Magyar Narancs: Simonfi Sándor esperes szerint ön már azelőtt megtudta, hogy az illetékes egyházmegye megtárgyalja Hegedűs Lóránt ügyét, mielőtt beadta lemondását a jogtanácsosi posztról. Miért tartott ki az elhatározása mellett?
Horváth György: Jóval korábban eldöntöttem, hogy lemondok. Csak azért postáztam karácsony után a levelet, mert az ünnepet nem akartam egy ilyen botrányos dologgal tölteni. (Az eseményekről lásd Mi történt? c. keretes írásunkat - a szerk.)
MN: Az egyháznak vagy a nyilvánosságnak akart ezzel üzenni?
HGY: Mindkét oldalnak. Azon gondolkodtam el, hol húzódik a határ egyházi belső ügy és közügy között. Szerintem Hegedűs Lóránt november 3-ai fellépése több mint belső ügy, ez már közvélemény-formáló erővel is bír. Ezért gondoltam, hogy jobb, ha a közvélemény is értesül az egyházon belüli folyamatokról, már csak azért is, mert Hegedűs Lórántnak korántsem ez az első hasonló dobása. Ha egy református egyházhoz kötődő, sokak által botrányosnak tartott eseményről tudósít a sajtó, akkor valakinek a hivatalos véleményt is tolmácsolnia kell. Ezt novemberben megtette Bogárdi Szabó István püspök, de azóta eltelt egy csomó idő, és nem történt semmi.
| ||
MN: A püspök feljelentése nyomán ön vizsgálatot folytatott. Indítványában végül milyen indokokat hozott fel a legszigorúbb szankció, a palástvesztés mellett?
HGY: Az egyház jogosult törvényben megállapítani, hogy milyen magatartások képeznek fegyelmi vétséget. Itt általános erkölcsi elveket fogalmaz meg az egyház - ahogyan sokszor a világi törvények is -, ezeket a konkrét bírósági ítéletek fogják tartalommal megtölteni. Ebben az esetben van egy zsinati döntés is, amely kizárja a templomból a politikát. Nemcsak a pap nem vállalhat politikai szerepet, hanem a templomban sem zajlódhatnak politikai események. A bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a Horthy-szobor felavatása és az ahhoz kapcsolódó istentisztelet politikai esemény volt-e. A dolog másik része, hogy az eset kapcsán végtelen sok komment zúdult a református egyházra a világhálón, ezek jelentős részben nem is igen tűrtek nyomdafestéket. Tüntetők és ellentüntetők, szimpatizánsok és ellenszimpatizánsok kereszttüzébe kerültünk, kialakult egy negatív vélemény rólunk, ami természetesen árt a református egyháznak. A Hegedűs és mások által november 3-án hirdetett elvek szélsőséges hangon szólaltak meg, ami szintén nem való a templomba. Nem való a templomba II. világháborús egyenruhába bújtatott egyetlen szereplő sem, nincs ott szükség egy szélsőséges politikus - Gyöngyösi Márton - megnyilatkozásaira. Megint bejött ez az egész zsidózó vonal, amit nem szerencsés állandóan fokozni. Püspök úr is úgy nyilatkozott, hogy provokáció történt, a provokáltak meg is jelentek a templom előtt. Ez az ügy semmiképp sem kelti jó hírét a református egyháznak, a hasonló eseményeket el kellene fojtani, meg kellene akadályozni.
MN: Arról kapott tájékoztatást, hogy végül miért vonta vissza az elfogultság bejelentését a Budapest-Északi Református Egyházmegye bírósága?
HGY: Nem, sőt arról sem kaptam, hogy miben nyilvánult meg az elfogultság. Az esperes megvédte a bíráit, mondván, hogy tisztességes okok is vezethetnek elfogultsághoz. Ezt én nem is vitatom, csak azt furcsállom kissé, hogy több mint húsz éve vagyok jogtanácsos, és Hegedűs Lóránt fegyelmi ügyein kívül még sosem fordult elő, hogy az egyházmegyei bíróság ne tudott volna felállni.
MN: Azt is állította, hogy a bírák a Jobbiktól vagy a kuruc.infótól ijedhettek meg.
HGY: Ez a személyes véleményem, ezt nekem egy bíró sem mondta. Azért adtam az arcomat és a nevemet is az ügyhöz, hogy ezzel is bizonyítsam: sok félnivalója nincs itt senkinek. Pár száz évvel ezelőtt a hitükért meg is haltak emberek, ma sokkal kisebb kellemetlenségeket kell elviselnünk. De el kell viselni, meg kell szólalni, mert a hallgatag tömeg pozitív véleménye kevés.
MN: Mi lesz most a Hegedűs-ügy folytatása?
HGY: Lesz egy bírósági tárgyalás, valószínűleg még januárban, ahol lemondásom ellenére én képviselem a vádat.
MN: Mennyiben tér el egy ilyen tárgyalás a világi bíróságokon megszokott menettől?
HGY: Igazából nem sok eltérés van. Egyházi személyekből és jogászokból álló háromfős bírói tanács áll fel, van egy tanácselnök. Az egyházmegyei jogtanácsos tölti be az ügyész szerepét. Az eljárás alá vont jelen esetben Hegedűs Lóránt, akinek van egy védője is. Meghallgatják a feleket, majd a bizonyítékok ütköztetése után - ezek jelen esetben főleg fotók, hanganyagok - a bíróság eldönti, hogy felelős-e az eljárás alá vont, és vele szemben milyen szankciót kíván alkalmazni.
MN: Ön palástvesztésre tett indítványt.
HGY: Igen, a hivatalos megnevezése hivatalvesztés, a palástvesztés a szakzsargon. Ha a bíróság ezt elfogadja, akkor Hegedűs Lóránt többé nem lelkésze a református egyháznak.
MN: Hegedűs Lóránt nyilatkozatában azzal védekezett, hogy a szoboravatás nem a Jobbik rendezvénye volt, a párt csak propagálta. Hogyan lehet ebben a kérdésben bizonyítani?
HGY: Az eseménysor két részből áll, én azzal foglalkozom, ami a templom épületében és lépcsőjén zajlott. Ennek megvan a teljes hanganyaga, a bíróságnak ez alapján kell definiálnia az eseményt, mely szerintem egy istentiszteletbe ágyazott politikai rendezvény volt. Az istentiszteletnek van egy liturgikus, az áldásosztással befejeződő rendje. Ami ezen belül zajlik, az az istentisztelet részét képezi, így a tárgyalt napon Gyöngyösi Márton felszólalása is. Ez alapján aligha kétséges, hogy itt csak látszólag beszélhetünk istentiszteletről, egyértelműen a politika dominált.
MN: Lemondásában az is szerepet játszott, hogy Hegedűs Lóránt korábbi ügyeiben - a holokauszttagadó történész, David Irving meghívása, illetve a hírhedt cikk a zsidók kirekesztésére való felszólítással - sem tanúsított kellő elszántságot a bíróság. Miért zárulhattak sikertelenül ezek az eljárások?
HGY: Nem követtem végig szorosan az eseményeket, mert a mi egyházmegyei bíróságunk - ahogy első nekifutásra most is - elfogultságot jelentett, és a püspök másik egyházmegyéhez utalta az ügyeket. David Irvinggel kapcsolatban olyan védekezésre emlékszem, hogy nem is Hegedűs, hanem a templom alatti színházépület bérlője hívta meg. Nem tapasztalhattunk tehát kiállást, az események felvállalását, és attól tartok, hogy a taktika most is hasonló lesz. Pedig a tisztességes az lenne, ha elismerné, hogy ő szervezte az eseményt, ez és ez hangzott el, aztán ítéljenek a bírák!
MN: Az ilyen helyzetekben egyébként a lelkészt terheli a személyes felelősség, vagy mások is részt vesznek a döntéshozatalban?
HGY: A közhiedelem szerint az egyházat parókus lelkész vezeti, valójában az egyház vezetése nagyon demokratikus, kollektív irányítás alatt áll. Amikor egy egyházközség megalakul, megválasztják a presbitériumot, nagyszámú döntéshozó irányítja az egyházközség életét, mindig testületi döntések születnek, bár van egy egyházi és egy világi vezető. Nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben is fogunk találkozni meglepő testületi határozatokkal.
MN: Az is elképzelhető, hogy több személyt érint majd az ítélet.
HGY: Persze, minden elképzelhető.
MN: Attól nem tart, hogy ha megismétlődik a korábbi eljárások sikertelensége, az kontraproduktív lesz az egyházra nézve?
HGY: Akkora nyilvánosságot kapott az ügy, hogy ezen az úton most már végig kell menni. Azt gondolom, hogy mindenkinek a személyes véleményét is meg kell ismerni előbb-utóbb. A bíróság ki fogja fejteni a sajátját, de valamennyi egyházi vezetőnek is meg kellene szólalnia. Erre próbáltam én rásegíteni a nyomásgyakorlással.
MN: Visszatérnék egy korábbi kijelentéséhez, miszerint a papi hivatal és a politizálás nem fér meg egymás mellett...
HGY: Nálam ez a kettő semmiképp nem fér össze. Azt gondolom, hogy a papok nem vállalhatnak politikai szerepet, és ezt be is tartják.
MN: Hegedűs Lóránt mostani performansza ugyanakkor aligha okozott meglepetést bárkinek, a MIÉP alelnöke és parlamenti képviselője is volt.
HGY: Politikai hovatartozása köztudott, felesége is jobbikos képviselő. Amit Hegedűs Lóránt mond, vall, az gyakorlatilag a Jobbik politikája.
MN: Nem lett volna célszerű már önmagában ezért, korábban eljárást indítani ellene?
HGY: Dehogynem, de hát nem így történt. Én azokat az ügyeket vizsgálom, amelyek konkrét feljelentéshez kötődnek, és ilyen az elmúlt egy-két évben nem volt.
MN: Arra lett volna lehetősége az egyház vezetésének, hogy - miután tudomására jutott - előzetesen megakadályozza a szoboravatást?
HGY: Az egyházi vezetés részéről nyomást lehetett volna gyakorolni Hegedűs Lóránt és egyházmegyéje felé. De mindenkinek meg kell adnunk a jóhiszeműséget, nem biztos, hogy erről előre tudtak. Nem biztos, hogy mindenki felkereste a kuruc.infót.
MN: Azért kapott némi visszhangot máshol is a szoboravatás.
HGY: Kétségtelen. A nyomásgyakorlással lehetett volna próbálkozni. Bár függetlenek az egyházközségek, az egyházi vezetés szava mégiscsak számít valamelyest. Az biztos, hogy Hegedűs Lóránt és a Szabadság téri Református Egyházközség pontosan látta, hogy ebből mi lesz. Kirakták a templom lépcsője elé az egyébként a sarokban már régóta meghúzódó Horthy-szobrot, és ezzel nyilvánvalóan provokálták azokat, akiket ez sért. A megosztottságnak lett ez újabb ékes bizonyítéka.
MN: Többen szorgalmazták, hogy magát a szobrot is el kellene távolítani. Ez módjában áll a bíróságnak vagy más egyházi testületnek?
HGY: Jó a kérdés, mert ezen még nem gondolkodtam. Valójában nem is láttam a szobrot, csak fotókon, ahogy ott áll, gondolom, egy golyóálló üveg mögött. De hogy az eltávolítás az egyház lehetősége, joga, esetleg kötelessége-e, arra jelen pillanatban nem tudok válaszolni. Mindenesetre a vádindítvány ezt a kérdést nem tárgyalja.
MN: Arról mit gondol, hogy nem is olyan rég maga Bölcskei Gusztáv, a református zsinat elnöke vett részt egy Horthy-emléktábla avatásán Debrecenben?
HGY: Erről nem tudok nyilatkozni, mert én is csak a sajtóból értesültem róla.
MN: Benyomása szerint milyen volt az eset fogadtatása a hívők között? Van közönsége Hegedűs szélsőséges nézeteinek?
HGY: Van közönsége, amit én sajnálatosnak tartok. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a hallgatag tömeg más elveket vall. Csak hát őket ugye nem halljuk, a közvélemény pedig még kevésbé.
MN: Gondolom, részletesen tanulmányozta a november 3-ai avatás lefolyását. Az ott megjelentek az egyházközséghez tartoznak, vagy inkább a Jobbik hívei voltak?
HGY: A Szabadság téri Református Egyházközség közönsége jelentős mértékben kicserélődött az elmúlt időkben. De az is biztos, hogy az istentisztelet alatt nem csak templomba járó emberek ültek a padsorokban. A viselkedésük nem olyan volt, mint a templomba járó embereké, például fogalmuk nem volt arról, hogy egy református templom istentisztelete alatt nem lehet tapsviharban kitörni. Még akkor sem, ha éppen Gyöngyösi Márton fejezi be a szónoklatát.
MN: Ha jól tudom, korábban ön is a Hazatérés templomába járt. Mikor és miért döntött úgy, hogy áthelyezi a székhelyét?
HGY: Ez nagyon régen történt, az ifjabb Hegedűs előtti időkben. Én presbiter voltam ott, és amikor az évtizedekig szolgáló lelkipásztor nyugdíjba ment, vele együtt távoztam.
MN: Ön szerint hogy jöhetne ki a legjobban a református egyház a Hegedűs-ügyből?
HGY: A legjobb kimenetel az volna, ha ilyen ügy nem létezne. A református egyháznak az lett volna a legjobb, ha november 3. a református egyház történetében nincsen. De ha már megtörtént, a feladatunk az, hogy véget vessünk ezeknek az eseményeknek. Én azt szeretném, ha ilyesmi soha többet nem fordulhatna elő. Azért, mert borzasztó rossz fényt vet az egyházra. Amikor Hegedűs Lóránt prédikál vagy nyilatkozik, akkor az egész református egyházról alkotott véleményt befolyásolja. A nem hívők azonosítják őt a református egyházzal. A hívők persze tudják, hogy ez egy kisebbségi vélemény, de ők meg a csendet szeretik. Legalább az egyház vezetőinek többet kellene nyilatkozniuk, mert a hallgatag hozzáállás senkinek sem használ. A református egyház elveit sokkal többet kellene hangsúlyozniuk a vezetőknek. Nincs abban semmi, ha a világhoz fordulnak, és céljainkat, elveinket akár az azokkal ellentétesen cselekvő lelkészekkel szemben is megfogalmazzák.
névjegyDr. Horváth György 1947-ben született, az ELTE jogi karán szerzett diplomát. Világi ügyvédként elsősorban polgárjogi kérdésekkel foglalkozik, a dr. Horváth-dr. Jakab ügyvédi irodát 1991-ben alapította dr. Jakab Sándorral. A Budapest-Északi Református Egyházmegye jogtanácsosi feladatait 23 éve látja el társadalmi munkában, a tisztségre négyévente újraválasztják. |
Mi történt?2013. november 3-án a Szabadság téri Hazatérés temploma előtt istentisztelettel egybekötve avatták fel Horthy Miklós mellszobrát. A szertartás során Hegedűs Lóránt hirdetett igét, többek között ezekkel a szavakkal: "A döntő kérdés nem az, hogy lehet-e szobrot állítani Horthy Miklósnak. A döntő kérdés az, hogy te, kedves testvérem, hol állsz? És most, itt és most elítéled-e az életellenes cselekedeteket, vagy sem? Igazolod-e az izraeli terrorállamot, vagy sem? Visszaigazolod-e Simon Peresz országrontó deklarációját, vagy sem?" Felszólalt Gyöngyösi Márton és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy elnökségi tagja is, a Jobbik honlapján saját rendezvényeként utalt az eseményre. A Szabadság téren több száz ellentüntető gyűlt össze. November 5-én Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fegyelmi vétség megállapítására irányuló vizsgálatot kért az illetékes egyházmegyétől. Horváth György jogtanácsos az előzetes vizsgálat lefolytatása után hivatalvesztést szorgalmazó indítványt tett az egyházmegyei bíróság felé, ám Simonfi Sándor, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese december 20-án arról tájékoztatta, hogy a bírói tanács elfogultság miatt nem tud felállni. Horváth december 27-én postázta lemondását, a hír ekkor a sajtóban is megjelent. Később kiderült, hogy Simonfi Sándor december 23-án újra felkereste a jogtanácsost azzal, hogy a bíróság mégis fel tud állni. Horváth György a Vasárnapi Híreknek azt mondta: az első tárgyalás vélhetően január 10. és 20. között lesz. |
