egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Melyik ujjamba harapjak?

Recesszió vagy infláció? – ez itt a kérdés. Ha nem is olyan éles a határvonal, mint a lét és nemlét között, de azért ebben a dilemmában is jókora feszültség rejlik. A mai világban, amikor a nem vagy alig bővülő gazdaságokban is erős inflációs hatások érvényesülnek, a kormányoknak választaniuk kell, melyiket tekintik fontosabbnak: a növekedést vagy az árstabilitást? A dilemma különösen élesen vetődik fel Magyarországon, ahol a kormány és a jegybank nem csupán hagyták, hogy a világpiaci árrobbanás felfűtse a hazai inflációt, de a választásokat megolajozó állami költekezéssel és a forint árfolyamát folyamatosan leértékelő kamatpolitikával még néhány lapáttal rá is tettek a tűzre. Bankópréssel élénkítették a gazdaságot, az extranövekedés költségét pedig az infláción és az állam eladósításán keresztül a jelen és jövő generációira terhelték.

Gondolhatnánk, hogy most, amikor a három ciklust már megélt rezsim újabb négy évet nyert arra, hogy örök időkre bebetonozza magát, a politikai hatalom végre a maga parciális érdekei elé helyezheti a társadalom jövőjét. De úgy néz ki, nincs megállás. „Magyarország nem kerülhet recesszióba” – adta ki a jelszót idei első rádiós igehirdetésén Orbán Viktor. A kormányfői diktátumra Szijjártó külgazdasági miniszter is ráerősített, amikor Davosból megüzente: „Nyugodtan kijelenthető, hogy 2023-ban ismét meg fogjuk dönteni a Magyarországra érkező beruházások rekordját.” Vállalását arra alapozta, hogy a Világgazdasági Fórumon több multi (a többi közt a Coca-Cola, a LEGO és az AstraZeneca) képviselőivel is tárgyalt, akik további beruházási terveikről biztosították őt.

Arról nem tájékoztatott minket a miniszter, hogy mekkora állami támogatást tesz majd hozzá a magyar kormány a mi pénzünkből. Az elmúlt évek számai azonban sejtetik a nagyságrendet. Három dél-koreai cég együttesen 1160 milliárd forint értékű akkumulátorgyárához például 140 milliárd forintnyi, a Debrecenben épülő kínai akkugyár 3000 milliárdos beruházásához 250 milliárdos támogatást adott a magyar állam; ezekhez az összegekhez még hozzáadható az infrastruktúra megteremtésének, az elektromos hálózat kiépítésének és a vízellátásnak a szintén tekintélyes költsége, valamint a környezetkárosítás (egyelőre) eszmei értéke. A felívelő amerikai protekcionizmus hatására erősödő támogatási verseny várhatóan még inkább feltornássza a külföldi beruházók elcsábításának költségeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.