tévésmaci - A sül majom

  • .
  • 2008. január 10.

Trafik

Úgy vélem, majomügyekben megmondani, hogy mi legyen, talán az egyik legfeleslegesebb dolog a világon. Õszintén szólva a helyet is szívesen szánnám másra, leginkább valami kis marháskodásra, ám sajnos a tévésmaciság kötelez - legalábbis engemet, ezért a részletek többségétől megkímélném kegyedéket, ha már a rettenetes tévéműsortól nem tudom (gondolom, nem is hagynák magukat).

Úgy vélem, majomügyekben megmondani, hogy mi legyen, talán az egyik legfeleslegesebb dolog a világon. Õszintén szólva a helyet is szívesen szánnám másra, leginkább valami kis marháskodásra, ám sajnos a tévésmaciság kötelez - legalábbis engemet, ezért a részletek többségétől megkímélném kegyedéket, ha már a rettenetes tévéműsortól nem tudom (gondolom, nem is hagynák magukat). No, arról van szó, hogy az igazság nevében: bemondta a tévé (ha jól számoltam, kétszer is), hogy a Daktari c. sorozatban Csitának hívták a majmot. A tévé ezek szerint önmagát sem ismeri (én is letagadnám magamat a helyében). Lévén nevezett sorozatban a majmot Dzsudinak hívták, s szerepelt benne egy Klerensz nevű kancsal oroszlán is (utóbbi nyilván csak mellékkörülmény). Viszontag a híres vízicsoda főszerepelte tarzanos filmekben kétségkívül szerepelt egy Csita nevű csimpánz. Ennyit a kötelességről, jöjjön a szórakozás!

Pénteken (11-én) este fél nyolckor a Duna tévé leadja Wim Wenders 2005-ös filmjét, az a címe, hogy Kívül tágasabb - ilyen nagyon amerikai képekből szőtt rongyszőnyeg az. Lehet, hogy ezredszer is megnézem 23.35-kor a Tökéletes másolatot a tv2-n, de nem biztos. Ha még fönn lesznek, negyed egykor Válás olasz módra (1962) az m1-en, Mastroianni és a többiek.

Szombaton reggel egy mesejáték fél kilenckor az m1-en: Mikkamakka, gyere haza! A délutánt tölthetjük éppenséggel az MGM-en, bár nyilván A hét mesterlövész (13.10) már mindenkinek a könyökin jön ki, rögtön utána (15.20) Estély habfürdővel és Peter Sellersszel nekem dettó könyök. Este, 23.45-kor az m2-n: Köszöntjük Szarajevóban!, angol-amerikai műmozi 1997-ből. A műizé abból is látszik, hogy nem esznek benne burekot a Ferhadíján, és Kiseljak ásványvízre sem emlékszem belőle.

Vasárnap 19.15-kor a Spektrumon Elárvult medvebocsok, kézcsókom a gyerekért. Mert aztán az m1-en nyolckor Veszélyes kölykök, ami azért még Michelle Pfeiffertől is nagyon ciki, de én bírtam a főcímdalát. És különben sincs semmi egész nap.

Hétfőn én biztos nem akarok hajba kapni a rajongókkal, hát szólok, hogy 22.05-kor a ViaSat3-on Jackie Brown lesz. De én már kilenckor sem nézem meg a Filmmúzeumon nyolcvanadszor az Öldöklő angyalt. Szerencsére Bu–uelnek kevesebb rajongója lehet, mint Tarantinónak (egyszer valaki megszámolta: 4).

Kedden este negyed tizenegykor az MGM-en egy kis horrorisztikus vérfürdő, de inkább tenger a korai Sissy Spacekkel, asszem, Brian de Palma rendezte, az a címe, hogy Carrie, szerepel benne egy vödör piros festék is. Én megértem, ha tizenegykor átkapcsolnak erről az ősöreg rettenetről, mert ekkor a Dunán leúszik újra A madárijesztő, Gene Hackman és Al Pacino 1973-as nekiveselkedése. Az orcám leszakad, tiszta panoptikum ez a nap is. Úgyhogy énnekem elegem is van, szerdán, csütörtökön még a rádióújságot sem érdemes kinyitni. Annyit ugyan még megjegyzek, hogy keddenként egy darabig megint lesz Maffiózók az RTL Klubon, ahogy mondják, "új részekkel". De ezért tévét tartani valószínűleg marhaság. És egyáltalán: ne tévézzenek! Minek?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.