Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

A szerzés mámora

Egotrip

Most, hogy megpróbálom egy könyvben összerakni a magyar bankszektor „elrablásának” szövevényes történetét, látom, milyen nehéz a dolga a krónikásnak, ha egyszer pontot szeretne tenni a sztorija végére. Amikor már lezárnám a számvetést, a banda valamely tagja richtig újabb bankocskával (Sberbank), alapkezelővel (Diófa), brókercéggel (Equilor) bővíti trófeagyűjteményét. Mintha beteges függőségben szenvednének: a szerzés mámora akkor sem hagyja leállni őket, amikor az újabb szajré már inkább csak a gondjaikat szaporítja.

A nemzeti tulajdonba vétel jelszavával 2010-ben beindult szerzési rohamról hamar lehullt a lepel. Gyorsan kiderült, hogy „nemzet” alatt a kormányfő szűkebb környezetét alkotó néhány személy értendő: előbb-utóbb minden „nemzetiesített” vagyonelem náluk landol. A múlt héten Bódis András, a Válaszonline portál oknyomozó újságírója hozta tudomásunkra, hogy a jegybank immár 123 (bár naponta növekvő számú), a befektetők kilétét elfedő magántőkealapot tart nyilván, és ebből 53 a Tiborcz Istvánhoz és Mészáros Lőrinchez, illetve az ő bizalmasaikhoz kötődő alapkezelők fennhatósága alá tartozik. Nem csekély összegről van szó, hiszen a G7 gazdasági portál a magántőkealapokban felhalmozott vagyont már tavaly 2 ezer milliárd forintra taksálta. (Összevetésül: Mihályi Péter számítása szerint az állam 4 ezer milliárd forintnyi vagyont vásárolt vissza 2010 óta.)

De koncentráljunk most csak a pénzcsinálás szempontjából különösen vonzónak látszó pénzügyi szektorra, amelyre az elsők között vetette ki hálóját Orbán Viktor szűkebb köre. Hatalmukkal (vissza)élve teremtették meg a jogalapot ahhoz, hogy pár év alatt Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tereljenek két méretes bankot, plusz a teljes takarékszövetkezeti szektort. Ezekből és a hozzájuk tartozó pénzügyi vállalkozásokból rakták össze a Magyar Bankholding nevű birodalmat, amely már indulásakor a hazai bankszektor második legnagyobb szereplője lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.