Koncert

Sima felszállás

Joshua Redman együttese

Kritika

A zsúfolt Nemzeti Hangversenyterem közönségét az elsőtől az utolsó hangig, majdnem két órán át repítette gazdag képzeletének szárnyain a Joshua Redman (szaxofon), Brad Mehldau (zongora), Christian McBride (bőgő), Brian Blade (dob) összeállítású csodacsapat.

Jazzkoncertnek nem kell feltétlenül, hogy címe legyen, de ennek adtak: MoodSwing Reunion. Így éppenséggel nosztalgikus húrokat is pengethettek volna, de ez eszükbe se jutott. Redmannek a MoodSwingre, az 1994-ben megjelent lemezére sikerült összehozni több korábbi partnerét. Igyekezett a legkiválóbbakat elhívni, és rögtön érezte, hogy ez az együttes ebben a formában egészen kivételes. A MoodSwing valóban nagyszerű album, de mivel a tagok akkor már szóló és kollektív projektjeikben külön-külön lépdeltek a legnagyobb sikerek felé, nem lehetett komolyabb utótörténete.

Érdekes szempont a kvartett befogadásához, hogy egyenrangú, szerepeiket váltogató szólisták kollaborációja formájában valósul-e meg a zene, vagy pedig Redman kvartettjét halljuk. Természetesen a zene fizikai adottságai hierarchiát képeznek a szólóhangszerek és a kíséret között. A modern jazz történetében a kisegyüttes a legelterjedtebb forma, és leggyakrabban a fúvós szólisták vezetik az ilyen zenekarokat. Ám ezen túl az érett Redman (mind ötvenen túliak) szerénysége érvényesült: semmilyen hierarchia nincs a kvartett tagjai között, a hajszálnyi változások, alakulások dinamikusan azt képezik le, hogy ki írta éppen a számot, és kinek a szólóját támogatják odaadóan a többiek.

Feltűnt, hogy a tagok tényleg árnyékként követték Redman tenorszólóját az első számban, ami felismerhetően az ő szerzeménye. A szokásos sorrendnek megfelelően Mehldau következett, aki szólójában rögtön ki is domborította ezeket a Redman-féle vonásokat. Mehldau „agyalósabb” Redmannél, ez a kompozícióiban is megmutatkozik, Dave Brubeckről sem szabad példaképei között megfeledkezni. A második szám, a Moe Honk, Mehldau kompozíciója, induló paródiajellegű ritmusával és groteszk modulációival minden­esetre ezt a jazztörténeti vonalat is idézte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.