Magyar Narancs: Úgy tudom, tősgyökeres újlipótvárosi, mégis az V. kerületi ügyekben lett szakértő. Miért?
| ||
Juhász Péter: Az V. kerületben nőttem fel, csak kisiskolás koromban költöztünk át a családdal a XIII. kerületbe. Itt köztudottan erős az MSZP bázisa, az én karakteremhez pedig a háttérben történő egyezkedésnél amúgy is jobban illik a küzdelem. Evidens volt, hogy olyan helyen indulok, amihez kötődöm – így maradt az V. kerület. Miután Rogán négy éve 73 százalékkal lett polgármester, az ellenzék fix bukásként könyvelte ezt a körzetet, így aztán a baloldalon nem volt tülekedés az indulásért. Én viszont alkalmasnak éreztem magam arra, hogy beleálljak egy ilyen kemény meccsbe, és ettől az sem tántorított el, hogy a tavalyi választást elvesztettem.
MN: Mikor tűnt fel először, hogy valami nagyon nem stimmel a belváros ingatlangazdálkodásával?
JP: Már évekkel ezelőtt hallani lehetett pletykákat arról, hogy az V. kerületi önkormányzat korrupt módon működik. De az, hogy ez milyen rendszerben és mekkora volumenben zajlik, csak kampányidőszakban kezdett derengeni. Az országgyűlési kampány idején, Simon Gábor ominózus ügyével egy időben indult eljárás egy belvárosi ügyben: egy étteremtulajdonos feljelentette az önkormányzatot vesztegetés kísérlete miatt. Arról lehetett hallani, hogy Puskás András alpolgármester többször megpróbált pénzt kérni tőle annak érdekében, hogy az önkormányzat semmilyen, a bérlő céggel összefüggő esetben ne járjon el. Ezt a pletykát olyan sok helyről hallottam, hogy gyanús lett a dolog. Míg Simont néhány nap után láncon vitték el, ebben az ügyben az ügyészség csak a kampány után látott munkához. Később az önkormányzatnál házkutatást tartott a rendőrség, és az önkormányzati választások előtt három hónappal valamilyen furcsa oknál fogva Puskás lemondott a mandátumáról. Voltak más jelek is. Legalább nyolc közérdekű adatigénylést adtam be az önkormányzatnak, és érdemi választ soha nem kaptam. Mindeközben – a Pasa parki történet kipattanása és a vagyonnyilatkozat körüli tavaszi balhék után – azt láttuk, hogy Rogán Antal, aki világéletében politikus volt, és ezért követhetők a bevételei, legalább 300-400 millió forintnyi ingatlanvagyonnal rendelkezik. Látszott, valami nagyon nem stimmel a polgármester és az önkormányzat gazdálkodásával.
MN: A feljelentés szerint a bűncselekményeket üzletszerűen, bűnszervezetben követték el. Mi utalt arra, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem rendszerszerű folyamatról?
JP: Éveken keresztül jogvédőként dolgoztam, ami azzal járt, hogy a legkülönbözőbb jogsértéseknek és egyéb ügyeknek jártam utána napról napra. Az újságírók ismerik ezt a gyakorlatot: az ember sok tippet kap, de ezek töredékéből lesz csak végül sztori.
A bejövő hírek kétharmada általában egyből megy a kukába, és tíz infóból jó esetben kettő használható. Olyat viszont, mint itt, még soha nem láttam. Egyszerűen nem voltak téves információk, nem tudtunk lyukra futni. Nem tudtunk hozzányúlni egyetlen ingatlaneladáshoz sem, ahol ne a piaci ár töredékéért ment volna el egy helyiség, vagy legalább korrekt értékbecslésen alapult volna a folyamat. Nem volt egyetlen eset, ahol mondjuk kiderült volna, hogy az informátor csak bosszút akarna állni valamilyen őt ért üzleti sérelem miatt. A kép akkor kezdett összeállni, amikor az őszi választások után önkormányzati képviselő lettem, és hozzáférésem lett a kerületi dokumentumokhoz. Kiderült: ha egy ingatlan a piaci ár feléért ment el, az a többihez mérten már jó árnak számított. Más területekre még csak időnk sem volt ránézni. Még nem volt alkalom áttekinteni például
a kerületi közbeszerzéseket, tanácsadói szerződéseket, miközben vendéglátósoktól azt hallani, hogy egyenesen zsákban kell hordani a pénzt, ha el akarod intézni a működési vagy a teraszengedélyedet az önkormányzatnál. Volt ingatlanügy, ami pont ilyen úton került a felszínre.
MN: A nyilvánossá vált ügyek megoszlásából úgy tűnik, főként 2010 után indult be a rendszer. Lehetett ennek köze a kormányváltáshoz?
JP: Leginkább az egyes választások előtt pörögtek fel az események: a Klotild-palota eladása a török befektetőknek hirtelen annyira sürgős lett Rogánnak, hogy emiatt az önkormányzati választások előtt gyorsan összehívott egy rendkívüli testületi ülést. Évről évre gyorsult az eladási folyamat. Valószínűleg ráéreztek az ízére, hogy mennyire egyszerűen kijátszható a rendszer, és milyen sok pénzt lehet vele keresni. Lehet zsarolni vendéglátó-ipari helyiségeket is, hogy a bérlő nem kap működési engedélyt, ha nem fizet mondjuk 200 ezret havonta. De az ilyen sápszedés macerás és nem is fizet túl jól. Ennél sokkal egyszerűbb és jobban fizető modellt találtak ki.
| ||
MN: Hogyan működik pontosan a belvárosi együttműködés rendszere?
JP: Az önkormányzat olyan ingatlanértékesítési gyakorlatot alakított ki, amivel egyedül az önkormányzat járt rosszul, mindenki más nyert rajta. Noha erre az államháztartási törvény is kötelezi, a kerület sosem készített valódi ingatlangazdálkodási tervet. Az ingatlanok eladásából elkönyvelt bevételek sosem képezték a költségvetés részét, így nem kellett elszámolni a később eladott ingatlanokkal. Talán nem kell hangsúlyozni, mennyire bizarr állapotot teremtett ez a főváros közepén, ahol az egész országban a legmagasabbak az ingatlanárak. Ahhoz, hogy a későbbi eladásokat megindokolják, az önkormányzat leszerződött egy auditcéggel, amely minden egyes esetben „szakvéleményt” állított ki az eladás szükségességéről. A korábban számos fideszes önkormányzatnak dolgozó CC Audit Zrt. dolga, hogy az úgynevezett kivételes kijelölési listára – mely az eladásra javasolt ingatlanokat tartalmazta – az adott ingatlant alkalmasként felvegye. A cég tevékenységei között semmilyen ingatlanügyi tevékenység nem szerepel, ami persze nem csoda, mivel a „szakvélemények” csak mutatóba készültek. Nekem 2008-tól vannak meg ezek az ötoldalas „szakvélemények”, amiknek az első négy oldala minden esetben szó szerint megegyezik. A „munka” a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a cég az önkormányzat által megadott adatok – négyzetméter, emelet, stb. – alapján pontszámokat rendelt az egyes helyiségekhez, például ha utcafrontra nézett, akkor x pontot kapott, ha udvarra, akkor y-t. A pontozásnak persze nulla jelentősége volt, mert amit el akartak adni, az úgyis felkerült a kijelölési listára. Az egész csak a látszat miatt volt fontos, hogy a testület és a közvélemény előtt lehessen lobogtatni egy papírt, ami igazolja, az ingatlan eladható.
MN: Miként szorították le az ingatlanok árait?
JP: A kijelölés utáni következő lépcsőfok az értékbecslés lenne, de ilyesmiről szó sem volt. Ezzel a „feladattal” többnyire a Város FM Városgazdálkodási és Szolgáltató Kft. volt megbízva, melynek egyik tulajdonosa történetesen Rubovszky György KDNP-s képviselő, akinek a lánya, Rubovszky Csilla ma a belváros egyik alpolgármestere. Na most képzeljünk el egy olyan értékbecslő céget, amely kizárólag az önkormányzat által megadott adatok alapján dolgozik. Az önkormányzat éves zárszámadásának melléklete tartalmazza az eladott ingatlanok értékét; ezek alapján határozza meg az önkormányzat az ún. övezeti átlagárat. Az „értékbecslés” leírása szerint az eladási ár nem haladhatja meg az övezeti átlagárat, emiatt az ingatlanok eleve a nyomott ár alatt kelnek el. Ráadásul, mivel évről évre csökken az övezeti átlagár, folyamatosan megy le az ingatlanok értéke. A mellékletben 200-300 ezer forintos négyzetméterárak vannak a város legdrágább pontjain, ami irreális. Ez a gyakorlat nagyjából megfelezte az ingatlanok valós értékét. Nem számítanak a nemzetközi sztenderdek, a lakáspiaci helyzet, a gazdasági környezet, hasra ütve oda van vésve egy szám, amit az „értékbecslő” cég elfogad és lepecsétel. Nem furcsa, hogy soha egyetlen vevőjelölt sem kifogásolta a megállapított ingatlanértékeket? A legszebb az egészben, hogy nem nagyon érdekelték a formaiságok a testületet, és rendre a vagyonrendeletben megadott „eredeti” áron mentek el ingatlanok, olykor forintra pontosan. Az eladási indoklás és azértékbecslés csak mutatóba készült.
MN: Miként érvényesítették a kedvezményeket?
JP: Az önkormányzat 1995 óta lehetőséget ad arra, hogy a bérlők 30 százalék kedvezménnyel hozzájussanak a bérleményük tulajdonjogaihoz. Fontos tisztázni: nem azzal van baj, hogy egy zöldséges évek óta bérel egy önkormányzati ingatlant, és adott esetben a piaci árnál olcsóbban hozzájuthat. Azzal van a baj, amikor a döntéshozók szándékosan, folyamatosan visszaélnek a joggal. Az esetek többségében ugyanis nem a bérlők kaptak kedvezményt, hanem a vevőjelöltek hihetetlen gyorsasággal váltak bérlőkké, hogy aztán kedvezményesen vehessék meg a kiszemelt ingatlanokat. Emellett az önkormányzatnál egyetlenegyszer nem vizsgálták meg, hogy a rendeletben biztosított kedvezményre az egyes igénylők egyáltalán jogosultak-e. Ennek egyik kitétele szerint például a bérlő akkor jogosult a kedvezményre, ha az „évek folyamán” az önkormányzat által meghatározott emelt bérleti díjat elfogadta és fizette, ami ugye feltételez egy huzamosabb ideje fennálló bérleti viszonyt. Ezzel szemben a feldolgozott esetek többségében az önkormányzat röviddel – néhány héttel, esetleg egy-két hónappal – a bérleti szerződés megkötése után kijelölte eladásra az ingatlant. Így még felajánlani sem lehetne jogszerűen a kedvezményt, nemhogy megszavazni. Hogy mennyire nem érdekelte az önkormányzatot a kedvezmények kiutalása, azt az mutatja, hogy egyetlenegyszer sem vizsgálták meg, vajon van-e a vásárló cégnek vagy magánszemélynek köztartozása, pedig ez is feltételként szerepel a rendeletben.
MN: Hogyan tudták biztosítani a döntéshozók, hogy mások ne ígérjenek rá az egyes ingatlanokra?
JP: A rendszer kulcsa az, hogy ki tudja bérbe venni az ingatlant. Az önkormányzat úgy értelmezte, illetve alakított rendeletet, hogy az kizárólagos vételi jogot biztosított az aktuális bérlőnek. Ez a rendeletben elővásárlási jogként szerepel, de a valóságban ilyesmi fel sem merült. Az elővásárlási jog elviekben azt jelenti, hogy nyilvános pályázat esetén a kedvezményezett jogosult a legmagasabb összeget ajánló vevő elől ugyanazon az áron megvenni a portékát. Itt szó sem volt meghirdetésről: ezekben az esetekben az elővételi jog azt jelentette, hogy a bérlőnek ajánlottak egy árat, az pedig, láss csodát, minden esetben elfogadta azt. Soha nem hirdették meg az ingatlant, mindig keresték a vevőt. Ha jóhiszemű is vagyok, ugyan milyen gazdálkodó az, aki – ha már úgy dönt, hogy eladja – meg sem próbálja a lehető legjobb áron értékesíteni a rábízott vagyont?
MN: A bérleti jogot sem pályáztatták meg?
JP: Nem, erre a Szerb utca 9. esete a legjobb példa. 2007-ben pályáztatás nélkül „beraktak” oda egy csapatnyi ismerőst. Halkó Gabriellát, a Marslakók egykori producerét, akinek a lakásában ugye elvileg Habony Árpád lakik. Szentgyörgyvölgyi Pétert, aki korábban a városi üzemeltető céget vezette, ma már belvárosi polgármester. Ide költöztették be Puskás András édesapját, Kaminsky Fanni édesanyját és még sorolhatnánk. Szentgyörgyvölgyi lakását később jogtalanul szolgálati lakássá minősítették, ezért jogtalanul olcsón bérelte a lakását, amit aztán jogtalan kedvezménnyel vásárolt meg. Nemrég nyilvánosan megígérte, hogy visszaadja azt az önkormányzatnak, de erre persze nem került sor. És mindeközben ezt a műemlékvédelem alatt álló ingatlant az önkormányzat pénzén – majdnem negyedmilliárd forintért – teljesen felújították. (Erről részletesen lásd: Belvárosi históriák, Magyar Narancs, 2014. május 22.)
| ||
MN: Tudunk-e biztosat arról, hány ingatlant adott el az önkormányzat ilyen módon az elmúlt nyolc évben?
JP: Úgy tudom, hogy a kerületi ingatlanvagyon elérheti akár a 150 milliárd forintot. Nekem szocialista források úgy vélelmezték, hogy nagyjából az ingatlanvagyon harmadát adta el az elmúlt időszakban az önkormányzat, azt pedig már Rogán mondta valahol, hogy hozzávetőleg 2000 ingatlantól vált meg a Belváros az ő polgármestersége idején. Ebből azért összerakható, hogy tízmilliárdos nagyságrendben csökkent a kerület vagyona az elmúlt két ciklusban.
MN: A Népszabadság kalkulációja alapján a kedvezmények miatt hozzávetőleg 4 milliárd forint bevételtől esett el az önkormányzat.
JP: A Népszabadság arra a 227 esetre hagyatkozott, amelyeknél az önkormányzat elismerte a 30 százalékos kedvezményt. De elképzelhető, hogy több esetben és más arányú kedvezményt is adtak. Másrészt a Népszabadság nem számolt azzal, hogy az értékbecslések eleve a piaci felére lenyomott áron kerültek a testület elé.
MN: Mire céloz azzal, hogy csak az önkormányzat járt rosszul? Táskás emberek hordták a pénzt a kedvezményezettektől a döntéshozókhoz?
JP: Az én információim arról szólnak, hogy az illetékesek kimondottan keresték azokat az embereket, akik „befektetésre” való tőkével rendelkeznek. Így kerülhetett képbe Pápa Marianne, a hírhedt, dúsgazdag józsefvárosi piactulajdonos, Szetlik Ferenc özvegye és Portik Tamás állítólagos egykori élettársa, akinek cége érdekes módon három ingatlanvásárlással is összeköthető. Legyen pénzed és céged, felteszem, ennyi lehetett a feltétel, de persze nem árt, ha jók a fideszes kapcsolataid. Ha adsz 20 milliót, négy hónap múlva ki tudsz venni belőle 28-at – nagyjából így szólhatott a mondás. Megtették bérlőnek a céget, néhány hét vagy hónap múlva kijelölték elidegenítésre az ingatlant, eladták nyomott áron, végül pedig piaci úton megszabadultak tőle, ami akár négy-ötszöröse is lehetett a beszerzési árnak. Ebből kifizették a befektetőket, jól járt a közvetítő, és feltehetően jól járt a gazda is. Gyakran előfordult, hogy illetékesek belátogattak az aktuális bérlőkhöz, és közölték velük, hogy akkor mostantól x-szer magasabb lesz a bérleti díj, vagy lehet távozni. A „szerencsésebbeknek” csak felajánlották, hogy vegyék meg az ingatlant nyomott áron, és a különbözetből valamennyit adjanak át.
MN: Számtalan ügy került napvilágra. Ha az összképet nézzük, mi derül ki a kedvezményezettekről?
JP: Többségük a Fidesz-klánhoz és sokan közülük az alvilághoz is kötődnek. Rack Lászlóról, Pintér Sándor belügyminiszter üzlettársáról nemrég az atlatszo.hu írta meg, hogy három ingatlanhoz jutott az övezeti átlagár felénél is olcsóbban. Habony neve rendre felbukkan. Volt felesége, Kaminsky Fanni – Orbán Viktor Facebook-oldalának a szerkesztője – sportegyesülete a Váci utcában kapott üzlethelyiséget. Szetlik Ferenc fia, Szetlik Gergely is jól járt, aki történetesen egyben Habony unokatestvére is. Az ő érdekeltsége jutott hozzá a Bajcsy-Zsilinszky út 54. alatti és a Károly krt. 26. alatti egyik ingatlanhoz is. Egyedül itt 1000 négyzetméternyi ingatlant adtak el áron alul az elmúlt években. Ezen a címen működött korábban egy művészeti galéria, amiből sok festő és más művész élt. Aztán egyik nap megjelentek az ügyintézők és szóltak: jövő hónaptól háromszoros lesz a bérleti díj, vagy lehet távozni. Ez lett végül Pápa érdekeltsége, amin nyolc hónap alatt 50 milliót keresett. De jól járt a Rogánnal híresen jó viszonyt ápoló Gianni Annoni show-man is, aki 180 ezer forintos négyzetméteráron vehette meg az étterméül szolgáló ingatlant az Arany János utcában. Ez maximum a piaci ár negyede, de a környéken nem ritka a milliós négyzetméterár sem.
MN: Szentgyörgyvölgyi polgármesterségével sem ért véget a gyakorlat?
JP: Abszolút nem. Az Október 6. utcában lévő, korábbi éjjel-nappali helyiségét decemberben 154 ezer forintos négyzetméteráron adta el az önkormányzat, ott, ahol az átlagos piaci ár ennek úgy a négyszerese. Az LMP a Sas utcában a napokban derített fényt egy ügyre, ahol szintén gyanús, hogy százmilliós nagyságrendű kár érte az önkormányzatot. További ügyek is vannak még kikutatás alatt.
MN: Kritizálta az ellenzéki képviselőket, akik nem tettek meg mindent az ügyek felderítéséért, sőt annak idején a testület az összes vitatott ügyet csont nélkül megszavazta.
JP: Már az országgyűlési kampány idején kértem tőlük az önkormányzat honlapján nem elérhető testületi jegyzőkönyveket a különböző ügyekhez, de ezek valahogy soha nem jutottak el hozzám. Tisztázzuk: egy ilyen ingatlanügy dokumentációja – az árak, a nevek, a körülmények – legalább háromszor kerül a testület elé. Egyszer, amikor bérbe adják az ingatlant, egyszer, amikor döntenek az elidegeníthetőség elfogadásáról, végül, amikor eladják. Volt, hogy az egyes döntések között csak hetek teltek el. Ha egy-két alkalommal nem furcsállták, azt megértem, hogy a sokadik eset után már elég nehéz.
MN: A 444.hu ősszel azt írta, hogy az elmúlt években a tulajdonosi és elidegenítési bizottság MSZP-s tagjai is jutottak olcsón lakáshoz. Mind a 2010 és 2012 között tag Kovács Alex, mind Pásztor Tibor tudott féláron, részletre ingatlant venni az önkormányzattól.
JP: Én nem feltételezek semmit róluk ezzel összefüggésben, ezt nem szeretném kommentálni.
| ||
MN: Steiner Pál MSZP-s képviselő holnapra (az interjú hétfőn készült – R. P. D.) összehívta a pénzügyi bizottságot, amely megvizsgálja négy belvárosi ingatlan eladásának körülményeit. Elmegy az ülésre?
JP: Nem. Eredetileg én kezdeményeztem egy eseti bizottság felállítását az ügyek kivizsgálására. Ezt támogatta az összes ellenzéki képviselő, de a fideszesek leszavazták. Akkor még Steiner is keményen érvelt ennek szükségessége mellett. Mikor újabban megkérdeztem, szerinte is le kellene-e mondania Szentgyörgyvölgyi Péternek, már habozott és azt mondta: a pénzügyi bizottsági ülés eredményétől teszi függővé az álláspontját. Csak hát ez színjáték, hiszen az összes bizottságban fideszes többség van. Ráadásul hiába ragadnak ki véletlenszerűen néhány esetet, a gond nem az egyes ügyekkel, hanem a rendszerszintű korrupcióval van. Egy ilyen bizottság csak azt tudja vizsgálni, hogy a helyi rendeleteknek, jogszabályoknak az adott ügymenet megfelel-e, amelyeket viszont Rogánék már a saját gyakorlatuknak megfelelően módosítottak.
MN: Reagált már érdemben az ügyészség a feljelentésre?
JP: Nem, de Polt Pétertől nem is várok sokat. A lényeg inkább az, hogy az ellenzéknek be kell tudnia bizonyítani: legalább egy ilyen egyértelmű helyzetben képes eredményt elérni. Számomra elképzelhetetlen, hogy ez a hatalom ne bukjon meg. Ez nem az én személyes ambícióm: mindannyian egy normális kerületi vezetésben vagyunk érdekeltek, mielőtt végleg elfogy az ingatlanvagyon.
MN: Kóstolgatják valahogy?
JP: Múltkor odajött hozzám egy fideszes képviselő, és nagyon kedvesen, látszólag őszinte aggodalommal elmondta, hogy vigyázzak, mert nagyon durva emberek érdekeibe gázolok bele, és ő félt engem. Most akkor ez kóstolgatás, vagy baráti segítő szándék? Fogalmam nincs. A barátaim gyakran jönnek azzal, hogy „Juhi, csak óvatosan”. A Facebook-oldalamon többen komolyan el tudják képzelni, hogy fizikai retorziók érhetnek azért, mert teszem a dolgom. „Nézz körül az utcán, mert ezek mindenre képesek” – ilyesmik sorjáznak ott. Azért az, hogy ilyesmi felmerül, már nagyon súlyos. Akkor miért nem lángol már az ország, ha komolyan félni kell, amiért igazat beszélünk?
