rés a présen

Ne "szalayzzak" össze mindent

Szalay Péter gitáros

  • rés a présen
  • 2012. június 10.

Zene

rés a présen: Játszol mindenfelé, melyik zenekarhoz tartozol igazán?

Szalay Péter: Jelenleg 3, a mellékprojektekkel együtt 4 zenekarban játszom, és tulajdonképpen mindegyiket maximálisan a magaménak érzem. Az, hogy melyik éppen milyen szerepet tölt be az életemben, az nagyban függ az adott periódustól, melyik zenekar milyen stádiumban van, melyikkel készítek éppen lemezt, ilyesmi. Ebből a szempontból most éppen "colorStar-korszak" van az életemben, hiszen az utóbbi egy-két évben gőzerővel dolgozunk Keleti Andrással a zenekar megújításán, mind zenei értelemben, mind pedig a működtetés szempontjából. Kronológia tekintetében is a color mondható a mostaniak közül az elsőnek, hiszen innen hívott el anno Vécsi Tibi a Korai Örömbe, ahol aztán néhány taggal 2007-ben "felépítettük" a Fókatelepet. A Koraiban egyébként mindig is fontos szempont volt, hogy a projektezés, a több lábon állás a lehető legkevésbé hátráltassa a zenekart, és meg tudjanak szólalni velem és nélkülem is. Ezek a csapatok szerencsésen le is fedik azokat a zenei területeket, amelyek gitárosként igazán érdekelnek. Azért próbálok törekedni is arra, hogy legyenek különbségek, úgymond ne "szalayzzak" össze mindent ugyanazzal a stílussal, ahol előfordulok.

rap: Részt veszel-e a dalszerzésben?

SZP: Az a helyzet, hogy bár gitárosként lettem ismert annyira, amennyire, én mégis elsősorban zenekészítőként tekintek magamra - szándékosan nem szerzőt mondtam, ez több is, kevesebb is lehet annál. Mindegyik zenekarom repertoárjának van egy olyan része, amit közösen írtunk, aztán van egy olyan is, amit valaki a zenekarból jegyez elsősorban - adott esetben én. Alkotás szempontjából a Korai Öröm a legközösségibb működésű csapat, a szerzőpáros megközelítésre pedig a most megjelenő Flow című colorStar-album vagy a mostanában készített filmzenék a legjobb példák, ezeket javarészt Keleti Andrással, illetve Dj Jutasival írtuk. A szinte teljesen saját szerzeményre pedig pl. a második Fókatelep-albumról a Bosszúdalt tudnám említeni az utóbbi évek terméséből, aminek a szövegét is én írtam.

rap: Milyen az új color-lemez?

SZP: Kissé átalakítottuk a hangzást, elektronikusabb, savasabb és jóval dinamikusabb is lett, mondjuk, az előzőhöz képest. Nagyobb szerepet kapott az ének, a dalszövegek, amiket most először a borítóra is rányomtatunk - többek szerint helyenként kissé darkos, new wave-es a zene, a hangulat. Ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanám: elektrock.

rap: Hol lehet látni benneteket a közeljövőben?

SZP: Ami biztos, hogy augusztusban leszünk a fehérvári Fezenen és a szegedi SZIN-en, és szerveződnek a pesti bulik is: ZP, Pecsa Garden, Ötkert, Kobuci... De mindenről értesülhettek majd a Facebook-oldalunkon és a honlapon.

rap: Más zenekaraiddal hol és mikor lépsz fel?

SZP: A Koraival és a Fókával lesz jó néhány külföldi bulink is, Csehország, Svájc, Németország, Bulgária, klubok és fesztiválfellépések vegyesen. Ezzel kapcsolatban megfigyeltem egyébként, hogy bár én mint utazó, megfáradt zenész, ha szívesebben lépek is fel az ilyen sterilebb, EU-s hangulatú helyeken, ahol van pl. zuhanyzó, normálisak a körülmények, a közönség mégis mintha a dzsuva helyeken bírná jobban elengedni magát.

rap: Milyen a hazai könnyűzenei felhozatal?

SZP: A kétezres évekkel és a technókorszak végével óriásit változott a hazai popszíntér. Amiben, talán mondanom sem kell, döntő szerepe van annak is, hogy színre lépett az MR2-Petőfi rádió, ami mára szerintem megkerülhetetlen monopóliummá vált a zenei közízlés formálásában. Ennek köszönhető, hogy rengeteg zenekar előtt kinyíltak a kapuk, és ez mindenképpen jó. Más kérdés, hogy szerintem rengeteg jó dolog történik még Magyarországon a zenében az MR2-n túl is, amihez sokkal szélesebb kapukra lenne szükség.

rap: Foglalkozol-e mással is a zenélés mellett?

SZP: Utoljára 2005-ben volt civil munkahelyem, és ilyen irányú terveim továbbra sincsenek. Egyre gyanúsabb, hogy erről szól az életem. Lehet, hogy megpróbálkozom megint a rajzzal, festéssel is, volt már eddig két szerény kiállításom, és egy könyvillusztrációs projektem. Távlati terveim között leginkább a tőkefelhalmozás és a minden földi jóban való dúskálás szerepel.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.