Várhegyi Éva

Nicsak, ki hallgat?

Bankok és kormányok

Publicisztika

„Ma Magyarországon, ahol az állami beruházások még mindig jelentős mértékűek, ahol kormány által támogatott hitelkonstrukciók működnek, ahol az adórendszer kevéssé stabil, ahol állami cégek hiteleket vesznek fel üzleti bankoktól; nos, egy ilyen gazdaságban elég tág tere van annak, hogy alkuk köttessenek a kormány és a bankok között.”

Ezt a megállapítást több mint két évtizede rögzítettem a magyarországi bankrendszer akkori állapotát vizsgáló könyvemben (Bankvilág Magyarországon, Helikon, 2002). „Egy ilyen gazdaságban nem meglepő, ha a külföldi tulajdonban lévő bank vezetőinek kiválasztásakor a tulajdonosok a helyi kormányra is kacsintanak. (…) Az sem meglepő, hogy a tulajdonosok megkövetelik leánybankjuk vezetőitől, hogy kellő önmérsékletet tanúsítsanak, és tartózkodjanak a kormány nyilvános bírálatától. A diszkrécióra vonatkozó szabály nemcsak az ügyfelekkel kapcsolatban érvényes” – írtam a könyvben akkor, nem sokkal azután, hogy pénzintézeteink kiszabadultak kormányzati kötelékükből.

Vajon mi változott az eltelt idő alatt? S mennyi minden maradt (vagy lett újra) aktuális abból, amit a bankok és a politika viszonyáról az ezredfordulón írtam?

Akkoriban még bíztam abban, hogy a demokratikus jogállamokból, bevett piacgazdaságokból érkezett bankok vezetői mindent azért nem nyelnek le. Hogy van olyan határ, amelyen ha túllép egy kormány, akkor legalább a nagy gazdasági erővel bíró multik, köztük a jelentősebb pénzintézetek vezetői kifejezik valami módon a nemtetszésüket. Még ha beszüntetni nem is tudják együttműködésüket a fogadó ország mindenkori kormányával, kevésbé szívélyes viszonyt folytatnak vele, mint más, a jogállami játékszabályokat betartó és a piaci versenyt pártoló kormányokkal. De csalódnom kellett.

Miközben a 2010-ben hatalomra került kormány már nem csupán fejősteheneknek és populista, szavazatszerző politikájuk tárgyának tekintette a bankokat, miként néhány elődje is tette, hanem szisztematikusan nekilátott a szektor megszállásához, mind nagyobb részének a bekebelezéséhez, az érintettek továbbra is csupán a jövedelmüket megcsapoló pénzügyi intézkedések ellen emeltek szót. És még e téren is egyre kevésbé hallhatóan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.