Színház

A legerotikusabb és legbrutálisabb drámájának tartják. Legalább négy szerelmes pár kergetőzik itt, de a csúcsponton a legállatibb ösztönök is elszabadulnak – vágytól űzötten a hősnő egy szamárra veti magát. Nehéz durvább és megalázóbb helyzetbe hozni nőt. És állatot. A kutatók tudni vélik, Shakespeare azért választott éppen szamarat e szerepre, mert a hiedelem szerint övé a legnagyobb fallosz. A dolgok elcsitulnak, a párok vissza- és elrendezőnek; a darabban sokat álmodnak és rémségeket; nem könnyű, habos játék ez. S ehhez még hozzájön a drámairodalom legtermékenyebb betétdarabja, az „amatőr” színészekből álló csapat, amely végre nagyot dobbanthat, és a hármas esküvőn előadhatja remek színjátékát.

Érzékenységüket perverzitásnak, üdítően friss szemléletüket pimasz provokációnak, az improvizációikból kimentett, különleges nyelvezetüket kódolhatatlan káosznak is magyarázták már. Ismerős tendenciák, hiszen minden kornak és műfajnak megvan a maga radikálisan újat akaró csapata. A punk nem halott, viszont nem is akar tetszeni, a legkevésbé pedig tetszelegni. Megkérdőjelezni akar dolgokat, kiengedni a szellemet a palackból, megmutatni azt, aminek mások szerint nem volna ildomos látszania.

Mahatma Gandhi úgy vélte, hogy az egyszerűség teszi a dolgokat univerzálissá. A 90-es évek közepén indult francia koreográfus, Jérôme Bel alkotásainak fontos jellemzője az egyszerűség és az univerzalitás, miközben sokszor lokális és konkrét dolgok vannak a színpadon.

A könyv, a kép, a film fennmarad magától, ha nem is örökké, de néhány évszázadig könnyedén. A színház viszont tünékeny, az emlékezet működtetéséhez komoly erőfeszítésekre van szükség. Felmértük az offline és az online gyűjtemények lehetőségeit.

Kulka János a világhírű színésszel.

Az előadás mintha akkor kezdődne valójában, amikor vége van. Amikor a hajléktalan asszonyt alakító színésznő, Szalai Kriszta – egyébként jelentős taps után – színpadra szólítja azt az embert, aki monológját nemcsak ihlette, de egész élettörténetét, sorsát kölcsönadta, elmesélte neki.

Bata Éva, Lengyel Tamás és még sokan mások.

A színházi világnap alkalmából idén a francia színésznő írt üzenetet, amit a mai előadások előtt fel is olvasnak.

Jövő őszig maradhat.

Aki gondolkodik, útban van.

Szónoklatot megy tanulni az ifjú Caesar Rodosz szigetére, de útközben kalózok fogságába esik. Pharmacussa szigetén tartják fogva, míg a magas váltságdíj meg nem érkezik; negyven napig kell várni az 50 talentumra, ami nagy zsozsónak számít, két utazótáska kell hozzá. Caesar fölfele alkuszik magára, mert nehogy már csak 20-at érjen.