A Netflix algoritmusa elutasította, nem kértek a Lovagregény filmtervéből

Mikrofilm

A mesterséges intelligencia következő áldozata: a Heath Ledger-féle 2001-ben készült film folytatása.

Hol vannak már azok az idők, amikor egy-egy stúdióvezér vagy szuperproducer szeszélyei döntenek arról, melyik film készülhet el és melyik nem? A streamingek korában eddig is sejteni lehetett, hogy a platformok nem véletlenül gyűjtenek még arról is információt, mikor mennek ki a nézők vécére. Azt lehetett azonban hinni, hogy legalább a nézettségi adatok alapján hoznak döntéseket; eddig ezeket ugyan igyekeztek eltitkolni vagy más módon megbütykölni, de manapság a sztrájkok hatására egyre többet osztanak meg belőlük. Azt viszont továbbra is csak sejteni lehetett, mi folyik a Netflix boszorkánykonyhájában – most, hogy napvilágra került a Lovagregény folytatásának kálváriája, egy picit talán ebben is tisztábban látunk.

Brian Helgeland forgatókönyvíró azzal kapcsolatban adott interjút az Inverse-nek hogy A tűzben edzett férfi című akciófilmje húsz éves lett. Helgeland Oscar-díjat nyert a Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért, emellett olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Titokzatos folyó, az Összeesküvés-elmélet, a 2010-es Robin Hood , vagy épp a Lovagregény, amelyet ő is rendezett. Ez egy William Thatcher nevű  parasztról szól, akinek gazdája egy lovagi torna közben meghal, ezért felveszi vértjét és a nevében megnyeri a viadalt. Ezután győzelmet győzelemre arat, ezzel azonban nem csak egy szép lány, de egy ellenséges gróf figyelmét is felkelti.

A 2001-es mozi nem teljesített rosszul a kasszáknál, 65 millió dolláros költségvetéséhez képest világszinten közel kétszer ennyi bevételt hozott; ha a kritkusok nem is ájultak el tőle, a nézők szerették. Egyik legnagyobb erőssége egyértelműen főszereplője, Heath Ledger karizmája és felszabadult játéka. Ledger 2008-as halála után mintha ismét felfedezték volna a filmet, amely körül egyfajta kultstátusz alakult ki. Épp ezért nem csoda, ha az elmúlt években egyre többször felvetődött a folytatás ötlete. „Mikor befejeztük a Lovagregényt, rögtön elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a kalózfilmként készítsünk hozzá egy folytatást” – mondta Helgeland. A történet az első film főgonosza, a Rufus Sewell alakította Adhemar gróf körül bonyolódott volna, aki elrabolta a szépséges Jocelynt (Shannyn Sossamon), hogy Konstantinápolyba hurcolja. Végül kalózok fogságába esnek és gályarabokként végzik. Van azonban egy rab azon a hajón, akinek a hátára egy kincses térképet tetováltak, őt viszont fegyelmezetlenségei miatt folyamatosan megkorbácsolják. Épp ezért néhányan önként jelentkeznek helyette a korbácsolásra, csak hogy a térkép épségben maradjon. Bármilyen jól hangzik is mindez, a Sony stúdió nem kért a projektből.

Felvetődött azonban még egy ötlet, mégpedig egyenesen a film másik két szereplőjétől, Paul Bettanytól és Alan Tudyktól. Eszerint a Ledger alakította William Thatcher meghalt a háborúban, de van egy tinédzser lánya, aki hozzá hasonlóan szeretne elindulni egy lovagi tornán, nőként viszont nincs erre lehetősége. Felkeres egy bandát, amelyik felkészíti a viadalra: levágja a haját, elmélyíti a hangját, és férfiként elindul a megmérettetésen. Mindez remekül illeszkedik az elmúlt évek folytatásai és örökségfilmjei közé, amelyekben jellemzően fiatalabb, és sokszor ellentétes nemű szereplők viszik tovább a korábbi klasszikus történetet: A srác nem jár egyedül, az Ocean’s 8 Az évszázad átverése, a 2016-os Szellemirtók és a Mi kell a pasinak? csak néhány példa erre a közelmúltból. Ennek ellenére a filmterv mégsem aratott osztatlan sikert.

„Előadtam a Sonynak, ők birtokolják ugyanis a jogokat. Úgy tűnt, érdekli is őket, és a Netflixszel készítettek volna közösen filmet belőle, ami a streamingplatformon jött volna ki. De ha jól értettem, a Netflix tesztelte a folytatás ötletét az algoritmusaival, amelyek azt jelezték, hogy nem lenne sikeres a film. A Lovagregény pedig évről évre egyre népszerűbbnek tűnik, szóval furcsa ez az egész” – nyilatkozta Helgeland. A Netflix természetesen most is titkolózott, nem árulta el, hogy mivel is volt a probléma. A kardozós kalandfilmek felett eljárt az idő? Esetleg a nézők nem vennék jónéven, ha Ledger nélkül folytatódna a lovagi kaland? Valószínűleg soha nem derül ki. Mint arra az AV Club felhívta a figyelmet, egy 2020-as blogposzt adhat némi betekintést a Netflix ügymenetébe és abba, hogyan tesztelik a cégnél az ötletek életképességét, milyen tényezőket vesznek számításba. Eszerint megnézik a hasonló címeket, ez alapján pedig megpróbálják megjósolni, hány néző lenne rá kíváncsi. Mindehhez pedig a mesterséges intelligenciát (AI) is segítségül hívják, és figyelembe veszik a nyelvi sajátságokat, valamint a filmbeli karakterek nemek, etnikumok stb. szerinti megoszlását.

A Netflix tartalomgyártásért felelős fejese, Bela Bajaria mindenesetre még tavaly azt nyilatkozta, náluk nem algoritmusok döntik el, milyen projektbe vágnak bele. Mindezt a Vezércsel és a Balhé sikerével indokolta: „Nem létezik olyan algoritmus, amely azt mondta volna: tudod mi lenne kiváló ötlet? Egy kosztümös sorozat egy sakkozó nőről! Vagy csináljuk valamit az elidegenedés és a magány tematikájáról, és dobjunk bele valamit a sofőrök közötti vitáról is felbujtó eseményként!” – fejtegette.

Arról, hogy a mesterséges intelligencia használata mintha kezdene meggyökeresedni a filmiparban, ebben a cikkünkben is írtunk (bár itt az AI egy másik funkciójáról van szó):

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk