koncert - FIREWATER

  • m.l.t.
  • 2009. október 22.

Zene

1996-ban, amikor a New York-i Firewater első albuma kijött, legalább három hátast lehetett dobni. Az elsőt már a felállástól: Tod Ashley (a Cop Shoot Cop szabadidős főnöke) olyan palikat hozott össze, mint a gitáros Duane Denison (a Jesus Lizardból), a dobos Jim Kimball (a Laughing Hyenasból), az ütős Yuval Gabay (a Soul Coughingból), a szaxofonos Kurt Hoffmann (a They Might Be Giantsből) és még mások, szintén nem akárkik.
1996-ban, amikor a New York-i Firewater elsõ albuma kijött, legalább három hátast lehetett dobni. Az elsõt már a felállástól: Tod Ashley (a Cop Shoot Cop szabadidõs fõnöke) olyan palikat hozott össze, mint a gitáros Duane Denison (a Jesus Lizardból), a dobos Jim Kimball (a Laughing Hyenasból), az ütõs Yuval Gabay (a Soul Coughingból), a szaxofonos Kurt Hoffmann (a They Might Be Giantsbõl) és még mások, szintén nem akárkik. A másodikat attól, hogy úgy festett, ezzel a bandával túlélheti magát a hanyatlásnak indult noise-rock színtér, a harmadikat meg persze "csak úgy simán" a számoktól. Amik ismerõs részecskékbõl (posztpunk, noise-rock, kabaré, sanzon, Tom Waits-szerûség, cigányzene, klezmer) álltak össze baromi hangulatos és közben tök újnak ható univerzummá. Ja. Az a Get Off The Cross... csodás album volt (és maradt), s csak egy kicsivel maradt el utána a The Ponzi Scheme.

Aztán amikor 2004-ben Bush elnök urat újraválasztották, Tod Ashley besokallt, és maga mögött hagyta az õ hazáját. Törökország, Pakisztán és India felé vette az irányt, és ottani muzsikusokkal kavart: a tavalyi (amúgy már hatodik) Firewater-album, a The Golden Hour már így, komoly bhangrahatást tanúsítva készült. Azóta ezt utaztatja Tod, olyannyira, hogy egy éven belül kétszer már hozzánk is eljutott (Veszprémbe és Pécsre). És most végre kikötött vele a Buda-parton.

Ez az ember könyörtelenül halad a maga korántsem kényelmes útján, a This Is My Life címû számban például így énekel: "Nos, elvesztettem az otthonom, és elvesztettem a feleségem, ez nem vicc, ez az életem." A gond csak az, hogy ezt a tempót más nem nagyon bírja, s így állandóan átszervezõdik a zenekara. Az épp aktuális pedig most épp nem az igazi - nekem legalábbis egyedül a harsonás kollegina, a rendkívüli Reut Regev tûnt ki. Meg az, hogy nagyon hiányoztak a régi számok, miközben az új anyag nem tudott a lemez módján hatni.

Benne volt a pakliban, hogy csoda történjen. De csak majdnem.

A38 hajó, október 17.

****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.