„Visszük magunkkal a kocsiban, vagy pórázon sétáltatom, de BKV-val is szoktunk közlekedni. Olyankor mindig szorosan hozzám bújik, így könnyebben nyugszik meg. Odüsszeusz ezenkívül járt már kávézóban és cukrászdában is. Nagyon barátságos, szeret ismerkedni, gyakran odamegy az emberekhez és hozzájuk bújik. Ahova kutyát is be lehet vinni, ott a malacot is szívesen látják” – meséli Zita, a kutatásban részt vevő egyik malacka, Odüsszeusz, becenevén Odi nevelője. Zita gyakran mosolyt csal a járókelők arcára, ha malaccal jelenik meg valahol. Az sem ritka, hogy a helyet is átadják a buszon Odinak.
A kutyáknál már sikerült
Malacot tartani talán nagyobb felelősséggel jár, mint kutyát. Nem szabad túl sokat etetni őket, hiszen nincs meg bennük az a kontroll, amely jelezné nekik, hogy eleget ettek, ezért képesek akár halálra zabálni magukat. „Mindig odafigyelek, mennyit eszik, főleg zöldségeket, gyümölcsöket adok neki. Imádja a mazsolát és az uborkát, de fontos, hogy naponta egyen egy bizonyos mennyiségű korpát, mert ez jót tesz az emésztésének. A malac nagyon hamar el tudja csapni a hasát, érzékeny az emésztése, ezért nem mindegy, miből és mennyit adok neki” – meséli Zita, aki azon kevés nevelők közé tartozik, akiket az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatói a hosszas kiválasztási folyamat után megfelelőnek találtak arra, hogy felneveljen egy minnesotai törpemalacot. „Olyan embereket kerestünk, akik felelősséggel tudták vállalni, hogy a malac élete végéig nevelik az állatot. Ez nagyjából 15 évet jelent. A malackák az egyetem tulajdonában vannak, de szerződést kötöttünk a gazdákkal, akik amellett, hogy gondját viselik az állatnak, rendszeresen bejárnak vele az egyetemre, hogy különböző vizsgálatokat végezzünk rajtuk” – mondja Andics Attila etológus, a program vezető kutatója.
| ||
A kutatás fókuszában a malacok kommunikációs és szociális készségeinek megfigyelése áll, de először egy malacpróbáló feladat vár rájuk. „A kutyáknál már sikerült ugyanezen a tanszéken elérnünk, hogy önszántukból, rögzítés, altatás vagy bármiféle fizikai kényszer nélkül képesek legyenek 5-6 percig mozdulatlanul hasalni egy MRI-gépben, hogy agyi képalkotó vizsgálatokat tudjunk rajtuk végezni. Most a malacokkal is megpróbálkozunk. Nagyon okosak és gyorsan tanulnak, adott esetben gyorsabban, mint egy kutya, de egyelőre mi sem tudjuk biztosan, hogy sikerül-e elvégezni a vizsgálatot” – mondja Andics, hozzátéve, hogy fontos bátorítást jelentett az állatfajta kiválasztásában, hogy a törpemalacokat már évek óta előszeretettel tartják nemcsak külföldön, de itthon is házi kedvencként. Elsősorban olyan állatot kerestek, amely evolúciós értelemben nagyon különbözik a kutyától, szociális szempontból azonban hasonló szerepet tud betölteni. Mivel azzal már tisztában voltak az etológusok, hogy a malac általában jól tanítható, könnyen motiválható és kitartó állat, azt feltételezték, hogy alkalmas lehet arra is, hogy hasonló módon működjön együtt az emberrel, mint a kutya.
40–70 kiló
Hogy mennyire bizonyultak igaznak e feltételezések, azt mi is megtapasztalhattuk, amikor betekintést nyertünk Odi tréningezésébe. A kísérleti alanyt épp az MR-vizsgálathoz szükséges, percekig tartó mozdulatlanságra edzették. A rózsaszínű kismalac fegyelmezetten hasalt egy szőnyeg közepén, „buksi!” vezényszóra tudta, hogy le kell hajtania a fejét, és azt is megértette, amikor a tréner arra kérte, hogy mélyebbre hajtsa a buksit és maradjon úgy. Mindez egyelőre csak 1-2 percig tartott, a vizsgálathoz szükséges 6 perces mozdulatlansághoz még sokat kell gyakorolni, de a malacok láthatóan tényleg jól együttműködnek az emberrel. Persze a fő motiváló erő más állatokhoz hasonlóan itt is a jutalomfalat. Odi is mindig megkapta a jól teljesített feladatok után a maga finomságát, de fontos a szóbeli elismerés és a simogatás is. „Imádja az ember közelségét, egész nap röfögve, nyüszögve jön utánunk, hogy vegyük fel, simogassuk, foglalkozzunk vele” – mondja Zita, miközben megtörli az elégedett nyálas csámcsogásba feledkezett malacka száját.
A törpemalacot nem azért tenyésztették ki a házi sertésből, hogy az ember otthoni kedvencévé váljon, hanem azért, hogy könnyebben tudjanak vele orvosbiológiai megfigyeléseket végezni. „Mivel ezek kisebb méretű állatok, egyszerűbb velük együtt dolgozni, emelgetni őket és a többi. De senkit ne tévesszen meg a kicsi méret, idővel 40 vagy akár 70 kilósra is megnőhetnek, viszont nem lesznek olyan magasak, mint egy nagy testű kutya. A malac mindig sűrű, tömör állat marad” – mondja az etológus. Ezért is fontos, hogy a nevelők már az elején szoktassák hozzá a disznókat ahhoz, hogy hámot viseljenek, mert később bajosan lehet 70 kilót cipelni. „Odi és a többi malac is nagyon erősen kifejezi a véleményét, ha nem tetszik neki valami, azonnal méltatlankodik.
A hámot nem szerette az elején, mindig visított, amikor megpróbáltam rátenni, de idővel ezt is megszokta” – meséli Zita.
A kutatás még csak az elején tart, de az már jól látszik, hogy a malacok nehezebben csatlakoznak rá az ember kommunikációs jelzéseire, mint a kutyák. Ennek egyszerű, anatómiai okai is vannak; nem egyszerű felvenni velük a szemkontaktust, hiszen a két szemük oldalt helyezkedik el. Mivel azonban a malac képes megszokni a nevelőjét, és később nagyon is ragaszkodik hozzá, rövid időn belül jól lehet vele dolgozni. Egyelőre nem lehet megítélni, hogy pontosan mennyi idő, amíg MRI-kompatibilissé válnak az állatok, de az etológusok sokat várnak a vizsgálattól: „A kutyáknál éppen ez a vizsgálat világított rá arra, hogy az agyuk nagyon hasonlóan dolgozza fel a negatív és pozitív hanghatásokat, mint az emberé. A kutya és az ember is külön dolgozza fel például a szóbeli dicséret hanglejtését és a szavak tartalmát. Kíváncsiak vagyunk, hogy a malac agya mennyire hasonlít ebből a szempontból az emberéhez vagy a kutyáéhoz. Ezek a vizsgálatok rávilágíthatnak arra, hogy olyan kommunikációs képességek, amelyekről azt gondoltuk, hogy csak az emberre jellemzőek, valójában nem humánspecifikusak, de akár még a kutyánál meglévő harmincezer évnyi háziasítási folyamat sem szükséges hozzájuk” – magyarázza Andics. Emellett a kutatás másik célja, hogy bevezessenek egy új fajt a kognitív neuroetológiai vizsgálatokba, hiszen malacokkal még senki sem próbálkozott. Az ELTE-n folyó kutatás abból a szempontból is különleges, hogy mindezt az állat önszántából szeretnék elérni. Külföldön például a majmoknak csavart rögzítenek a koponyájába, hogy ne tudjanak mozogni az MRI-készülék alatt, itt erről szó sincs. Ahogy Andics mondta, szeretnék, ha az állat jól érezné magát közben, és ezt a szemléletet szeretnék népszerűsíteni az agykutatók körében is.
| ||
Zita azért jelentkezett a programba, mert már régóta szeretett volna malacot nevelni, de egyedül nem mert belevágni: „Biztonságot ad az egyetemi háttér, és az, hogy komoly kiválasztási folyamaton mentem át, ami megerősített abban, hogy jó nevelője lehetek egy malacnak” – árulja el Odi gazdája, aki férjével együtt szabadúszó, ezért lehetőségük van szinte állandóan a disznóval lenni. Nem szabad ugyanis őket pár óránál tovább egyedül hagyni: nem bírják a magányt. „A malacka lefoglalja magát, ha egyedül marad, könnyedén lebont egy egész lakást, ezért nem tanácsos olyannak disznót vállalni, aki nyolcórás munkát végez házon kívül” – figyelmeztet az etológus, aki arról is beszámolt, hogy a kiválasztás során nagyon sok lelkes civil jött rá, hogy nem tud megfelelni a nevelői elvárásoknak. Az ideális malacgazdi tehát sok időt tud szánni az állatra, az otthona lehetőleg kertkapcsolatos, és képes végigvinni a következetes nevelési stratégiát. Fontos ugyanis, hogy a malac érezze, a gazdája irányít, és nem enged meg bizonyos dolgokat. „Nagyon könnyen rászoknak például arra, hogy ételt kunyeráljanak az asztalnál, és ha az ember egyszer megengedte nekik, akkor azt egy életre megjegyzik, és nem nagyon lehet őket leszoktatni” – mondja Zita, aki férjével azt találta ki, hogy amíg ők esznek, addig Odit kizárják az étkezőből, hogy eszébe se jusson ételt kérni. „Persze tudja, hogy mi most eszünk és eléggé mérges lesz emiatt. De le tudja ezt rendezni magában, rendszeres rituáléja ilyenkor, hogy bemegy a fürdőszobába és 10 percig dühöng, felborít mindent, amit tud, tologatja a tárgyakat, majd lefekszik aludni” – ecseteli Zita a kismalac szokásait.
Csipog, mint egy gumikacsa
A „lusta disznó” kifejezés egyébként nem tűnik alaptalannak. Odi gazdája szerint a malacka – ha a férjével nem figyelnének oda a rendszeres mozgásra – egész nap csak a kertben túrná a földet és feküdne. „Sokat megyünk sétálni, de azt is figyelembe kell vennem, hogy nagyon szeret az orrával túrni. Ezért az utcán mindig figyelni kell, hogy mi van előtte, nehogy megsértse magát, vagy bevegyen valami nem ehető dolgot a szájába. De bent is igyekszem neki lehetőséget biztosítani a túrásra” – meséli Zita, aki apró labdákat tesz egy edénybe, hogy ezeket túrja szét a malaca, a másik lehetőség pedig, hogy összevágott szövetdarabokba fúrja az orrát. „A malac nagyon vokális állat, egész nap hangokat ad ki, folyamatosan röfög, vagy ha fáradt, akkor úgy csipog, mintha egy gumikacsát nyomnánk meg” – számol be a vicces furcsaságról Zita.
A malac, lévén prédaállat, nagyon félős, az erős hanghatásoktól megrémül. Odi például remegni kezd a félelemtől, ha egy kisebb kutya éles hangon megugatja, de a nagyobb kutyáktól – ha azok csendben vannak – egyáltalán nem tart, sőt megszagolgatja őket. A kutyák viszont olykor épp a malactól ijednek meg, hiszen nem teljesen értik, milyen állattal van dolguk.
A malacról hajlamosak azt gondolni az emberek, hogy büdös vagy koszos állat, ez azonban egyáltalán nem igaz. Odi a lakásba érkezésétől számított második órában szobatiszta lett, és tudta, hogy az alomhoz kell mennie, ha üríteni szeretne. Előfordul az is, hogy a gazdáival alszik egy ágyban. „Jól bírja a gyerekeket is, ha van kisebb gyerek a családban, azt nem bántja, hozzábújik, abszolút képes beilleszkedni a család rendszerébe. Viszont a malacok egymást nem igazán tudják elviselni, keményen képesek összeverekedni, ha saját fajtársaikkal találkoznak. A jó viszony kialakulására két malac között akkor van nagyobb esély, ha egy alomból vannak, ugyanakkor kitartó összeszoktatás után ez később is lehetséges” – mondja Andics Attila, aki korábban szeretett volna a tanszéken létrehozni egy malacóvodát, hogy egymással is ismerkedjenek a kutatásban részt vevő disznók, de ezt a próbálkozást az első harcok láttán gyorsan feladták.
Jelenleg nyolc malacka van nevelőnél, de még tíz másik vár gazdára. Csak annak érdemes jelentkeznie, aki olyan figyelemmel és türelemmel képes 15 évig egy malacot nevelni, akár egy gyereket.
