Mózes Tamara par excellence duómuzsikus, dolgozott már Nagy Jánossal, Benkó Ákos, illetve Horváth Dániel dobosokkal, de akkor zongorázott is. Kaltenecker Zsolt zongorajátéka mellett ezúttal énekelt. Tamara klasszikus zenei és jazztanulmányai után, énekes-zongoristaként olyan irányt is elsajátított, amely inkább angol/francia éjszakai klubokban honos. De szólóban megmutatta azt is, hogy nyitott a balladás-népdalos előadásra. Hangja mindegyik kontextusban univerzális, és semmilyen műfaji konvenció nem köti meg expresszivitását. Kaltenecker Zsolt hasonlóan karakteres muzsikus, régóta összetéveszthetetlen, amikor ő adja a groove-ot. Találkozásuk meglepő és változatos, kicsit túl változatos programot eredményezett, de nem hiányzik a második billentyű, mert Mózes Tamara elektronikával is megbolondított hangsávja és Kaltenecker Zsolt teljes zenekart, különösen a bőgő szerepét eljátszó billentyűs hangszerparkja első pillanattól megteremtik a szerzemények tágasságát. Előadásuk közvetlensége a rögtönzés varázsából adódik. El tudtak vonatkoztatni saját beidegződéseiktől és a külső elvárásoktól, a dalok ötletből, felelgetésből, egy-egy hangulatból szinte maguktól kelnek életre. Ezért inkább ráadásként értelmezhető, hogy a két záró szám nem saját szerzemény, a dolog jellegéből adódóan nélkülözik a „bármi kisülhet ebből” hozzáállást, de így is elég frappánsan szólnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
