HANGADÓ – Lemez

Túlságosan kolosszális

Jacob Collier: Djesse vol. 1–3.

Zene

Jacob Collier csodaénekes és multihangszeres szupersztár Djesse vol. 1. című lemezét érdemes kivételes pillanatokra tartogatni, és még így is lehet, hogy egyetlen alkalomra túl sűrűnek bizonyul. 

Collier a magyar közönségnek a Müpa nagytermében éppen öt éve mutatkozott be szólóban, stúdiónyi elektronika és számítógép-rengeteg közepén varázsolt soha nem hallott hangzatokat és képeket (arról a koncertről írt kritikánkat lásd: Árulkodó ráadások, Magyar Narancs, 2017. november 26.). A Covid-járvány miatt elmaradt koncertjére a héten került sor a Müpában – írunk róla a Visszhang rovatban.

Az idén LP-n is kiadott első Djesse lemez (2018) úgy indul, mintha az utóbbi évtizedek legnagyobb vokálegyütteseit, a Hilliardot vagy a Take Sixet hallanánk. Itt a Voces8 sztárcsapat működik közre, de felismerni a mixben Jacob Collier hangjának jellegzetes színét. Ebben egy vékony, ritka fátyol is észrevehető, de rugalmassága, mozgékonysága és a terjedelme, főleg a bariton alapfekvéséhez képest, ellenállhatatlan. A falzett elég hamar elérkezik nála felfelé a skálán, amit sokan gyerekesnek, kiskamaszosnak tartanak, és ami Collier előadói énjének tagadhatatlan sajátja. Collier hangjára az oly gyakran bevetett többszörözések, szekvenszerek miatt eleve hajlamos vagyok úgy gondolni, mintha önmagában egy énekegyüttes volna. Az a capella nyitány után jön egy hangszeres is, ami a legnépesebb szerződtethető zenekarral csendül fel. Az XL-es Metropole Orkest még a stúdióban van a harmadik számban, amikor altatódal szól, pianissimo, xilofonnal. A kontraszt nem is lehetne nagyobb, főleg hogy a következőben mesefilm-hangkulisszát kapunk Laura Mvula énekesnő közreműködésével. A karusszellel a vurstliélmény jelenik meg, és amelynek címe egyszerűen Djesse. A szövege csak enigmatikus utalásokat tesz arra, hogy ki is ez a Djesse és mi lenne a mondanivalója, és nem segít azonosítani a konceptlemez alanyi költőjét az sem, hogy megjelenik a semmiből Hamid el Kasri énekes és gembrijátékos, mert az ő száma mintha két különböző fél arcból lenne összepasszítva, alterál a nyugati és a keleti ritmika és harmóniák között. Külön-külön pompásak lennének, de a végeredmény így majdnem követhetetlen. És amikor Djesse megnyílhatna, akkor egy fenségesen elbájoló Police-feldolgozás következik. Majd érkezik Collier hegedűtanár édesanyja az elé kiterített vonóskari hangszőnyegen, aztán a dzsungel teljes vokális és ritmikus arzenáljával maga a Take Six, Metropol-vonaton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.