Visszhang: lemez

Mózes Tamara – Kalte­ne­cker Zsolt: Futurized

Visszhang

A két zenész nem nosztalgiavonattal érkezett az elektronikus, rockos-jazzes zenébe.

Mózes Tamara par excellence duómuzsikus, dolgozott már Nagy Jánossal, Benkó Ákos, illetve Horváth Dániel dobosokkal, de akkor zongorázott is. Kaltenecker Zsolt zongorajátéka mellett ezúttal énekelt. Tamara klasszikus zenei és jazztanulmányai után, énekes-zongoristaként olyan irányt is elsajátított, amely inkább angol/francia éjszakai klubokban honos. De szólóban megmutatta azt is, hogy nyitott a balladás-népdalos előadásra. Hangja mindegyik kontextusban univerzális, és semmilyen műfaji konvenció nem köti meg expresszivitását. Kaltenecker Zsolt hasonlóan karakteres muzsikus, régóta összetéveszthetetlen, amikor ő adja a groove-ot. Találkozásuk meglepő és változatos, kicsit túl változatos programot eredményezett, de nem hiányzik a második billentyű, mert Mózes Tamara elektronikával is megbolondított hangsávja és Kaltenecker Zsolt teljes zenekart, különösen a bőgő szerepét eljátszó billentyűs hangszerparkja első pillanattól megteremtik a szerzemények tágasságát. Előadásuk közvetlensége a rögtönzés varázsából adódik. El tudtak vonatkoztatni saját beidegződéseiktől és a külső elvárásoktól, a dalok ötletből, felelgetésből, egy-egy hangulatból szinte maguktól kelnek életre. Ezért inkább ráadásként értelmezhető, hogy a két záró szám nem saját szerzemény, a dolog jellegéből adódóan nélkülözik a „bármi kisülhet ebből” hozzáállást, de így is elég frappánsan szólnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.