1. Tűzszekerek (1981, rendezte: Hugh Hudson)
Minden idők talán legismertebb olimpiai témájú filmje épp a legutóbbi, az 1924-es párizsi olimpia idején játszódik. Főhőse két angol futó: a skót származású Eric, aki misszionáriusként Isten dicsőségéért versenyzik, és a zsidó Harold, aki az antiszemitizmus ellen harcol. Eric esélyei elszállni látszanak, mikor megtudja, hogy a 100 méteres futás döntőjét vasárnap rendezik – ő pedig a hite szerint az Úr napján nem versenyezhet. David Puttnam producer véletlenül akadt Bill Henry az olimpia történetéről szóló könyvében az angol futók sztorijára. A filmhez „atléta konzultánsként” felkérte Tom McNab történész-edzőt azzal a kikötéssel, hogy csak olyan színészeket szerződtethetnek, akik valóban úgy néznek ki, mint az atléták. Végül 32 név került a cilinderbe, akiket kivezényeltek télen egy salakpályára edzeni. „A legtöbben a bemelegítéstől rosszul lettek. Egyáltalán nem illettek a képbe” – emlékszik vissza az edző. Végül Ben Crossra és Ian Charlesonra esett a választás, a többi pedig ma már filmtörténelem. Az alkotást hét Oscarra jelölték, négyet meg is nyert, közte a legjobb zene díját – utóbbit, azaz Vangelis muzsikáját még azok is ismerik és elismerik, akik a mai napig nem tudták feldolgozni, hogy a Tűzszekerek az Oscar-gálán ellopta a show-t Az elveszett frigyládák fosztogatói és a Vörösök elől.
2. München (2005, rendezte: Steven Spielberg)
Az 1972-es müncheni olimpia sztárja Mark Spitz volt négy egyéni és három csapat arannyal, mind a hét számban világcsúccsal győzve. De ekkor szerezte meg Hegedűs Csaba a 100. magyar olimpiai aranyérmet is. Az esemény mégsem ezekről, hanem a túszdrámáról lett nevezetes: a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet elrabolta az izraeli csapat 11 sportolóját – a kudarcba fulladt mentési kísérletben végül mind életüket vesztették. Steven Spielberg filmje az eseményekre adott izraeli válaszlépést mutatja be lebilincselően izgalmas módon: öt embert kiválasztanak, hogy egy speciális csapatot alkotva vadásszák le azokat, akik felelősek voltak a mészárlásért. A közel háromórás film tele van Hitchock legjobb pillanatait idéző suspense-jelenetekkel, de a karakterek építésével és a drámával sem marad adós.
3. Korlátok nélkül (1998, rendezte: Robert Towne)
Egy másik film, melynek egyik kulcsjelenete az 1972-es müncheni olimpián játszódik. Főhőse, Steve Prefontaine minden idők egyik legjobb amerikai hosszútávfutójának számított, 1973-75 között 2000 és 10 000 méter között minden rekordot ő tartott. Münchenben azonban drámai körülmények között csak a negyedik helye futott be 5000 méteren, így érem nélkül maradt. Épp az 1976-os olimpiára készült fel, amikor 24 évesen autóbalesetben elhunyt. Neve azonban a mai napig fennmaradt, nem kis részben annak köszönhetően hogy edzője, Bill Bowerman alapította 1964-ben a Blue Ribbon Sportsot, amelyből később a Nike lett. A Korlátok nélkül elsősorban a futó-edző kapcsolatra koncentrál, a szokásos sportfilmektől elsősorban a remek szereplőgárda és a történetben rejlő dráma emeli ki. A filmről a közelmúltban többször is megemlékeztünk, hiszen egyik főszereplője, Donald Sutherland és rendezője, Robert Towne is nemrég hunyt el.
4. Foxcatcher (2014, rendezte: Bennett Miller)
Kevés felkavaróbb, nyugtalanítóbb hangulatú sportfilm létezik, mint Bennett Miller öt Oscarra jelölt alkotása. Középpontjában egy egészen furcsa birkózótrió áll: a multimilliomos John Du Pont (Steve Carell), aki fényűző edzőközpontjába csábítja az olimpiai bajnok Mark Schultzot (Channing Tatum) és annak ugyancsak sportoló bátyját, Dave-et (Mark Ruffalo). Hármójuk között féltékenységgel, becsvággyal és irigységgel átitatott kapcsolat bontakozik ki, miközben a testvérpár az 1988-as szöuli olimpiára készül – míg az események tragikus fordulatot nem vesznek. Jócskán akadnak filmek, amelyek a versengés sötét oldalát mutatják be, de ilyen nyomasztó feketeségbe burkolózó sportfilm kevés akad.
5. Ikarusz (2017, rendezte: Bryan Fogel)
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 36 orosz sportolót hívott meg a párizsi olimpiára (a gyalázatos döntésről ebben a véleménycikkünkben írtunk), de mindössze 15-en fogadták el a részvételt; ők sem versenyezhetnek azonban a saját zászlajuk alatt. A mostani kitiltás az Ukrajna elleni háború miatt történt: csak a semlegesnek számító oroszok indulhatnak, azaz akik semmilyen szinten nem támogatták Putyint vagy a háborút. Nem ez az első olimpia azonban, amit orosz zászló és himnusz nélkül rendeznek: a 2021-ben tokiói olimpián is kizárólag semleges színekben indulhattak az oroszok (335-en voltak ott és 70 érmet nyertek). Akkor az államilag szervezett doppingprogram miatt szabtak ki büntetést az országra. Ezt mutatja be Bryan Fogel lebilincselő, Oscar-díjas dokumentumfilmje.
6. Olimpia (1938, rendezte: Leni Riefenstahl)
Hitler kedvenc rendezője egyszersmind a filmtörténet egyik legnagyobb hatású direktora is, nem hiába tekintettek alkotásaira úgy, mint a náci propagandagépezet egyik legerősebb fegyverére. Miután az 1935-ös, ugyancsak történelmi jelentőségű Az akarat diadalát elkészítette, megkapta a lehetőséget, hogy filmre vegye az 1936-os berlini olimpiát, amely az árja faj felsőbbrendűségét lett volna hivatott bizonyítani. Ehhez képest az amerikai fekete atléta, Jesse Owens négy aranyérmet szerzett, ezzel pedig alaposan megfricskázta a náci Németországot. Riefenstahl kétrészes dokumentumfilmje a mai napig jelentős műnek számít, amelynek újításai (pl. lassítások, közeliek) mindmáig a sportközvetítések részét alkotják.
7. Richard Jewell balladája (2019, rendezte: Clint Eastwood)
Az épp utolsó filmjét készítő Clint Wastwood az elmúlt tíz évben öt filmmel is kijött, melyek finoman szólva is felemásan sikerültek – a Richard Jewell balladája egyértelműen a legjobb ezek közül. Ez is igaz történet: főhőse Richard Jewell, a biztonsági őr, aki a 1996-os atlantai olimpia alatt felfedez egy bombát, amit a Centennial Olympic Parkban rejtettek el, ezzel pedig ezrek életét menti meg. Hősből azonban hamar antihőssé változik, amikor az FBI nyomozni kezd és a sajtó is ellene fordul.
8. Szabadság, Szerelem (2006, rendezte: Goda Krisztina)
Andy Vajna szuperprodukcióját elsősorban ’56-os filmnek szokás tartani, hiszen az októberi forradalom eseményeit mutatja be egy szerelmi történeten keresztül. A feldúlt pesti utcák képét azonban két sportesemény keretezi: az elején azt láthatjuk, hogy 1955-ben egy moszkvai mérkőzésen az oroszok a bíró segítségével legyőzik a verhetetlennek tartott magyar férfi vízlabda-válogatottat. A visszavágóra az 1956-os olimpián került sor, ami a melbourni vérfürdőként lett ismert. Az ekkor már eltiport forradalom után a magyarok a medencében vettek revansot, az oroszok ezúttal sem bántak velük kesztyűs kézzel: a vérző fejű Zádor Ervinről készült képek bejárták a világsajtót. A hollywoodias filmfeldolgozás mellett ugyanabban az évben egy dokumentumfilm is készült az eseményről A szabadság vihara címmel.
9. It Happened in Athens (1962, rendezte: Andrew Marton)
1896-ban bejelentik, hogy felújítják az ókori olimpiai játékokat, az első újat pedig Athénban rendezik meg. A hír eljut a Spiridon nevű görög pásztorfiúhoz is, aki úgy dönt, maga is elindul a maratoni futáson. Lekési a nevezést, mégis lehetőséghez jut, miközben a szerelem is rátalál. A magyar származású Andrew Marton filmje igazi, népmesei (mondhatnánk: bugyutácska) történet, amelyben Coubertin báró azzal engedi rajthoz állni a főhőst, hogy „inkább szegem meg a szabályokat, mint török össze egy szívet”. Ennek ellenére a film mégis könnyed szórakoztatást nyújt, például azért, mert a maga csacska módján az eredeti olimpia szellemiségét idézi meg. A forgatókönyvet Vadnay László, a Hacsek és Sajó-jelenetek szerzője írta, nem véletlen tehát, hogy magyarra emlékeztető mondatok is akadnak benne és a magyar zászló is többször feltűnik.
10. A békés harcos útja (2006, rendezte: Victor Salva)
A legtöbb, inspiráló sportfilmben akad néhány közhely a boldogságról, a versengésről és a győzelemről, de talán egy, ide tartozó mozi sincs átitatva olyan szinten a bölcseletekkel, mint A békés harcos útja, amit bemutatásakor annak rendje és módja szerint jól elporoltak a kritikusok. Főhőse, Dan nyughatatlan, tehetséges tornász, akinek egy baleset miatt derékba törik a karrierje. A holtponton azonban segítségére van egy rejtélyes öregember, akit Szókratésznak hívnak: ő tanítja meg arra, hogyan élvezze a cél helyet magát az utat és hogyan éljen a pillanatnak – mindez pedig egészen az olimpiáig repíti Dant.
