MaNcs 36. évf. 33. sz. (2024-08-14)
Magyar Péter az elmúlt napokban ún. egyeztetéseket folytatott a Fővárosi Közgyűlés októbertől esedékes munkájában érintett entitásokkal, úgy mint Karácsony Gergely főpolgármesterrel, Vitézy Dáviddal, az LMP listavezetőjével, és Kovács Gergellyel, a Kutyapárt vezetőjével.
A társadalom totális kontrolljára törekvő NER (azaz Orbán Viktor) az ún. Szuverenitásvédelmi Hatóság (SZH) létrehozásával a kormánytól független sajtót és civil szerveződéseket akarja szoros megfigyelés alá helyezni.
Augusztus 1-jétől Koós Pál tölti be a modellváltáson átesett Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektori pozícióját. Koóst az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma erősen vitatható eljárás nyomán juttatta a rektori székbe. Jogszerű volt-e ez a művelet, és ha nem, lehetséges-e jogorvoslat? Tettem egy próbát.
A kormány szerint minden nagyjából a tervek szerint alakul: a lakosság nagy erőkkel megtakarít, az ipar Németország és a háború miatt gyengélkedik, a GDP növekedése pedig jövőre már tényleg 4 százalékos lesz. A papír persze türelmes.
A kastélytörvény módosított változata a lényegen nem változtatott, az ingyenes átadással „magánjogi szereplők” is hozzájuthatnak a felújított, értékes ingatlanokhoz. Tiltakozásként aláírásgyűjtésbe fogtak, demonstrációt szerveznek, alkotmánybírósági normakontrollt kértek azok, akik szerint ez a nemzeti vagyon ellopása.
A legmagasabb kitüntetést adja az államalapítás ünnepén Makó fideszes vezetésű önkormányzata Buzás Péternek, a korábbi szocialista polgármesternek. Miután legyőzték, évekig célkeresztben volt, mert tartottak attól, hogy újraindul. Nem tette.
Pár hét híján tizenöt éve hangzott el Orbán hírhedt kötcsei beszéde, amely a készülő Fidesz-világ kulturális univerzumát vetítette előre. Honnan indult és hová jutott azóta az orbáni kultúrpolitika? Milyen víziók mozgatták és mozgatják a rendszer kulturális építkezését? Van-e egyáltalán építkezés és rendszer, és miért érzi majd’ mindenki rettenetesen magát benne? És maradt-e élet rajta kívül?
Bohózatnak indult Elon Musk beszállása a Twitterbe, de az angliai zavargások jól mutatják, hogy a keze alatt a platform a profi valóságtorzítás mintapéldánya lett.
Ahogy egy kritikusa is megjegyezte, „van, akinek ez idegesítő”. Igen, lehet zavaró az író „kalandozó” beszédmódja, ahogy belekezd egy mondatba, majd abban egy újabbat generál, csak mert más téma jutott eszébe; vagy ahogy letér a megkezdett csapásról, hogy aztán oldalakkal később térjen vissza hozzá.
„Van nevem, de nehezen kimondható. Ezért a magyar nevem Ildi.” „Amikor eljöttem, a feleségem terhes volt. Hat éve vagyok itt. Még soha nem találkoztam a gyerekemmel, csak okostelefonon keresztül.” „Lehet, hogy soha nem megyek haza.
Nagy vitát kavart, hogy miért nincs opera-előadás immár két éve a szegedi Dóm téren. A vezetés gazdasági szempontokkal érvelt: nincs rá támogatás, illetve a műfaj már nem tölti meg két-három estére a 4 ezres nézőteret. Talán erre is lett egyfajta válasz, hogy ismét az István… került színpadra, Novák Péter rendezésében, aki inkább egyfajta misztériumkoncertként tálalja a történetet, a nyitányt az 1983-as ősbemutató fényképeivel illusztrálva.
Reagan a gonosz birodalmának nevezi a Szovjetuniót; megindul az űrfegyverkezési program; az Egyesült Államok lerohanja Grenadát; megjelenik a Microsoft Word; a MASH fináléja máig megdönthetetlen nézettségi rekordot hoz a tévében; kijön a Thriller legendás videóklipje Michael Jacksontól; az Oscart pedig a Gandhi nyeri.
Ha érte valaha is kultúrsokk Magyarországot, az 1975 februárjában esett, amikor a Filmmúzeum (ma Belvárosi Színház) – a megvásárlásához képest egy kerek esztendei erőgyűjtés után – bemutatta Pier Paolo Pasolini Dekameron című filmjét.
A Jászai Mari-díjas színésszel legutóbbi előadása, az [ESCAPE] A Donkihóte-projekt kapcsán beszélgettünk modern kori szélmalomharcainkról, a gamingről, színészbotrányokról, s arról, hogy a tekintélyelvűség divatja leáldozóban van.
Kisfiával a hátán vágott át a Himaláján, hogy aztán a kilencvenes években Ausztráliában indítsa el énekesi karrierjét. Azóta bejárta a világot, jelenleg az Egyesült Államokban él, most mégis a Balatontól érkezett a Szigetre, ahol koncertje előtt beszélgettünk a tibeti névadás jelentőségéről, egy gyerekként írt mantráról és a gyógyító hangokról.
A „háborús gyerekfilmekre” nem lehet nemet mondani, tudja ezt minden alkotó is.
Talán nincs is nagyobb élmény egy fesztiválon, mint ottragadni egy számunkra teljesen ismeretlen előadó koncertjén.
A Sziget vitathatatlanul egyik legizgalmasabb koncertjén kaptunk bőségesen pszichedéliát is.
Évek óta nem volt arra példa, hogy magyar előadóra rásötétedett a Nagyszínpadon.
Annak szurkol a néző, akit követ a kamera – szól a filmes közhely.
Hét nő, egyenruhában. Sötétszürke nadrág, fényes, tojáshéjszínű szaténblúz.
„Gyertek, hív Bob, építkezzünk! Gyertek, hív Bob, kezdjük hát!”
Nehéz visszaidézni, mikortól vált nagyjából lehetetlen vállalkozássá a székelyekről és úgy általában a határon túliakról értelmesen beszélni Magyarországon.
A Crack Cloud története nem mondható szokványosnak.
Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.
A folyamatos stressz kimeríti a lelkierőnket, és nem gondolunk bele, hogy amikor magunkra fordítunk időt, azért, hogy jobban érezzük magunkat, az egy befektetés. A depresszió okairól, következményeiről és a lehetséges kezelési módokról beszélgettünk.
Új monográfiája, a Hermész Triszmegisztosz titkos arcai a hermetikus tanok formálódását mutatja be a késő ókortól kezdve egészen az újkorig. A nevéhez fűződik továbbá a legteljesebb magyarul kiadott szöveggyűjtemény is, amely négy évvel ezelőtti megjelenése óta kis túlzással bestsellernek nevezhető.
A Budai Várban zajló építkezések kapcsán gyakran emlegetik az ún. főhercegi palotát, de arra nem vennénk mérget, hogy a megszólalók tudják-e, hogy ki volt a névadó-tulajdonos.
