Várhegyi Éva

Nicsak, ki hallgat?

Bankok és kormányok

Publicisztika

„Ma Magyarországon, ahol az állami beruházások még mindig jelentős mértékűek, ahol kormány által támogatott hitelkonstrukciók működnek, ahol az adórendszer kevéssé stabil, ahol állami cégek hiteleket vesznek fel üzleti bankoktól; nos, egy ilyen gazdaságban elég tág tere van annak, hogy alkuk köttessenek a kormány és a bankok között.”

Ezt a megállapítást több mint két évtizede rögzítettem a magyarországi bankrendszer akkori állapotát vizsgáló könyvemben (Bankvilág Magyarországon, Helikon, 2002). „Egy ilyen gazdaságban nem meglepő, ha a külföldi tulajdonban lévő bank vezetőinek kiválasztásakor a tulajdonosok a helyi kormányra is kacsintanak. (…) Az sem meglepő, hogy a tulajdonosok megkövetelik leánybankjuk vezetőitől, hogy kellő önmérsékletet tanúsítsanak, és tartózkodjanak a kormány nyilvános bírálatától. A diszkrécióra vonatkozó szabály nemcsak az ügyfelekkel kapcsolatban érvényes” – írtam a könyvben akkor, nem sokkal azután, hogy pénzintézeteink kiszabadultak kormányzati kötelékükből.

Vajon mi változott az eltelt idő alatt? S mennyi minden maradt (vagy lett újra) aktuális abból, amit a bankok és a politika viszonyáról az ezredfordulón írtam?

Akkoriban még bíztam abban, hogy a demokratikus jogállamokból, bevett piacgazdaságokból érkezett bankok vezetői mindent azért nem nyelnek le. Hogy van olyan határ, amelyen ha túllép egy kormány, akkor legalább a nagy gazdasági erővel bíró multik, köztük a jelentősebb pénzintézetek vezetői kifejezik valami módon a nemtetszésüket. Még ha beszüntetni nem is tudják együttműködésüket a fogadó ország mindenkori kormányával, kevésbé szívélyes viszonyt folytatnak vele, mint más, a jogállami játékszabályokat betartó és a piaci versenyt pártoló kormányokkal. De csalódnom kellett.

Miközben a 2010-ben hatalomra került kormány már nem csupán fejősteheneknek és populista, szavazatszerző politikájuk tárgyának tekintette a bankokat, miként néhány elődje is tette, hanem szisztematikusan nekilátott a szektor megszállásához, mind nagyobb részének a bekebelezéséhez, az érintettek továbbra is csupán a jövedelmüket megcsapoló pénzügyi intézkedések ellen emeltek szót. És még e téren is egyre kevésbé hallhatóan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.