tévésmaci - A sül majom

  • .
  • 2008. január 10.

Trafik

Úgy vélem, majomügyekben megmondani, hogy mi legyen, talán az egyik legfeleslegesebb dolog a világon. Õszintén szólva a helyet is szívesen szánnám másra, leginkább valami kis marháskodásra, ám sajnos a tévésmaciság kötelez - legalábbis engemet, ezért a részletek többségétől megkímélném kegyedéket, ha már a rettenetes tévéműsortól nem tudom (gondolom, nem is hagynák magukat).

Úgy vélem, majomügyekben megmondani, hogy mi legyen, talán az egyik legfeleslegesebb dolog a világon. Õszintén szólva a helyet is szívesen szánnám másra, leginkább valami kis marháskodásra, ám sajnos a tévésmaciság kötelez - legalábbis engemet, ezért a részletek többségétől megkímélném kegyedéket, ha már a rettenetes tévéműsortól nem tudom (gondolom, nem is hagynák magukat). No, arról van szó, hogy az igazság nevében: bemondta a tévé (ha jól számoltam, kétszer is), hogy a Daktari c. sorozatban Csitának hívták a majmot. A tévé ezek szerint önmagát sem ismeri (én is letagadnám magamat a helyében). Lévén nevezett sorozatban a majmot Dzsudinak hívták, s szerepelt benne egy Klerensz nevű kancsal oroszlán is (utóbbi nyilván csak mellékkörülmény). Viszontag a híres vízicsoda főszerepelte tarzanos filmekben kétségkívül szerepelt egy Csita nevű csimpánz. Ennyit a kötelességről, jöjjön a szórakozás!

Pénteken (11-én) este fél nyolckor a Duna tévé leadja Wim Wenders 2005-ös filmjét, az a címe, hogy Kívül tágasabb - ilyen nagyon amerikai képekből szőtt rongyszőnyeg az. Lehet, hogy ezredszer is megnézem 23.35-kor a Tökéletes másolatot a tv2-n, de nem biztos. Ha még fönn lesznek, negyed egykor Válás olasz módra (1962) az m1-en, Mastroianni és a többiek.

Szombaton reggel egy mesejáték fél kilenckor az m1-en: Mikkamakka, gyere haza! A délutánt tölthetjük éppenséggel az MGM-en, bár nyilván A hét mesterlövész (13.10) már mindenkinek a könyökin jön ki, rögtön utána (15.20) Estély habfürdővel és Peter Sellersszel nekem dettó könyök. Este, 23.45-kor az m2-n: Köszöntjük Szarajevóban!, angol-amerikai műmozi 1997-ből. A műizé abból is látszik, hogy nem esznek benne burekot a Ferhadíján, és Kiseljak ásványvízre sem emlékszem belőle.

Vasárnap 19.15-kor a Spektrumon Elárvult medvebocsok, kézcsókom a gyerekért. Mert aztán az m1-en nyolckor Veszélyes kölykök, ami azért még Michelle Pfeiffertől is nagyon ciki, de én bírtam a főcímdalát. És különben sincs semmi egész nap.

Hétfőn én biztos nem akarok hajba kapni a rajongókkal, hát szólok, hogy 22.05-kor a ViaSat3-on Jackie Brown lesz. De én már kilenckor sem nézem meg a Filmmúzeumon nyolcvanadszor az Öldöklő angyalt. Szerencsére Bu–uelnek kevesebb rajongója lehet, mint Tarantinónak (egyszer valaki megszámolta: 4).

Kedden este negyed tizenegykor az MGM-en egy kis horrorisztikus vérfürdő, de inkább tenger a korai Sissy Spacekkel, asszem, Brian de Palma rendezte, az a címe, hogy Carrie, szerepel benne egy vödör piros festék is. Én megértem, ha tizenegykor átkapcsolnak erről az ősöreg rettenetről, mert ekkor a Dunán leúszik újra A madárijesztő, Gene Hackman és Al Pacino 1973-as nekiveselkedése. Az orcám leszakad, tiszta panoptikum ez a nap is. Úgyhogy énnekem elegem is van, szerdán, csütörtökön még a rádióújságot sem érdemes kinyitni. Annyit ugyan még megjegyzek, hogy keddenként egy darabig megint lesz Maffiózók az RTL Klubon, ahogy mondják, "új részekkel". De ezért tévét tartani valószínűleg marhaság. És egyáltalán: ne tévézzenek! Minek?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.