Nekrológ

A mesterterv tudója

Pharoah Sanders (1940–2022)

Zene

Amióta világ a világ, sok zenész sokféle műfajban igyekszik megragadni, kifejezni és átadni a „metafizikait”, de ez csak különleges pillanatokban rezonál a hallgatókban úgy, ahogy az előadó szeretné. Amikor Pharoah Sanders szeptember 24-én meghalt, rengetegen reagáltak így: „Köszönjük a spirituális élményt!” A jazzhagyomány egyik őrzőjének tekintett, olasz származású amerikai szaxofonos, a nagy tudású Joe Lovano például ezt írta: „Megvilágosítottál előttünk túlvilági helyeket a kozmikus kifejezéseiddel.”

Érdemes eltöprengeni azon, hogy mi váltotta ki a rajongók és zenésztársak által kozmikusnak, földöntúlinak, spirituálisnak stb. leírt hatást Sanders zenéjében. Idősebb kori játéka letisztultságot mutatott, már-már eszköztelennek, de még mindig energikusnak tűnt; ennek előjeleit az elementáris erőt mutató első korszakában is ki lehet mutatni. Saját néven kiadott kései lemezei sugározzák a nyitottságot, áttetszőséget, tisztaságot, a fényt, a földi lét meghaladására tett közvetett utalásokat. A pentaton, legato dallamok, a nyugodt páros ütemek, a békés harmóniák uralják. Szaxofonozásáról – a jazztörténet megkerülhetetlen hangjáról beszélünk – már eddig is értekezések születtek. Hat évtizedes pályáját végigkísérve azt látjuk, hogy a radikális avantgárdtól, az AllMusic szerint, már-már anarchista hangzástól jutott el a világon mindenhol és mindenki által érthető szeretet- és békeüzenetekig. De ebben semmi ellentmondás nincs. Coltrane-ról szól, de Sandersre is igaz, amit az egyik lemezén egy Coltrane-szerzeménynek, a Moments Notice-nak szöveges változatában hallunk: „…szívünket szeretettel és harmóniával töltöd meg”.

Sanderst Farrellként anyakönyvezték, a Pharoah-t művésznévként használta, de még nagyanyja nevezte így. 1940. október 13-án született az arkansas-i Little Rockban, egyszerű családban. Először dobolgatott, de miután a helyi templomi közösség révén vehetett egy olcsó klarinétot, „pályaválasztása” eldőlt. De „kereső” attitűdje bölcs öregkoráig megmaradt: első szaxofonját csak az érettségi után tudta megvenni, noha akkoriban főleg a festészet érdekelte. Kaliforniai iskolás évei után 1962-ben költözött New Yorkba, hogy a tűz közelében lehessen. Mindenféle munkát vállalt, ha kellett étteremben is, de nem mindig volt hol aludnia. Viszont Don Cherry, Ornette Coleman, John Hicks, Billy Higgins és mások társaságában mozgott, próbált tanulni, fejlődni, Sun Ra zenekarában is szerepelt, és saját együttest is alapított. De a döntő jazztörténeti pillanat azután történt, amikor John Coltrane felfigyelt rá. Sanders saját együttesével is adott ki lemezt, de mindent megváltoztatott, hogy 1964 vége felé Coltrane stúdióba és koncertekre is hívta zenélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.