Miért érdekes, hogy hozzánk látogat az iraki felsőoktatási miniszter?

  • narancs.hu
  • 2024. július 26.

Belpol

Megfejtés: nem érdekes. Hacsak egyetlen dolog miatt mégis.

Nem túl sokatmondó közlemény a kormánytól, miszerint Budapesten van egy iraki miniszter.

Az oktatási kapcsolatok megerősítése érdekében együttműködési megállapodást írt alá Illés Boglárka, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért felelős államtitkára és Naim Abed Jaszer, az Iraki Köztársaság felsőoktatási és tudományos kutatási minisztere pénteken Budapesten – közölte az MTI.

Illés Boglárka az aláírás után tartott sajtótájékoztatón közölte, a megállapodás értelmében a Stipendium Hungaricum programban 2025 és 2027 között 100 iraki hallgatónak ajánlanak fel felsőoktatási ösztöndíjat Magyarországon.

Naim Abed Jaszer arról beszélt, hogy Irak is biztosít ösztöndíjakat magyar hallgatóknak, és bíznak benne, hogy a diákok kölcsönös cseréje a két népet összekötő kulturális hidat teremt, valamint pozitív hatással lesz a gazdasági kapcsolatokra is.

Hogy mi ebben az érdekes?

Hát ha más nem, legfeljebb az, hogy eszerint Irakban van felsőoktatással és kutatással foglalkozó önálló tárca. Budapestről ez nem mondható el: nálunk a Kulturális és Innovációs Minisztérium védnöksége alatt haldoklik a családügy a drasztikusan csökkenő születésszámokkal, a kultúra a színháztól a közművelődésig, az alap-, közép- és felsőoktatás kréta- és tanárhiányostul, szülőket fenyegető igazgatókkal és képzetlen óraadókkal és az átszervezésekkel és bizonytalanságokkal küzdő kutatásfejlesztés és a közigazgatás egy része.

Mindezt az a Hankó Balázs vezeti, aki hosszú ú-val írja azt, hogy „kultúrális”.

De legalább az egészségügy nem ennél a tárcánál van, mert... ja, várjunk, az meg a Belügyminisztériumhoz és annak exrendőr-vezetőjéhez került.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.