rezsim stabilizálását 2013 óta két fontos külső körülmény is segítette: a világszerte mérséklődő infláció a vele járó kedvező kamatkörnyezettel, valamint az Európai Unióból érkező pénzügyi források bőséges áradata. Ezek tették lehetővé, hogy a gazdaságot ösztönző, rendkívül alacsony kamatok és az emiatt leértékelődő forint mellett se szálljanak el az árak, és hogy a nagyvonalú kormányzati költekezés ellenére is mérséklődhessen az állam adósságrátája. 2020-tól azonban a pandémia miatt kialakult hiányok, a klímakatasztrófa elkerülésének növekvő költsége, valamint a kormányok gazdaságélénkítő politikája világszerte felpörgette az inflációt, amit később az Oroszország ukrajnai inváziójától is lökést kapó energia- és élelmiszerárak tovább erősítettek.
A magyar kormány a választási költekezésével minderre még rátett egy lapáttal, ezért az ország lakói – uniós összevetésben – rekordméretű inflációt kaptak a nyakukba. Közben az EU-tagsággal elfogadott normákra fittyet hányó, az európai közösség türelmét hosszú ideje próbára tevő politikájával átlépte a befizető országok toleranciahatárát, így az uniós transzferek is elapadtak. Az elszabadult infláció megfékezése magas kamatszintet és visszafogott állami költségvetést igényelt, ez viszont recesszióba fordította a gazdaságot, amelynek most már az uniós források sem adhattak lendületet. Hogy ennek politikai és anyagi ódiumát másra hárítsa, fejlesztette tovább a kormány – a különadók burjánzó rendszerével 2010-től bevezetett – innovációját, a kellemetlen feladatok kényszerítéssel való „kiszervezését”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
