Tompa Andrea díja: elhallgat és hazudik a közmédia

  • Urfi Péter
  • 2015. január 23.

Belpol

A kormánnyal szembeni ellenérzései miatt az író nem fogadja el az állami díjjal járó pénzjutalmat, hanem jótékony célra utalja át. A közmédia némi bénázás után nekiállt hazudozni.

Mint az okos lány a mesében: Tompa Andrea át is vette a díjat, meg nem is. Lapunk színikritikusa „a 20. századi kisebbségi lét kérdéseinek újszerű és hiteles prózai ábrázolásáért” kapta meg az egykor rangosnak számító, kimagasló prózakötetért adományozható Márai-díjat (a díjazott kötet, a Fejtől s lábtól kritikáját itt olvashatják). De mivel a kormány tevékenységének nagy részével képtelen azonosulni, a díj átvételét morális kérdésként fogta fel. Végül arra jutott: mivel két írószervezet – a Szépírók Társasága és a Fiatal Írók Szövetsége – jelölte a díjra, ezért elfogadta azt, de a vele járó mintegy 770 ezer forintot a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával foglalkozó Igazgyöngy Alapítványnak utalja. (A Magyar Nemzet publicistája szerint ez azt jelzi, hogy Tompa Andreának nincs szüksége a pénzre.)

A díjátadó napján, kora délután megjelent a nol.hu cikke, amelyben Tompa azt nyilatkozta: azzal, hogy átadja a pénzdíjat, megpróbál egy üzenetet megfogalmazni a kormány felé. Hozzátette: ha lenne egy normálisan működő közmédia, akkor eljutna az üzenet az országot vezető politikusokhoz, hogy egy díjazott író mit gondol a kormány munkájáról.

Lássuk tehát, hogyan kezelte a közmédia és a politika a kérdést.

Ez a rész még simán ment

Ez a rész még simán ment

Fotó: MTI

Tompa Andrea kérdésünkre elmondta, hogy a közrádió és a köztévé is készített vele interjút a díjátadón. Mindkét riporterrel közölte, hogy bármiről szívesen nyilatkozik, de a legfontosabbnak a fenti dilemmát tartja. Mindkét mikrofonba bele is mondta, hogy azért nem tartja meg a pénzjutalmat, mert nem ért egyet a kormány politikájával.

Az MTV Híradó tegnap esti adásában (ezen a linken a 33. perctől) nem számolt be Tompa Andrea díjáról. Megpróbálták, de nem sikerült. Szó szerint ez hangzott el: „Az ünnepségen átadták többek között a Balassa Péter- és a Csokonai Vitéz Mihály-díjakat, illetve a Közművelődési Minőség Díjat is.” A háromból egyet bírtak eltalálni: valójában ugyanis a Márai-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály-díjat és a Könyvtári Minőség Díjat adták át tegnap a PIM-ben. (A tavalyi évvel keverhették össze, akkor tényleg osztottak Balassa- és Közművelődési Minőség Díjat, lásd itt.) Tehát a Híradóban se Tompa Andrea neve, se a díjának neve nem hangzott el, de ezt nyugodtan tekinthetjük egyszerű, bár nagyszabású bakinak.

A közrádió ennél nagyobbat gurított. A Kossuth rádió kulturális magazinja, a Belépő közölte a Tompa Andreával készült beszélgetését (lásd itt, a 36. perctől), és benne a nevetve feltett kérdést: vajon mire költi a díjazott a pénzt? Tompa válaszából azonban csak azokat a részeket hagyták benne a műsorban, ahol az Igazgyöngy Alapítványról beszél. Az indoklást, hogy miért utalja nekik a pénzt, és hogy mindehhez hőn szeretett kormányunknak is van némi köze, a rádió egyszerűen kivágta.

Az állami hírszolgáltatás harmadik zászlóshajója, az MTI közreadta a díjátadó mosolygós képeit, ismertette Balog Zoltán szép beszédét, de Tompa Andrea reakciója már nem érte el az ingerküszöbét – ezt tegnap este szóvá is tettük cikkünkben. Erre másnap, pénteken felhívták Tompát, aki elmondta a történetet, amelyet aztán korrektül közzé is tettek (lásd itt).

Kisatírozni egyszerűbb lett volna

Kiretusálni egyszerűbb lett volna

Fotó: MTI

Péntek délelőtt megkerestük az MTVA-t. Érdeklődtünk, mit szólnak Tompa megjegyzéséhez a „nem normálisan működő” közmédiáról, amely nem közvetíti az ehhez hasonló üzeneteket. A sajtóosztály nyilatkozata derűlátó: „Valószínűleg Tompa Andrea üzenetei eljutottak a kormányhoz, hiszen tegnap kapta kézhez a Márai-díjat, amely egy állami kitüntetés. Gratulálunk irodalmi munkásságához!”

Kevésbé mulatságos a második válaszuk. Amikor azt tudakoltuk, miért nem sikerült eltalálni Tompa Andrea díjának nevét, a konkrét kérdésre nem válaszoltak, ellenben azt írták: „A díjátadó rendezvényen Tompa Andrea nem szólalt fel, nem nyilatkozott, csupán a díjat vette át. Így a véleménye, bejelentése nem is jelenhetett meg. Szerettünk volna azonnal interjút készíteni vele, de először még nem tudott a rendelkezésünkre állni. Amikor azonban ez megtörtént, elkészült a beszélgetés, amelyet itt talál” – és csatolták a pénteki nyilatkozathoz vezető fenti linket.

Emlékszünk: Tompa kérdésünkre elmondta, hogy a közrádió és a köztévé is készített vele interjút a díjátadón. Ebben az esetben viszont az MTVA hazudik.

Tompa nyilatkozatát és a felajánlásról szóló hírt elküldtük az Emberi Erőforrások Minisztériumának, és megkérdeztük, kívánnak-e reagálni bármit. Nem bajlódtak indoklással, egyszerű, tömör választ kaptunk:

„Nem.”

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.