Közvetítései révén az Emmet’s Place világmárka lett: közvetlensége, derűje és főleg múlhatatlan vágya a zenélésre éppen azt adta, ami annyira hiányzott az embereknek. Sztárok adták egymásnak nála a kilincset, minden hétfő esti koncertben volt valami meglepetés. Felejthetetlen például Veronica Swift vagy Cyrill Aimée vendégjátéka, nincs önismétlés, a repertoár elképesztően széles. Az európai turné előtt épp befejezték a sorozat 100. YouTube videóját. Cohen kapcsán Oscar Peterson is felrémlik, ahogy végighúzza a nyitott zongora húrjain a kezét; határtalan virtuozitásuk hozza őket közös nevezőre. Cohen és triójának vele szívdobbanásig összehangolt tagjai nem akarnak újítani, végtelen lehetőségeket látnak ugyanis a jazz-zongorázás évszázados hagyományában, mainstream kifejezési formáiban. Mindenük a variáció, a zene egyik legelemibb formája. Ellendallam, kétszeres, mit kétszeres, négyszeres tempó, és a bebop óta bevett játék: új dallam a régi harmóniamenetre, meg persze színezés, átrajzolás, a rögtönzés spontaneitásával. Talán két szám is felbukkant a RAM-ban az egy évvel ezelőtti, a BJC-ben adott bemutatkozó koncertjükről, de egészen új köntösben. Bőgőn Yasushi Nakamura valóban úgy játszik, mintha az élete múlna rajta, üveghangjai, slap-technikája, all-round zeneisége lenyűgöző. A dobos Kyle Poole minimál megközelítése és robbanásszerű kitörései ideálisan teljesítik ki a trió hangzását.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
