Harcsa Veronika és Lukács Miklós után Dés András – aki évek óta Bécsben él – a meghívást úgy váltotta valóra, hogy mindhárom együttest osztrák–magyar „vegyes válogatottként” állította össze. A sorozatot kurátori hétvégének hívják, s Dés ezért is mondta kényszeredetten a bevezetőjében, hogy „kuráltam”, holott volna e tevékenységre talán alkalmasabb szó is. Ráadásul ilyenkor több egyéb, Dés által szervezett program is benépesíti a városligeti házat, s felhangosítja a tereit, szombat este pedig az új produkciók egymás után mutatkoztak be tripla koncerten.
Fenyvesi Márton gitáros volt az első zenekar szólóhangszerese, dobon Lukas König, bőgőn Vinicius Ciccone Cajado játszott – pontosabban: dehogy játszott. Elektronikát működtettek, és a hangszereiket sem a megszokott felfogásban szólaltatták meg, közülük is a leglátványosabban Cajado. Dés úgy mutatta be a triót, mint amelynek mottója a szabadság lehetne, és valóban ennek szellemében működtek; az elektronikus avantgárd minden határon túllépni igyekvő kifejeződését hallhattuk. A produkció nem teljesen győzött meg, hogy az elektronikus „hangszereket” ugyanolyan közönségvonzó módon lehet koncerten megszólaltatni, mint a valamivel hagyományosabbakat, de mindenesetre Fenyvesiék a modulációkkal, dinamikával, ismétlésekkel el tudták indítani a hallgatók belsőfantázia-vetítését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
