Az ún. takarékossági program keretében az adóhivatalnak az utolsó hírek szerint 1322 munkatársától kell megválnia. Kérdés, hogy a létszámcsökkentés hogyan befolyásolja a szervezet hatékonyságát, miközben a költségvetés komoly bevétellel számol. Az APEH elnöke mindezek mellett arról is beszél, hogy eredményes adóhivatali stratégia lehet-e a "szőnyegbombázás".
Király László György: A közigazgatás menedzselése ma már önálló tudomány, gazdag kül- és valamivel szerényebb belföldi tapasztalatokkal. A nyolcvanas évektől kezdve világviszonylatban kiderült: a szolgáltató állam eszméje szép, ám túl drága. Az igények egyre növekedtek, az állam pedig közben majdnem finanszírozhatatlanná vált. Az angol példa - Thatcher még az állami vasutat is privatizálta - talán szélsőséges, de mégiscsak a megoldás felé tett első lépés. Az adminisztrációt - nevezhetjük bürokráciának is - újragondolták, átszervezték; az új technológiák általában létszámcsökkentéssel jártak. Úgy tűnik, 2003-ban a magyar közigazgatás is elért ehhez a ponthoz. Kétségtelen, hogy - miként külföldön - jobb lett volna hosszabb idő alatt, megfelelő előkészítés után belevágni a takarékossági vagy hatékonyságnövelési intézkedésekbe. Például úgy végiggondolni az olcsóbb közigazgatás kérdését, hogy mi az, amit nem vagy nem az addigi mértékben kell ellátnia - következésképpen finanszíroznia sem - az államnak. Van azonban az ügynek egy praktikus oldala is: aki valaha látott már efféle projektet a közigazgatásban, az tudja: minél több időt hagynak a tervezésre, annál több érvet sikerül összegyűjteni, hogy tulajdonképpen miért nem szükséges lényegesen változtatni. Olykor tehát a sokkterápia lehet a legcélravezetőbb, ha mégoly kockázatos is.
MN: Szavaiból úgy tűnik, mintha az APEH-nál számítottak volna a leépítésekre.
KLGY: Ismerjük a nemzetközi tendenciákat, és látjuk a költségvetés helyzetét, úgyhogy - mondjuk így - nem ért minket váratlanul. Még januárban meghirdettük középtávú stratégiánkat: ennek centrális eleme volt a szervezet modernizálása, illetve a hatékonyabb működést biztosító megoldások keresése. A változtatásokat későbbre terveztük ugyan, de van egy elképzelésünk, tehát nem kell kapkodva improvizálnunk. Az, ami történni fog, beleértve a struktúraváltoztatást és a létszámcsökkentést, meghatározott irányba mutat: európai mércével mérhető adóigazgatás jön létre Magyarországon.
MN: Hallani olyan hangokat is: amikor az adóhivatalban már az ég egy adta világon minden számítógépen van, akkor talán időszerű a létszámcsökkentés. Egy pc nyilván olcsóbb, mint egy revizor.
KLGY: Ha egyszer az elhatározott csökkentés 8 ezer alkalmazottra terjed ki, akkor abból sajnos aligha maradhatnak ki azok, akik a költségvetés bevételei nagy részének beszedéséért felelősek: az adóhivataliak és a vám- és pénzügyőrök. Az elbocsátandók negyede - körülbelül kétezer ember - az állami bevételt "termelő" szervezeteknél dolgozik. Joggal feltételezhető, hogy hatékonyságnövelés az APEH-nál is elérhető, és ebben fontos a szerepe az informatikának. Azt azonban szeretném hangsúlyozni: bár vannak jól algoritmizálható s ezáltal számítógéppel elvégezhető folyamatok, mindenre a komputer sem képes. A jó ellenőrnek "orra van"; s noha ma már egy részük laptoppal ellenőrzi a cégeket a helyszínen, az ő emberi tapasztalatait semmivel nem lehet helyettesíteni. Hogy úgy mondjam, a revizor orra csak részben pc-kompatibilis.
MN: A vám- és pénzügyőrségtől kiszivárgott, hogy ott a több nyelven beszélő, de fiatal és új alkalmazottaknak mondanak búcsút, míg állományban tartják az úgymond tapasztalt nyugdíjasokat. Mi lesz az APEH-nál?
KLGY: Az adóhivatalban nem használunk fűnyírót, ha erre gondol. A létszámcsökkentés két folyamat eredőjeként valósulhat meg. Az egyik a szervezet átalakítása: tisztább, egyértelműbb, áttekinthetőbb struktúrát hozunk létre, amely bizonyos vezetői posztok csökkenésével, a párhuzamosságok megszűnésével jár együtt. Szeretnénk, hogy azok maradjanak, akiknek a munkája leginkább hozzájárul a sikeres és eredményes működéshez, ha már a létszámcsökkentés elkerülhetetlen. Van, ahol szervezéssel hatékonyabbá tehető a munka, vannak azonban kényszerpályák is, amelyekre figyelnünk kell: nem tehetjük meg, hogy nem dolgozzuk fel időre a beérkező személyi jövedelemadó- bevallásokat, pusztán azért, mert kisebb létszámmal kell ellátni a feladatunkat. Ma úgy tűnik, hogy ott kell kurtítanunk, ahol pillanatnyilag a legkevésbé érezzük a kieső munkaerő hiányát: az oktatási szervezet és az ügyvitel-korszerűsítési csapat létszámát csökkentjük nagyobb mértékben, habár tudjuk, hogy ezzel egy kicsit a jövőnket kockáztatjuk. Abban az értelemben sem nyúlunk a fűnyíróhoz, hogy még az igazgatóságokat is egyenként tesszük mérlegre. Tudatosan figyelemmel leszünk a szervezeti átalakítás során arra, hogy a közeljövőben a közigazgatás is regionális alapon szerveződhet.
MN: Az adóhivatal továbbra is az állam legnagyobb "pénzgyártója". A 2003-as költségvetésben meghatározott bevételi előirányzat 5700 milliárd forint. Teljesíthető a terv?
KLGY: Egy adott időszakban az adóbevételek nagysága három dologtól függ. Egyrészt a gazdaság teljesítőképességétől, másrészt a jogszabályoktól - hogy az adóalanyok mennyit tudnak vagy tudnának fizetni, és hogy mennyit kell vagy kellene. A harmadik tényező a fizetési képesség, illetve hajlandóság. Az adóhivatal szerepe abban áll, hogy mennyire képes a harmadik elemet befolyásolni annak érdekében, hogy az elméleti - maximálisan elérhető - és a tényleges adóbevétel közelítsen egymáshoz. Ami a bevételi előirányzatot illeti, valóban hallani, hogy feszített - az is tény viszont, hogy az államnak a bevételből kell finanszíroznia a kiadásokat, tehát a Pénzügyminisztériumnak a realitások talaján kell maradnia. Néha persze így is alá- vagy föléterveznek, de ez "belefér". Az idei előirányzatra először tényleg félve néztünk, de ma már úgy tűnik, hogy - a mérés időpontjában, november végén - teljesítjük.
MN: A jövő évi adótörvények vitájában a kormánypárti felszólalók a kedvező változásokat sorolják, az ellenzékiek viszont arról beszélnek, hogy minden rosszabb lesz. Az adóhivatal végzett számításokat? Tavaly, az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) bevezetése előtt arra is volt példa, hogy az APEH beszállt a propagandába.
KLGY: Ma a politikai helyzet olyan, hogy ha az APEH bármit kiszámol, akkor olyan látszat keletkezne, mintha beleszólnánk és mi akarnánk eldönteni egy politikai vitát. Az APEH dolga az adók beszedése. Azok a számítások, amiket a kérdésében említett, a Pénzügyminisztériumban készülnek, s mi ehhez adunk - ha kérnek - szakmai segítséget. Az egyszerűsített vállalkozói adó is ugyanilyen vegytisztán szakmai ügy volt számunkra: egy új, ráadásul választható adónem jelent meg a palettán, ezt el kellett magyaráznunk töviről hegyire, hogy ki-ki jó döntést hozhasson az áttérésről. Az adózóknak ehhez joguk van. Az idén nyáron is bebizonyosodott, hogy a felvilágosítás hasznos: egy csomó evás a megadott határidőre nem fizetett be egy fillért sem, ám amikor tájékoztattuk őket, azonnal korrigáltak. A céltudatos ellenőrzés hihetetlen mértékben képes javítani az adózási morált. Itt jegyzem meg: az adóhivatal hálás az újságíró-társadalomnak, hogy - bizonyára a személyes érintettség okán - nagy figyelemmel fordult az eva felé. Nincs még egy téma, amiről annyian érdeklődtek volna, mint ez.
MN: Ha jövőre több pénzt kell beszedniük, az átlagember arra gondol: bekeményít az APEH. Eddig csak a tízmilliós cégeket nyaggatták, most sorra kerülnek a legkisebbek is, amelyeknél - ezzel önök nyilván tisztában vannak - a költségelszámolás, az üzleti és magáncél elkülönítése sokszor alig lehetséges.
KLGY: Akármerre jártam az elmúlt időszakban, akármilyen szakirodalmat vettem a kezembe, azt láttam és olvastam, hogy az adóigazgatás korszerűsítésének két fő pillére van. Durván fogalmazva: a jobb tájékoztatás és a nagyobb fenyegetettség. Szakszerűen ez úgy hangzik: a legolcsóbban úgy lehet beszedni az adót, ha mindenki önként és határidőre fizet annyit, amennyit kell. Ehhez a többi között az szükséges, hogy az adózó pontosan tudja a szabályokat, és tartsa is magát hozzájuk. A minőségi felvilágosítás tehát hatékonyságnövelő tényező. Másfelől ha az adózó tudatában van annak, hogy ellenőrizhetik - ezt nevezem fenyegetettségnek -, akkor hajlamosabb jogkövető magatartásra, mintha nincs a figyelem középpontjában. Az adóhivatal természetesen soha nem ellenőrizhet mindig és mindenkor mindenkit. A "szőnyegbombázás" rettentő hatékony lehet ugyan, ám nagyon drága, és azt is elpusztítja, amit jobb lenne használni. Az adózásban a precíziós rakéta "neve" kockázatelemzés és célzott kiválasztás. Erre ma már számítógépes programok is vannak, meg persze az adókikerülés, a költségelszámolás, a jogszabályok minden apró részletét elölről-hátulról ismerő szakértőink. Az ő dolguk az, hogy elemezzék a beérkező információkat, és oda koncentrálják a revíziót, ahol a legnagyobb az adó-nemfizetés kockázata. Egy átlagos főúton az autósok nagy többsége fittyet hány a kilencven kilométer/órás szabályra. Az 5-ösön azonban százból csak ketten-hárman mernek száguldozni Kecskemétről Pestre menet, mert a többiek tudják, hogy folyton radaroznak. Az adózásban ez a fajta "fenyegetettség" annak a tudata, hogy az illető érzi: akár el is csíphetik, és az nagyobb hátránnyal jár, mint ha rendesen adózna. Mellesleg ez a legjobb módszer arra, hogy a gazdaságnak minél nagyobb része kifehéredjen.
Ballai József
