Túlságosan kolosszális
Jacob Collier csodaénekes és multihangszeres szupersztár Djesse vol. 1. című lemezét érdemes kivételes pillanatokra tartogatni, és még így is lehet, hogy egyetlen alkalomra túl sűrűnek bizonyul.
Jacob Collier csodaénekes és multihangszeres szupersztár Djesse vol. 1. című lemezét érdemes kivételes pillanatokra tartogatni, és még így is lehet, hogy egyetlen alkalomra túl sűrűnek bizonyul.
A zsúfolt Nemzeti Hangversenyterem közönségét az elsőtől az utolsó hangig, majdnem két órán át repítette gazdag képzeletének szárnyain a Joshua Redman (szaxofon), Brad Mehldau (zongora), Christian McBride (bőgő), Brian Blade (dob) összeállítású csodacsapat.
A két zenész nem nosztalgiavonattal érkezett az elektronikus, rockos-jazzes zenébe.
Amikor a már egy ideje a csúcson álló zenekarvezető-bőgős, Charles Mingus és együttese európai turnéra indult 1964 tavaszán, nem álltak szerencsésen a csillagok.
Az együttes vezetője, Subicz Gábor trombitás, a Modern Art Orchestra tagja a Subtonesszal találta meg azt az utat, amelyet a két világ között eddig is keresett.
Amióta világ a világ, sok zenész sokféle műfajban igyekszik megragadni, kifejezni és átadni a „metafizikait”, de ez csak különleges pillanatokban rezonál a hallgatókban úgy, ahogy az előadó szeretné. Amikor Pharoah Sanders szeptember 24-én meghalt, rengetegen reagáltak így: „Köszönjük a spirituális élményt!” A jazzhagyomány egyik őrzőjének tekintett, olasz származású amerikai szaxofonos, a nagy tudású Joe Lovano például ezt írta: „Megvilágosítottál előttünk túlvilági helyeket a kozmikus kifejezéseiddel.”
A Magyar Zene Háza harmadszor kért fel egy-egy neves muzsikust, hogy állítson össze olyan eddig nem létező formációkat úgy, hogy ő maga nem játszik azokban.
Viharos szél okozott kisebb bonyodalmakat a háromnapos, jubileumi Paloznaki Jazzpikniken, de a szervezés, amely nyomába ér a Sziget professzionalizmusának, úrrá lett ezen.
Meg lehetne rajzolni a jazztörténet egy jelentős vonulatát a Thelonious Monk-szerzemények előadásának leírásával, mert az egyik, ha nem a leggyakrabban feldolgozott komponista.
Kígyóbűvölőnek is lehetne gondolni ezt a zenét, ahogy elindul a Talpunk alatt című számmal.
Ella Fitzgerald 1960-as és 1962-es felvételeinek teljesen vagy részben új, első kiadásai után megint újdonságra vethetnek szemet a gyűjtők.
Az amerikai szaxofonos, Chris Potter ezúttal úgy tért vissza Budapestre, hogy tiszteletbeli vezetőként élére állt a (San Francisco) Jazz Collective-nek.