A török filmkészítés eddig már számos kellemes epizódot szerzett az elvetemültebb mozizóknak és a (különböző, általában közszolgálati) tévécsatornák csütörtök éjfél környéki műsorsávja némileg perverz látogatóinak. Ám félholdas nemeseink, szakítva az ebbéli hagyományokkal, most a szélesebb fogyasztói rétegekhez kívánnak fordulni, khm, fontos ügyben. Tudniillik még sincs az teljesen rendben, amit az amerikai felszabadítók Irakban művelnek. De hogyan lehet a legtöbb embert megszólítani? Mindenkit, bárkit? Hát Hollywood nyelvén! Sőt, a hollywoodi szlengben, a helyi söpredék (Rambo, Rocky és láncfűrészes társaik) nyelvén! Mert azt mindenki érti. Ha mégis lenne olyan hülye, aki nem, annak lökünk szamárvezetőt a nemzetközi tabloid média szikrázóan színes világából (például: pórázos rabbal pózoló am. katonanő). És akkor majd elmondtuk hát mindenkinek, hogy mi bánt.
Konkrétan az bánt, hogy az amerikai megszállók (szoros szövetségben a fehér köpenyes izraeli szervkufárokkal - ez mintha régről is és máshonnan is meglenne) nagyon szemetek, s nem csak az ellenségeikkel, de a szövetségeseikkel is.
Mármost, a moziban különösen, de bárhol teljességgel elfogadható egy ilyes közlés - kivált kellőképpen argumentálva; a világ, a történelem, én, te, bárki pedig vélhetően képes eldönteni, mekkora hitelt adjon neki, passz. Mint ahogy azt is, hogy mekkora hitelt adjon Rambónak, Conannak, a barbárnak vagy Barbarellának. Úgyhogy túl sok megbeszélnivalónk aligha lehet a Farkasok völgye: Irak című filmről. Ám filmkritikai rovatban fellépve azt mégis kénytelenek vagyunk eldönteni, hogy vajh az amerikaiak csinálnak-é jobb Rambót vagy a törökök? Szerintem is. Pedig az is milyen tré volt! Akkor ez? Képzelhetik.
A Best Hollywood bemutatója
