A nemzeti tulajdonba vétel jelszavával 2010-ben beindult szerzési rohamról hamar lehullt a lepel. Gyorsan kiderült, hogy „nemzet” alatt a kormányfő szűkebb környezetét alkotó néhány személy értendő: előbb-utóbb minden „nemzetiesített” vagyonelem náluk landol. A múlt héten Bódis András, a Válaszonline portál oknyomozó újságírója hozta tudomásunkra, hogy a jegybank immár 123 (bár naponta növekvő számú), a befektetők kilétét elfedő magántőkealapot tart nyilván, és ebből 53 a Tiborcz Istvánhoz és Mészáros Lőrinchez, illetve az ő bizalmasaikhoz kötődő alapkezelők fennhatósága alá tartozik. Nem csekély összegről van szó, hiszen a G7 gazdasági portál a magántőkealapokban felhalmozott vagyont már tavaly 2 ezer milliárd forintra taksálta. (Összevetésül: Mihályi Péter számítása szerint az állam 4 ezer milliárd forintnyi vagyont vásárolt vissza 2010 óta.)
De koncentráljunk most csak a pénzcsinálás szempontjából különösen vonzónak látszó pénzügyi szektorra, amelyre az elsők között vetette ki hálóját Orbán Viktor szűkebb köre. Hatalmukkal (vissza)élve teremtették meg a jogalapot ahhoz, hogy pár év alatt Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tereljenek két méretes bankot, plusz a teljes takarékszövetkezeti szektort. Ezekből és a hozzájuk tartozó pénzügyi vállalkozásokból rakták össze a Magyar Bankholding nevű birodalmat, amely már indulásakor a hazai bankszektor második legnagyobb szereplője lett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
