Lapunk nyomtatott kiadása közelgő bemutatója, a mindössze egy alkalommal közönség elé kerülő Passio XXI. kapcsán készített interjút a rendezővel. A beszélgetés alkalmával szóba hoztuk Jordán Tamás esetét is, amiről hosszabban kifejtette a véleményét – ebből idézünk most. Tehát a beszélgetés egyik részletének a részlete következik: a többi már az újságárusoknál.
Magyar Narancs: „A hatalom szereti meghurcolni a képzeletbeli ellenségeit” – olvasom a darabban. Idefelé, a folyosón láttam Jordán Tamást; mit gondolsz az ő meghurcolásáról?
Alföldi Róbert: Amikor meghallottam, hogy visszadobták a pályázatát, először nem gondoltam semmit, hanem őrjöngtem. Gyűlölködtem, a legalpáribb módon. Amit nem szabad, ami a legnagyobb csapda: ha belecsúszol, ha nem tudsz uralkodni magadon. Na, erről az indulatról beszéltem Júdásnál.
MN: És miután megnyugodtál?
AR: Akkor azt gondoltam, hogy ezt is szarul csinálták. Ha legalább behívja Tamást a szakmai bizottság, legalább a látszat kedvéért végigcsinálják az eljárást úgy-ahogy, akkor nincs ekkora balhé. Amúgy nem bonyolult a történet: az a fontos, hogy ne legyen pozícióban olyan, akinek a felfelé nyalás nem szerepel a prioritásai között. Ne legyen olyan még az ország szélén lévő vidéki színházban sem, aki másmilyen. Vagy még csak az sem kell. Aki gondolkodik. Ilyen egyszerű.
MN: Sokan kiálltak Jordán mellett. Ebből a szempontból jól vizsgázott a szakma?
AR: Dehogy vizsgáztunk jól! Nyílt leveleket írogatunk, na sag schon!
