Várhegyi Éva

Leszerel a forintgyár

A Magyar Nemzeti Bank veszteségéről

Publicisztika

Egyszer fent, egyszer lent. A jegybankok hol nyereségesek, hol veszteségesek, de ez semmiféle értékítéletre nem ad okot.

Az üzleti vállalkozásokkal szemben ezeknek az intézményeknek nem az a dolguk, hogy profitot termeljenek, hanem az, hogy biztosítsák az ár­stabilitást, ennek alárendelve lássák el a gazdaságot a fenntartható fejlődéséhez szükséges pénzzel. Közben arra is ügyelniük kell, hogy se a nemzeti valuta, se a bankrendszer iránti bizalom ne roppanjon meg. Mindez nagy körültekintést igénylő feladategyüttes, ezért is fontos a függetlenségük, az, hogy ne terheljenek rájuk további elvárásokat. Nem jó, ha egy kormány politikai nyomást gyakorol a jegybankra azért, hogy az export ösztönzése és a gazdaság élénkítése érdekében meggyengítse az ország valutáját, vagy azért, hogy nyereségével segítse meg az állami költségvetést.

A törvényes céljai eléréséhez irdatlan összegekkel pénzügyi műveleteket végző jegybankok nyeresége és vesztesége zömmel e tevékenységükből származik; ehhez képest eltörpülnek a működési költségeik. A jegybanki eredményt döntően kétféle hatás alakítja: az eszközeire (követeléseire) kapott és a forrásai­ra (kötelezettségeire) fizetett kamatok különbsége, illetve az ország devizatartalékának kezelése során bekövetkező árfolyamváltozások eredője. Az MNB eszközeinek legnagyobb részét (ma több mint felét) a csekély kamatot hozó devizatartalékok teszik ki. Emellett a bankoknak 0 kamattal nyújtott növekedési hitelek állományának aránya is jelentős – 10 százalék – benne. A források egyik legnagyobb tétele a forgalomban lévő készpénzállomány, ám hasonló összegűek a bankok által önként vagy kötelezően elhelyezett betétek, azokra viszont ma már jókora kamatot fizet az MNB.

A monetáris politika fő eszköze ugyanis az irányadó kamat. (A jegybankok többségénél ez az alapkamatot jelenti, amelyhez egy kamatfolyosó társul, hogy a piaci kamatok ezen a sávon belül maradjanak: a folyosó alsó széle a betéti, a felső pedig a hitelkamatokat limitálja. Az MNB azonban évek óta az alapkamattól eltérő, azt több százalékponttal meghaladó irány­adó kamatot alkalmaz, amely most éppen a bankok számára rendre meghirdetett egynapos betéti kamat.) Ha túl sok, már inflációs veszélyt hordozó pénz van a gazdaságban (mint manapság), akkor kamatának emelésével buzdítja a jegybank a vállalatokat és a háztartásokat arra, hogy fogják vissza költekezésüket, és növeljék megtakarításaikat. Mivel azonban velük nem áll közvetlen kapcsolatban, a monetáris politikát közvetítő bankrendszer viselkedését igyekszik befolyásolni: a magasabb irány­adó kamatával jegybanki betételhelyezésre ösztönzi a bankokat, hogy szűkítse a gazdaság likviditását. Ezzel egyúttal saját kamatkiadásait is megnöveli. A kamatemelés többnyire erősíti a nemzeti valutát, aminek hatására a devizatartalékok veszítenek értékükből, és ez szintén eredménycsökkenést okoz a jegybanknál. Fordított esetben, amikor a gazdaság túlzott lehűlését előidéző defláció veszélye miatt a likviditás bővítésére van szükség, kamatot csökkent a jegybank, ami következményeiben mindkét említett csatornán keresztül növeli az eredményét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.