Lemez

Először a melódiát

Budapest Jazz Orchestra/Dániel Hofecker: New Days Ahead

Kritika

A lassan, de biztosan magára találó magyar jazzélet a kilencvenes évek második felében jutott el odáig, hogy egy állandó, professzionális big band ne csak elinduljon, hanem meg is maradjon.

A Cotton Club Singers mögül előlépő zenekart, a Budapest Jazz Orchestrát (BJO) a kezdeti időszakot követően az ambiciózus trombitás, zeneszerző és stúdiózenész, Fekete-Kovács Kornél fogta össze. Az első, igazán sikeres évek után 2005-ben megint foghatták a fejüket a rajongók: a zenekar és vezetőjének útjai szétváltak, Fekete-Kovács ezután indította útjára a Modern Jazz Orchestrát, akikkel a kortárs big band szerepkörébe álltak bele. Az első sokk óta viszont dörzsölhetjük a kezünket, mert immár két, igazán profi big bandünk bizonyított évtizedes távlatban.

A BJO Schreck Ferenc harsonás és Kollmann Gábor szaxofonos művészeti vezetésével továbbvitte eredeti koncepcióját. A műfajon belül inkább az aktuális mainstreamnek nevezhető repertoárt és hangzásideált követik, és pompás lemezeket adtak ki, többek között Oláh Kálmán, Kevin Mahogany, Dave Liebman és Butch Lacy kíséretében, de – gyakran ciklusban adott – koncertjeik a megjelent albumoknál sokkal színesebb képet mutatnak. Arról, hogy a professzionális státuszuk mennyire hasonlítható például a szimfonikus zenekarainkéhoz, más alkalommal essék szó, ám a művészi teljesítményükre nemzetközi mércével sem lehet panasz, külföldön is koncerteznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.