Várhegyi Éva

Nicsak, ki hallgat?

Bankok és kormányok

Publicisztika

„Ma Magyarországon, ahol az állami beruházások még mindig jelentős mértékűek, ahol kormány által támogatott hitelkonstrukciók működnek, ahol az adórendszer kevéssé stabil, ahol állami cégek hiteleket vesznek fel üzleti bankoktól; nos, egy ilyen gazdaságban elég tág tere van annak, hogy alkuk köttessenek a kormány és a bankok között.”

Ezt a megállapítást több mint két évtizede rögzítettem a magyarországi bankrendszer akkori állapotát vizsgáló könyvemben (Bankvilág Magyarországon, Helikon, 2002). „Egy ilyen gazdaságban nem meglepő, ha a külföldi tulajdonban lévő bank vezetőinek kiválasztásakor a tulajdonosok a helyi kormányra is kacsintanak. (…) Az sem meglepő, hogy a tulajdonosok megkövetelik leánybankjuk vezetőitől, hogy kellő önmérsékletet tanúsítsanak, és tartózkodjanak a kormány nyilvános bírálatától. A diszkrécióra vonatkozó szabály nemcsak az ügyfelekkel kapcsolatban érvényes” – írtam a könyvben akkor, nem sokkal azután, hogy pénzintézeteink kiszabadultak kormányzati kötelékükből.

Vajon mi változott az eltelt idő alatt? S mennyi minden maradt (vagy lett újra) aktuális abból, amit a bankok és a politika viszonyáról az ezredfordulón írtam?

Akkoriban még bíztam abban, hogy a demokratikus jogállamokból, bevett piacgazdaságokból érkezett bankok vezetői mindent azért nem nyelnek le. Hogy van olyan határ, amelyen ha túllép egy kormány, akkor legalább a nagy gazdasági erővel bíró multik, köztük a jelentősebb pénzintézetek vezetői kifejezik valami módon a nemtetszésüket. Még ha beszüntetni nem is tudják együttműködésüket a fogadó ország mindenkori kormányával, kevésbé szívélyes viszonyt folytatnak vele, mint más, a jogállami játékszabályokat betartó és a piaci versenyt pártoló kormányokkal. De csalódnom kellett.

Miközben a 2010-ben hatalomra került kormány már nem csupán fejősteheneknek és populista, szavazatszerző politikájuk tárgyának tekintette a bankokat, miként néhány elődje is tette, hanem szisztematikusan nekilátott a szektor megszállásához, mind nagyobb részének a bekebelezéséhez, az érintettek továbbra is csupán a jövedelmüket megcsapoló pénzügyi intézkedések ellen emeltek szót. És még e téren is egyre kevésbé hallhatóan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).