egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Melyik ujjamba harapjak?

Recesszió vagy infláció? – ez itt a kérdés. Ha nem is olyan éles a határvonal, mint a lét és nemlét között, de azért ebben a dilemmában is jókora feszültség rejlik. A mai világban, amikor a nem vagy alig bővülő gazdaságokban is erős inflációs hatások érvényesülnek, a kormányoknak választaniuk kell, melyiket tekintik fontosabbnak: a növekedést vagy az árstabilitást? A dilemma különösen élesen vetődik fel Magyarországon, ahol a kormány és a jegybank nem csupán hagyták, hogy a világpiaci árrobbanás felfűtse a hazai inflációt, de a választásokat megolajozó állami költekezéssel és a forint árfolyamát folyamatosan leértékelő kamatpolitikával még néhány lapáttal rá is tettek a tűzre. Bankópréssel élénkítették a gazdaságot, az extranövekedés költségét pedig az infláción és az állam eladósításán keresztül a jelen és jövő generációira terhelték.

Gondolhatnánk, hogy most, amikor a három ciklust már megélt rezsim újabb négy évet nyert arra, hogy örök időkre bebetonozza magát, a politikai hatalom végre a maga parciális érdekei elé helyezheti a társadalom jövőjét. De úgy néz ki, nincs megállás. „Magyarország nem kerülhet recesszióba” – adta ki a jelszót idei első rádiós igehirdetésén Orbán Viktor. A kormányfői diktátumra Szijjártó külgazdasági miniszter is ráerősített, amikor Davosból megüzente: „Nyugodtan kijelenthető, hogy 2023-ban ismét meg fogjuk dönteni a Magyarországra érkező beruházások rekordját.” Vállalását arra alapozta, hogy a Világgazdasági Fórumon több multi (a többi közt a Coca-Cola, a LEGO és az AstraZeneca) képviselőivel is tárgyalt, akik további beruházási terveikről biztosították őt.

Arról nem tájékoztatott minket a miniszter, hogy mekkora állami támogatást tesz majd hozzá a magyar kormány a mi pénzünkből. Az elmúlt évek számai azonban sejtetik a nagyságrendet. Három dél-koreai cég együttesen 1160 milliárd forint értékű akkumulátorgyárához például 140 milliárd forintnyi, a Debrecenben épülő kínai akkugyár 3000 milliárdos beruházásához 250 milliárdos támogatást adott a magyar állam; ezekhez az összegekhez még hozzáadható az infrastruktúra megteremtésének, az elektromos hálózat kiépítésének és a vízellátásnak a szintén tekintélyes költsége, valamint a környezetkárosítás (egyelőre) eszmei értéke. A felívelő amerikai protekcionizmus hatására erősödő támogatási verseny várhatóan még inkább feltornássza a külföldi beruházók elcsábításának költségeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.