Várhegyi Éva

A Gólem életre kelt

Az MBH Bank születésnapjára

Publicisztika

Mire megszoktuk az újonnan kreált pénzügyi konglomerátumra a Magyar Bankholding elnevezést, már el is felejthetjük, a régebb óta belénk ivódott MKB és Takarékbank nevekkel együtt. A Budapest Bankra pedig lassan már nem is emlékszünk: azt már egy évvel ezelőtt bekebelezte a csak most nevét vesztő MKB. Április 30-án a takarékszövetkezetekkel és az FHB-val felhizlalt Takarékbank-csoportot is elnyeli a kisgömböc, az így létrejövő nagybank pedig MBH Bank Nyrt. néven működik tovább.

Az új teremtmény éppúgy az ország második legnagyobb pénzintézete lesz, mint amilyen a hasonló betűkombinációval jelölt MHB (Magyar Hitel Bank) volt annak idején. A rég elfeledett bank még 1987-ben vált ki a megreformált MNB-ből, hogy üzletibb alapon, immár a megtérülés esélyével hitelezhesse a szocialista rendszer olyan kiemelt nagyvállalatait, mint a Csepel Művek, az Egyesült Izzó vagy a Ganz–MÁVAG. Az átváltozás nem járt sikerrel: az adósok továbbra sem tudtak törleszteni. A politika által befolyásolt bank így már 1989-re, még a Szovjetunió összeomlása okozta sokkot megelőzően elvesztette tőkéjét. Nevétől 1997-ben kellett megválnia, miután a bankot és adósait megsegítő 150 milliárd forintos (mai értéken ezermilliárd forintos!) állami mentőakció ellenére is tőkehiányos pénzintézetet a holland ABN AMRO megvette. Ám zsugorodását az új tulajdonos sem tudta megállítani: a bank piaci részesedése a korábbi 14-ről 6 százalékra csökkent az ezredfordulóra, amikor beolvadt az addigra már belga tulajdonba került K&H-ba.

Mindezt nem nosztalgiából idéztem föl, hanem a tanulság kedvéért. És hogy rámutassak: nincs új a nap alatt. Ami persze túlzás, hiszen a májustól MBH névre hallgató nagybank létrejötte sok újszerű módszert hívott elő az Orbán-rezsim kreatív csapatából. Bár ezekről igyekeztünk rendre tudósítani a Narancs olvasóit, most, a nagy mű elkészültekor talán nem haszontalan felidézni a teremtés fontosabb állomásait.

A takarékok bedarálása

A takarékszövetkezetek régóta komoly gondokkal küszködtek. Ezt a helyzetet használta ki a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány arra, hogy gyökeresen átrendezze a szektor tulajdonosi és irányítási rendszerét. Ám a „vidék felemelése” jelszóval leplezett akció egyúttal arra szolgált, hogy a szektort új tulajdonosok kezébe adják.

A jól eltervezett műveletet Spéder Zoltán, a 2008-as hitelválságban megroggyant FHB-csoportot vezető és részben tulajdonló, a Fidesz politikusaival régóta jó kapcsolatot ápoló bankár vezényelte le. Nem minden önérdek nélkül, hiszen az állami tőkejuttatással megsegített takarékszektor bekebelezésével megerősíthette saját bankját, és még korábbi főnökével, az OTP urával is versenyre kelhetett. A „100 leggazdagabb” magyar listáját vezető Csányi Sándor gazdasági pozíciójának meggyengítése Orbán Viktornak is érdekében állhatott; ez 2021-re sikerült is: akkor váltotta őt a lista élén a bankszektor átszabásának fő nyertese, Mészáros Lőrinc.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.