Szerénykedhetnénk, de nem akarunk: az „Év interjújá”-t adta a Narancsnak Kovi

  • narancs.hu
  • 2017. május 17.

Szex

Itt a lényeg: SZO-PÓ-TAN-FO-LYAM.

Életműinterjú, önfeledt hahotázás, poézis, filozófia – ezek mind benne vannak Kovács Kovi Istvánnal készített csodálatos beszélgetésünkben, a többi csodát pedig csak a hely hiánya miatt nem soroljuk fel.

Tudják, Kovi az a rendező, aki a pornót következetesen felnőttfilmnek mondja. Ő fedezte fel például a világnak Michelle Wildot, akit nyilván senkinek sem kell bemutatni. Kovi amúgy még ma is igazi úriember, szóval ha véletlenül azzal hízelegnénk neki, hogy ő a magyar pornópápa, azt garantáltan kikérné magának!

De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a Kovács Istvánnal készített, számos részletre kitérő interjúban ilyen szakmai titkokról olvashat a „felnőttfilmes” kulisszák világából:

„KI: A heteró fiúkat nem is szoktuk castingolni. Nézzem, ahogy felállítja? A szakmában az elterjed, hogy valaki jól dolgozik vagy sem. Megbízható. És itt nem a méret a lényeg, hanem hogy jól dolgozzanak, de persze az is, hogy megmutatható legyen. A srácok nem annyira cserélődnek, mint a lányok. Ha be akarsz forgatni egy új embert, raksz mellé egy öreg rókát. Forgattam olyan helyen, ahol 5 fok volt. Jégkockát szopogattak, hogy ne látsszon a leheletük. De megcsinálták. Egy profi ezt is megcsinálja. A magyar srácok szakmailag ki­emelkedőek.”

Kovács Kovi István

Kovács Kovi István

Fotó: Sióréti Gábor

De ez csak a bemelegítés. A legjobb rész ez. A szopótanfolyam. Igen, jól olvasták.

MN: Mi a felnőttfilmgyártó pálya jövője?

KI: Több tervem is van. Például viccesen azt szoktam mondani, abból a 3 ezer filmből, ami 25 év alatt megjelent Magyarországon – és nekem valamennyi megvan –, létre kellene hozni a Nemzeti Felnőttfilm Archívumot, mert ez is a nemzeti videókultúra része. Nem mondom, hogy művészet, de egyértelműen korrajz.

MN: Forgatás? Könyvírás?

KI: Mi jut eszébe arról, hogy backup?

MN: Semmi.

KI: Biztonsági mentés, de mindegy is, mert nekem az, hogyan lehetne megtanítani a lányokat a felső fokú fellációra. Backup, azaz bekap. Mert szopótanfolyamnak mégse nevezném.

MN: Online?

KI: Nem. Dehogyis! Személyes. Kiscsoportos. Maximum 10 fő. Előadásokkal, originált, becsomagolt dildóval, ami vákuumosan az asztalra tapad. Jön a profi, filmes csaj, aki megmutatja a résztvevőknek a gyakorlati dolgokat, javítja és tökéletesíti a jelentkezők technikáját. Az orvos az anatómiai sajátosságokba avat be, a szexuálpszichológus a maga szakterületén tart eligazítást. Meggyőződésem, hogy sok billegő kapcsolatnak jót tenne. Vagy egy másik ötlet: a felnőttfilmforgatás megtekintése szakirányú vezetéssel. Erre például legénybúcsúkat is lehetne szervezni.”

De több frenetikus részletet most már nem árulunk el! Vegyék csak szépen meg holnap a Magyar Narancsot, és olvassák el belőle Szira Péter interjúját!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.