Lemez

Először a melódiát

Budapest Jazz Orchestra/Dániel Hofecker: New Days Ahead

Kritika

A lassan, de biztosan magára találó magyar jazzélet a kilencvenes évek második felében jutott el odáig, hogy egy állandó, professzionális big band ne csak elinduljon, hanem meg is maradjon.

A Cotton Club Singers mögül előlépő zenekart, a Budapest Jazz Orchestrát (BJO) a kezdeti időszakot követően az ambiciózus trombitás, zeneszerző és stúdiózenész, Fekete-Kovács Kornél fogta össze. Az első, igazán sikeres évek után 2005-ben megint foghatták a fejüket a rajongók: a zenekar és vezetőjének útjai szétváltak, Fekete-Kovács ezután indította útjára a Modern Jazz Orchestrát, akikkel a kortárs big band szerepkörébe álltak bele. Az első sokk óta viszont dörzsölhetjük a kezünket, mert immár két, igazán profi big bandünk bizonyított évtizedes távlatban.

A BJO Schreck Ferenc harsonás és Kollmann Gábor szaxofonos művészeti vezetésével továbbvitte eredeti koncepcióját. A műfajon belül inkább az aktuális mainstreamnek nevezhető repertoárt és hangzásideált követik, és pompás lemezeket adtak ki, többek között Oláh Kálmán, Kevin Mahogany, Dave Liebman és Butch Lacy kíséretében, de – gyakran ciklusban adott – koncertjeik a megjelent albumoknál sokkal színesebb képet mutatnak. Arról, hogy a professzionális státuszuk mennyire hasonlítható például a szimfonikus zenekarainkéhoz, más alkalommal essék szó, ám a művészi teljesítményükre nemzetközi mércével sem lehet panasz, külföldön is koncerteznek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk