Lemez

Először a melódiát

Budapest Jazz Orchestra/Dániel Hofecker: New Days Ahead

Kritika

A lassan, de biztosan magára találó magyar jazzélet a kilencvenes évek második felében jutott el odáig, hogy egy állandó, professzionális big band ne csak elinduljon, hanem meg is maradjon.

A Cotton Club Singers mögül előlépő zenekart, a Budapest Jazz Orchestrát (BJO) a kezdeti időszakot követően az ambiciózus trombitás, zeneszerző és stúdiózenész, Fekete-Kovács Kornél fogta össze. Az első, igazán sikeres évek után 2005-ben megint foghatták a fejüket a rajongók: a zenekar és vezetőjének útjai szétváltak, Fekete-Kovács ezután indította útjára a Modern Jazz Orchestrát, akikkel a kortárs big band szerepkörébe álltak bele. Az első sokk óta viszont dörzsölhetjük a kezünket, mert immár két, igazán profi big bandünk bizonyított évtizedes távlatban.

A BJO Schreck Ferenc harsonás és Kollmann Gábor szaxofonos művészeti vezetésével továbbvitte eredeti koncepcióját. A műfajon belül inkább az aktuális mainstreamnek nevezhető repertoárt és hangzásideált követik, és pompás lemezeket adtak ki, többek között Oláh Kálmán, Kevin Mahogany, Dave Liebman és Butch Lacy kíséretében, de – gyakran ciklusban adott – koncertjeik a megjelent albumoknál sokkal színesebb képet mutatnak. Arról, hogy a professzionális státuszuk mennyire hasonlítható például a szimfonikus zenekarainkéhoz, más alkalommal essék szó, ám a művészi teljesítményükre nemzetközi mércével sem lehet panasz, külföldön is koncerteznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.