Samet szemért - Serdar Akar, Sadullah Sentürk: Farkasok völgye: Irak (film)

  • - ts -
  • 2006. december 7.

Zene

A filmhez kapcsolható világbotrány nyilvánvaló píár, tárgyalásától eltekintünk.

A török filmkészítés eddig már számos kellemes epizódot szerzett az elvetemültebb mozizóknak és a (különböző, általában közszolgálati) tévécsatornák csütörtök éjfél környéki műsorsávja némileg perverz látogatóinak. Ám félholdas nemeseink, szakítva az ebbéli hagyományokkal, most a szélesebb fogyasztói rétegekhez kívánnak fordulni, khm, fontos ügyben. Tudniillik még sincs az teljesen rendben, amit az amerikai felszabadítók Irakban művelnek. De hogyan lehet a legtöbb embert megszólítani? Mindenkit, bárkit? Hát Hollywood nyelvén! Sőt, a hollywoodi szlengben, a helyi söpredék (Rambo, Rocky és láncfűrészes társaik) nyelvén! Mert azt mindenki érti. Ha mégis lenne olyan hülye, aki nem, annak lökünk szamárvezetőt a nemzetközi tabloid média szikrázóan színes világából (például: pórázos rabbal pózoló am. katonanő). És akkor majd elmondtuk hát mindenkinek, hogy mi bánt.

Konkrétan az bánt, hogy az amerikai megszállók (szoros szövetségben a fehér köpenyes izraeli szervkufárokkal - ez mintha régről is és máshonnan is meglenne) nagyon szemetek, s nem csak az ellenségeikkel, de a szövetségeseikkel is.

Mármost, a moziban különösen, de bárhol teljességgel elfogadható egy ilyes közlés - kivált kellőképpen argumentálva; a világ, a történelem, én, te, bárki pedig vélhetően képes eldönteni, mekkora hitelt adjon neki, passz. Mint ahogy azt is, hogy mekkora hitelt adjon Rambónak, Conannak, a barbárnak vagy Barbarellának. Úgyhogy túl sok megbeszélnivalónk aligha lehet a Farkasok völgye: Irak című filmről. Ám filmkritikai rovatban fellépve azt mégis kénytelenek vagyunk eldönteni, hogy vajh az amerikaiak csinálnak-é jobb Rambót vagy a törökök? Szerintem is. Pedig az is milyen tré volt! Akkor ez? Képzelhetik.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.