Tüntetés a rádió elnöke mellett: A mienk az nem olyan

  • G. G.
  • 2003. október 16.

Belpol

Néhány százan (a szervezők szerint 6-8 ezren) tüntettek szombaton a Magyar Rádió Pollack Mihály téri bejáratánál a Népszava által ügynökmúlttal vádolt Kondor Katalin - és még inkább a Vasárnapi újság - mellett.

Néhány százan (a szervezők szerint 6-8 ezren) tüntettek szombaton a Magyar Rádió Pollack Mihály téri bejáratánál a Népszava által ügynökmúlttal vádolt Kondor Katalin - és még inkább a Vasárnapi újság - mellett.Kevés szánalmasabb (és rémisztőbb) történet juthat eszünkbe az elmúlt tizenhárom évről, mint a demokratikus magyar nyilvánosság esete a kommunista diktatúra ügynökeivel. A rendszerváltó elit ahelyett, hogy tiszta játékszabályokat dolgozott volna ki az egykori besúgók, társadalmi megbízottak és szigorúan titkos (szt) tisztek demokratikus közéleti szerepvállalásáról (vagy annak tilalmáról), tizenéve a politikai ellenfelek sakkban tartására használja az egykori hármas ügyosztály iratait. Így járt el annak idején Antall József koalíciós és pártbéli ellenlábasaival szemben; de hasonlóképpen dolgozott a jobboldal akkor is, amikor a tavalyi szavazat-újraszámlálásos hiszti lecsengésekor előkapta a Medgyessy Péter múltjáról valakinél lapuló dokumentumokat. Nem cselekedett másképp a Népszava sem néhány hete Kondor Katalin rádióelnök állítólagos titkos (vagy ahogy egy napig emlegették: társadalmi) megbízotti mivoltának feszegetésével. A különbség a Magyar Nemzet tavalyi és a Népszava mostani akciója között annyi, hogy előbbi bizonyítékokat is szállított állítása mellé (igaz, olyat is, amelynek a hitelessége erősen kétséges), a Népszava azonban beérte a vád lebegtetésével. Kondorról lapzártakor sem tudható pontosan (legfeljebb sejthető), mit tett a Kádár-rezsimben A Hét műsorvezetésén, a rádió gazdaságpolitikai rovatának irányításán meg egy-két alákérdezős Grósz-interjú elkészítésén kívül.

A múlt szombatra a Kondor védelmére összehívott polgári erők szerint viszont ez nem is érdekes;

amíg lesz Vasárnapi újság,

a megjelentek lelki békéjét nem fenyegeti semmi: a tüntetők egyáltalán nem Kondor sorsának jobbra fordulásában, sokkal inkább a vasárnap reggeli magyarébresztő igehirdetés megmaradásában látják a rádió körüli cirkusz tétjét. Ezt onnan tudjuk, hogy az ezúttal B válogatottjukkal kiálló helyi érdekű sztárokon kívül három "egyszerű rádióhallgató" is beszélt az egybegyűltekhez, kivétel nélkül a Vaú (csak a magyar termőföldhöz hasonlítható) nemzetstratégiai jelentőségét ecsetelve, amivel persze a jelenlévők eddig is tisztában voltak.

Akár kiderül Kondorról valami, akár nem, a jobboldalon semmi nem változik. Bencsik főszerkesztő (Demokrata) nyilván továbbra is irigylésre méltó magabiztosság-gal söpredékezi le a politikai ellenfelek szavazótábo-rát, mint tette azt szombaton, nagyjából egy perccel azután, hogy a szervező Honfoglalás 2000 Egyesület elnöke, Szilvásy György öntudatosan kérte ki magának jobboldali érzelmű honfitársaink lecsőcselékezését. Szalai Annamária (Fidesz) kommunikációs szakember nyilván a jövőben is hű marad szokásához, vég nélkül kritizálja Medgyessy Péter alternatív mondatszerkesztési technikáit, miközben senki nem figyelmezteti arra, hogy jobban tenné, ha előbb saját ismereteit mélyítené el e tárgykörben; ha kiszólásai változatlanul olyan brutálisan törik kerékbe a magyar nyelvet, mint a kormányfő általa ostorozott megnyilvánulásai, a mostani hallgatóságnál kevésbé jóindulatú érdeklődők esetleg ki találják kacagni. Ettől függetlenül a tüntetésen szemmel láthatóan lámpalázas médiaszakértőnek nálunk nyert ügye van, hiszen szájából e késő délutánon elhangzott a másfél éve hiába várt mondat: "Megbukik az a hatalom, amely nem tűr meg más véleményt". Tavaly április óta először vonta le egy fideszes középvezető a 2002-es országgyűlési választás legfőbb tanulságát, méghozzá igen frappánsan. Mindez azonban nem enyhített kínzó hiányérzetünkön: jó, jó,

de mi lesz Kondor Katalinnal?

Az útmutatás a tüntetés zárószónokára, Bayer Zsoltra maradt, aki ezúttal nem rögtönzött. A felkészülésre fordított munka meghozta gyümölcsét; Bayer az előtte szólókhoz képest üdítően világos, kerek mondatokban jelentette ki, hogy a hiper-antikommunista jobboldal akkor is kiállna Kondor Katalin mellett, ha kiderülne róla az, amit Bayer nem hisz el. Sőt: még lemondani sem engednék, amíg a D-209-es nem távozik a kormányfői posztról (e feltétel jogosságához kétség sem férhet), és az összes ügynöklistát nyilvánosságra nem hozzák (ez is rendben volna, csak hatalomra kerülve a jobboldal makacsul ellene szokott szegülni az erre irányuló törekvéseknek, így Bayer felhívása nem több a szokásos fecsegésnél; olyasmi, mint a tévé kettéosztása volt tavaly).

Bayer érdekes retorikai eszközzel igyekezett jó előre relativizálni Kondor még föl sem tárt múltbéli tevékenységét: a rádió elnökét a Medgyessytől Pokorni Zoltán édesapjáig tartó tengelyen, utóbbihoz egészen közel helyezte el. Pedig a pártállam sztárújságírójának státusa - ha már a tettes-spiclik és az áldozat-spiclik és nem a besúgók és megfigyeltek ellentétpárjában gondolkodunk - azért közelebb áll a Pénzügyminisztériumban karriert befutó Medgyessy Péteréhez, mint a koholt vádak alapján kirótt büntetésének maradéktalan letöltésével megzsarolt Pokorni Jánoséhoz, de ez az égvilágon senkit nem érdekelt szombat este.

A tüntetés alig másfél óra alatt rendben lezajlott, a résztvevők gyorsan szétszéledtek, hiszen szombatonként a magyar ember korán fekszik; másnap reggel hatkor éberen, tisztán és borotváltan a rádió mellett a helye.

G. G.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.