George Lucas filmtörténeti heccet hajtott végre, amikor azt írta a Csillagok háborúja elejére, hogy negyedik rész: ha kiröhögik, és soha nem engedik egyetlen Jedi közelébe, márpedig ennek az esélye a premier elõtt még nagyon is fennállt, már akkor is elmondhatja, hogy milyen meszszire jutott. Azóta senki sem merte elsütni ezt a poént, így aztán rengeteg egyrészes sorozatot láthattunk a mozikban: Ébredõ sötétség, Eragon, Az arany iránytû - néhány a közelmúlt példái közül. A Weitz testvérek, Chris és Paul e téren készülnek most családi rekordkísérletre. Míg elõbbi Az arany iránytûvel bukott nagyot, utóbbi Darren Shaw 12 kötetes Vámpír könyv-sorozatának bevezetõjébõl készített filmet, s az eredmény láttán aligha kétséges: önfeláldozóan követte testvérét a sorozatsírba. A nagyobbik Weitz filmje egy a szemfogban erõs tinédzsertörténetek közül, mely a Harry Potter és a Twilight közötti piaci résbe szeretne betalálni, de csak a szája nagy: hiába dobálóznak benne százéves békérõl, apokalipszis-kufárról és vérbáróról, ez az alternatív mítoszvilág olyan fusi, hogy erre még egy tisztességes gyerekruha-kollekciót is nehéz lesz építeni. Örülni legfeljebb annak a szellemnek lehet, ami nincs is a vásznon, de ott kísért a sorok között. Tod Browning szellemérõl van szó: õ volt az, aki megrendezte a Lugosi-féle Drakulát és a Szörnyszülötteket; egy vándorcirkusz meghitt családi horrorját. A Rémségek cirkusza kétszeresen is adózik Browning elõtt: a cirkuszi csodabogarak mellé odaállít mutatóba néhány vámpírt, de ez minden, ami kicsiny fantáziájából telik.
A UIP - Duna Film bemutatója
** és fél
