Akinek az alábbi történetfüzérről esetleg Ilf és Petrov klasszikusa, a Tizenkét szék jut az eszébe, annak lelövöm a poént: a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház körüli botránysorozatból fájón hiányzik Osztap Bender, a nagystílű szélhámos. Legföljebb egy - vagy több? - ügyetlen, kispályás csaló leledzik valahol, esetleg a körülmények és véletlenek bámulatos összejátszása okozta az egészet.
A színház vezetői döbbenten állnak az elmúlt tíz nap eseményei előtt, de legalább tudják: színházuk nem tagja az Európai Színházak Uniójának (UTE), a tagságról értesítő levél ugyanis hamis. Stefán Gábor igazgató ezért néhány nappal ezelőtt feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen.
A döbbenet valójában még részben sem érthető. A korábbi események, nyilatkozatok és híradások előrevetítették e fejleményt; és a színházi uniós hamisítás csak egy a sok közül.
Róma
Majdnem egy éve, a tavalyi évadzárón jelentette be Stefán Gábor, hogy a színházat egyéves próbaidőre fölvették az Európai Színházak Uniójába. Érthető, hogy nemcsak a színház, hanem a város vezetőit, elsősorban a polgármestert, Gyimesi Endrét is nagy büszkeséggel és reményekkel töltötte el a hír; Gyimesi egyébként is a szívén viseli a színház sorsát, a színház nemzetközi kapcsolatait létrehozó-ápoló több találkozón is részt vett a színház igazgatójának meghívására és költségére, például Rómában és Liszszabonban. Minden lehetséges fórumon igyekezett elsőként bejelenteni minden "jó hírt", és a leghatározottabban, politikai és ártó szándékokra hivatkozva visszavert minden kételyt, és hárított minden firtatást. Ez utóbbi tenort átvette egyébként a színház vezetősége is.
Előrebocsátom: a nemzetközi színházi világ éppen úgy csupa "haknibuli", mint a magyar. Rendezők, fesztiválszervezők hívnak meg és csereberélnek produkciókat; ha az ember tud olvasni a különféle fesztiválok és csereakciók programjaiban, hát alaposan megválogatja, hová utazik. Nem csoda, de nem is örömteli, hogy Zalaegerszegen minden "felfújódik", ami külföld: a nemtudásból és a hübriszből ered. Itt azonban nem pusztán néhány link külföldi színházi emberről van szó. Csalásról, hazugságról, a tudatlanság tudatos kihasználásáról.
Három éve a színház nemzetközi referenst alkalmaz: Sárdi Dorotea a római színművészeti akadémián végzett rendezőként (egy évig ilyen státusban szerződtette őt a színház), majd - érthető módon kapcsolatait latba vetve - elsősorban olasz együttműködéseken dolgozott.
Ennek eredményeként Stefán Gábor két alkalommal is tanított Rómában (táncot), valamint a színház vezetői (és a polgármester) több alkalommal is találkoztak a Teatro di Roma akkori igazgatójával, Giorgio Albertazzival; elmondásuk szerint ő vetette föl a színházi uniós tagság lehetőségét, valamint állítólag ő javasolta a színházat a szervezetbe. Ezenkívül - mint Sárdi Dorotea elmondta - szoros kapcsolatot építettek ki az olasz színházi intézettel, az ETI-vel is.
2006 elején a zalaegerszegi színház a Teatro di Romával közösen pályázatot nyújtott be az olasz kulturális minisztériumhoz közös szakmai projektekre, három évre. Az elnyert 433 ezer euróból végül egyetlen cent sem érkezett a színházhoz, mert "belpolitikai problémák miatt az olasz fél lemondta" (így Stefán Gábor), illetve "a Teatro di Romának problémája támadt az önkormányzattal" (így Sárdi Dorotea). Az állítólagos nyertes pályázat mindenesetre szép habokat vert a helyi sajtóban. Nem ütött szöget viszont a színház vezetőinek fejében, hogy vajon miért lép vissza egy nyertes pályázatból az egyik fél.
Brüsszel
Nemcsak a helyi, de az országos sajtóban is lehetett olvasni a következő nagy sikerről: Tasnádi István Tranzit című darabját Brüsszelben mutatják be. A program kitűzését több személyes találkozó, ide-oda utazás előzte meg (itt a polgármester nem volt jelen, csak a színház igazgatója, Bagó Bertalan főrendező, valamint Sárdi Dorotea). Január 31-én a Zalai Hírlap tudósítása szerint a színháznál járt Jean-Louis Colinet, a brüsszeli Nemzeti Színház igazgatója, és állítólag a lapnak is megerősítette a meghívást (amely sem ekkor, sem soha nem szerepelt a színház honlapján, pedig ebben az időpontban már fent volt a februári műsor, mely szerint a színház összes helyiségében a tervezett bemutató napján saját előadás fut). Február 9-én a lap már arról tudósít, hogy a 22-re tervezett brüsszeli bemutató nem jön létre. Sárdi Dorotea szerint korábban együttműködési szerződést kötöttek, amelyben azonban sem anyagi, sem praktikus részletek nem szerepeltek; az ezeket tartalmazó záradék viszont sosem készült el. "Jóhiszeműek voltunk, erre a személyes találkozók adtak alapot" - mondta Sárdi Dorotea. Így aztán csöppet sem jogszerűtlen, hogy a fellépést a brüsszeli igazgató titkárnője egy háromsoros e-mailben "technikai okokra" való hivatkozással mondta le, az igazgató pedig egy telefonbeszélgetésben azt mondta, hogy "nem tudja garantálni a művészek biztonságát" (?!). Ide kívánkozik, hogy minden beszélgetésen Sárdi Dorotea tolmácsolt, minden levelezést ő bonyolított.
Stefán Gábor a sajtóban ezt úgy jelentette be, hogy a külföldi bemutató meghiúsulásának oka egy nagyobb szabású turné. Ekkoriban már akadt a városban olyan önkormányzati képviselő, aki testületi ülésen vagy más formában szeretett volna információt kapni a rejtélyesnek látszó ügy(ek) hátteréről, ő volt alighanem a "szűk érdekcsoport tagja, aki lejárató kampányba kezdett" a színház ellen, ahogy Stefán Gábor fogalmazott a helyi lapban, sejtetvén, hogy politikai motivációkról is szó van. Néhány önkormányzati képviselő április 29-én előterjesztést készített, rendkívüli közgyűlés összehívását és vizsgálóbizottság létrehozását kérve; az előterjesztés kitér azokra az állítólagos pályázati nyereményekre, melyekből egy fillér sem jött meg, valamint a meghiúsult külföldi vendégszereplésekre is. Ez arra utal, hogy helyi erők már jó néhány hete kételkedtek a színház külföldi "sikereinek" valódiságában; kételyeiket erősíthették az olyan valószerűtlen "árukapcsolások" is, amelyek egyike szerint például egy sikeres EU-pályázatból "több mint tízmillió forint jut 'monitoring kiépítésére' a városi kórház kardiológiai osztályán", amint erről az igazgató tájékoztatta a helyi tévé nézőit. Többeknek szemet szúrt az EU-pályázat eme szokatlan formája - a polgármester továbbra is célozgatással és halogatással válaszolt a kezdeményezésre, nem látott okot rendkívüli közgyűlés összehívására. Ugyanezen előterjesztés rákérdez arra is, vajon miért nem jár kártérítés a színháznak a későn lemondott brüsszeli fellépés miatt.
Messzire ment ember
A brüsszeli felmondás lemondásakor meglebegtetett "nagyobb szabású turné" Dél-Amerikába irányult. Stefán Gábor igazgató Sárdi Doroteával járt Mexikó budapesti nagyköveténél, ahol - legalábbis az ő tudomása szerint - erről a turnéról beszélgettek. Három fellépésről volt szó: Mexikóban, Brazíliában és Ecuadorban. A meghívó fél állítólag a quitói színház ifjabb Ernesto Alban nevű igazgatója volt - Sárdi Dorotea állítása szerint beszélt egy emberrel telefonon, aki így mutatkozott be neki. Állítólag parádés feltételeket kínált: minden költséget ők állnak, a művészek részben első osztályon repülnek, kintlétük alatt ötvendolláros napidíjat kapnak, plusz a gázsit és teljes ellátást.
Stefán Gábor állítása szerint a Budapest Airport Zrt.-től (esetleg a Malév Airport Zrt.-től, de ilyen cég nincsen) e-mailben kapták meg a névre szóló repülőjegyekről szóló igazolást. Ez a cég ilyen jellegű tevékenységgel nem foglalkozik, ilyen tartalmú e-maileket nem küld. A színészek mindenesetre egy fél éjszakát eltöltöttek a színészklubban, várva a hajnalt és a buszt, amely a milánói repülőtérre viszi őket. (Az előadás díszletét szállító kamion már korábban elindult.) Ide toppant be éjszaka Stefán Gábor, és közölte a társulattal, hogy Pedro Gonzales Rubio, Mexikó budapesti nagykövete lemondta a turnét arra hivatkozva, hogy a meghívót, az ecuadori színház igazgatóját Mexikóvárosban halálos autóbaleset érte. A levél - mely egyébként felbukkant a világhálón is - feltűnően primitív; március 17-én kelt, és arról számol be, hogy a levél írója március 10-én, vagyis egy héttel korábban tudta meg, hogy március 8-án baleset történt. A levélben az áll, hogy ez a baleset "politikai vészhelyzetet eredményezett" a térségben. Nagy kár, hogy még ekkor sem keresett rá senki a világhálón a quitói Teatro Sucre honlapjára, ahonnan megtudhatta volna, hogy az igazgatót nem Ernesto Albannak hívják - viszont van egy terme a színháznak, amelyet így hívnak, ugyanis az 1984-ben elhunyt ecuadori színészről, Ernesto Albanról nevezték el. Megtudhatta volna azt is, hogy a hivatkozott időpontban a színházban normális élet folyt, mentek az előadások, a hírlevélben egyetlen szó nem esett sem az igazgató tragikus elhunytáról, sem a zalaegerszegi színház várható föllépéséről. Van még egy levél; érdekes módon ennek keltezése egy héttel korábbi, vagyis március 10-i: ebben a Buenos Aires-i Teatro Colón főigazgatója nyilvánítja részvétét, amiért meghiúsult a föllépés, és biztosítja a színházat, hogy "minden ki lesz fizetve az önök társulatának, reális időn belül", ehhez kéri a banki adatokat. A honlapról ismét csak az derül ki, hogy a Teatro Colón főigazgatóját, ügyvezető igazgatóját, de még Buenos Aires "jefe de gobiernóját" sem úgy hívják, mint a levél aláíróját. Föltűnhetett volna az is, hogy ez a levél alig két nappal az állítólagos baleset után kelt, és egy új helyszín bukkan föl benne, amelyről addig nem volt szó: Argentína.
Azóta a Külügyminisztérium érdeklődésére a mexikói nagykövetség elhatárolódott az egész ügytől.
A színházi unió
A zalaegerszegi színház az Európai Uniónál is pályázott, ezúttal a barcelonai Teatre Lliuréval - ez a színház egyébként az Európai Színházak Uniójának egyik alapítója, s a szóbeszéd szerint éppen azért pályázhattak együtt, mert a Hevesi Sándor Színház is immár a színházi unió tagja. Itt nagy pénzről volt szó: egymillió-nyolcszázezer euróról, igaz, három évre. Sárdi Dorotea állítása szerint itt is nyertek, már a szerződés is megérkezett, de pénzt egyelőre nem utaltak át, mert - lásd fentebb - a barcelonai színház is kihátrált a megnyert pályázatból. Az Európai Unió egyik illetékese viszont felajánlotta a zalaegerszegi színháznak, hogy keressen más partnert, és akkor megkapja a pénzt. Állítólag ez folyik most, és már partner is van, aki szívesen benevezne a summa egy részére.
A botrányt valójában ez az ügy, az Európai Színházak Uniójába való belépés híre robbantotta ki. Tavaly augusztus 7-én jelent meg a Zalai Hírlapban egy interjú (Közel a portugál ékszerdoboz) Ricardo Paissal (Sárdi Dorotea tolmácsolásával, ami azért furcsa, mert Pais jól beszél angolul, és elég valószínűtlen, hogy a Zalai Hírlap szerkesztőségében senki ne beszélne angolul), aki az újság állítása szerint Portugália kulturális minisztere és a portói színház igazgatója. Ebben Pais örömét fejezi ki afölött, hogy a fővárosi Katona József Színház kikerült az unióból: "Általuk (ti. a Katona által) azonban torz képet kaptunk Magyarországról, ami sokáig nem zavart, hiszen nem ismertem más megközelítést. Azzal, hogy találkoztam a zalai színház vezetőivel, kinyílt a szemem, már tudom, hogy van egy teljesen másfajta magyar valóság is. Bosszant, hogy valaki, aki hatalommal rendelkezik, arra használja az uniót, hogy maga felé fordítsa a figyelmet, és tévesen állítsa be egy egész ország kultúráját."
Előzmény: 1990-ben többek között Jack Lang francia kultuszminiszter és Giorgio Strehler (aki akkor a párizsi Odéon és a milánói Piccolo igazgatója volt) hét színházzal alapította meg az uniót (amely egy francia egyesület, és semmi köze az Európai Unióhoz); ezek egyike volt a Zsámbéki Gábor vezette Katona. Strehler halála után, 1998-tól három cikluson át Zsámbéki volt az unió elnöke; 2004-ben nem jelöltette magát újra, később a többiek biztatására elfogadta jelölését az elnök munkáját segítő boardba, de ide nem került be. Ekkor Jack Lang lett az elnök, aki nem töltötte ki a ciklust, és 2006-ban lett az unió elnöke Alexandru Darie, a bukaresti Nemzeti igazgatója. Zsámbéki 2006 végén írt egy levelet a párizsi irodának, kérve, hogy továbbítsák azt kollégáinak, melyben kifejtette, hogy az unió működésében számos kedvezőtlen tendencia tapasztalható (többek közt az, hogy az egyesület csökkenő támogatását immár főként az iroda működtetésére, nem pedig művészeti és oktató munkára és workshopokra fordítják). Egy évig nem történt semmi, ekkor - vagyis 2007 vége felé - Zsámbéki bejelentette, hogy ha nem oldják meg a problémákat, akkor a Katona kilép. Ez is történt: 2008. január 1-jétől a Katona nem tagja az uniónak. Erre a lépésre egyenként sajnálkozó, lebeszélő vagy egyetértő, baráti hangú levelet küldött többek között Lev Dogyin Szentpétervárról, Didier Juillard Strasbourgból, Declan Donnellan Londonból, Valdemar Holm Stockholmból. Az elnök, Darie hivatalos levélben kérte Zsámbékit, hogy változtassa meg szándékát. A párizsi Odéon már régen kilépett az egyesületből, és más forrásból az is hírlik, hogy - nagyjából ugyanazért, amiért a Katona - távozni készül a Royal Shakespeare Company, a svéd Dramaten és a munkában már jó ideje részt nem vevő milánói Piccolo is.
A Zalai Hírlapban közölt interjú idején azonban a Katona még az őszi fesztiválon való szereplésre készült. Zsámbéki a cikk nyomán levélben érdeklődött Paisnál - aki ekkor tényleg a portói színház igazgatója volt - az interjúban mondottakról. Pais válaszleveléből kiderül, hogy 1. sosem állította, hogy Portugália kulturális minisztere volna, 2. egyetlen szóval sem említette a Katona József Színházat. Sárdi Dorotea viszont, aki tolmácsként dolgozott az interjú készítésekor, határozottan állítja, hogy Pais többször és egyértelműen említette saját miniszterségét, sőt sokat beszélt politikusi tevékenységéről. Portugália magyarországi nagykövete viszont levélben közölte, hogy Pais sosem volt az ország kultuszminisztere.
Zalaegerszegen sokáig próbaidőről beszéltek az uniós tagsággal kapcsolatban, majd - ez is olvasható a világhálón - megérkezett az igen furcsa levél. Elie Malkának, az unió igazgatójának (gépi) aláírásával az áll benne, hogy a zalaegerszegi színház tagja az uniónak, melynek révén "sokkal előnyösebb és gazdagabb helyzetbe fog kerülni", valamint szerepel benne az is, hogy évente kétszázezer eurót kap a színház mindaddig, "míg súlyos hibákat nem követ el". Zsámbéki Gábor közlése szerint a kétszázezer eurós ígéret képtelenség; egy-egy uniós fesztivál megrendezése - amilyenre Budapesten is sor került 1993-ban és 2000-ben a Katona szervezésében - az egyesületnek nagyjából ennyibe kerül. Van viszont tagdíj, tizenötezer euró - a frissen fölvetteknek pedig a duplája.
A levél 2008-as keltezésű, további dátum nincsen rajta. Első ránézésre is hamisítvány. Ezt most már Stefán Gábor igazgató is tudja, például onnan, hogy az április 13-án valóban fölvett kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Tompa Gábor érdeklődő levelet intézett Elie Malkához. Malka beszámol neki arról, hogy valóban többször állt kapcsolatban Sárdi Doroteával és a színházzal - valamint minden, ez ügyben írott levelét mindig elküldte az ügyben személyesen közbenjáró polgármesternek is, akinek ily módon első kézből lehettek információi -, de a felvételükről annak ellenére nincs szó, hogy ők ezt nyomatékosan és rámenősen - például meghallgatásra jelentkezve a párizsi irodában is - kérték. Ugyanebben a levélben Malka leszögezi, hogy hamisításról és csalásról van szó.
Stefán Gábor szerint ők többször találkoztak Elie Malkával, aki tájékoztatta őket a megteendő lépésekről (legalábbis Stefán így tudja), viszont egyszer sem beszéltek az unió elnökével, Dariéval. Darie elnök és Malka igazgató közös - és immár valódinak látszó - levelet írt az ügy részletei iránt érdeklődő magánszemélynek arról, hogy a tagságról értesítő levél hamis, és szó sincs arról, hogy a Hevesi Sándor Színház tagja lenne az egyesületnek - noha a színház két vezetője, Stefán és Bagó, valamint Sárdi Dorotea ezt változatos módokon és erőteljesen szorgalmazta. Jogi lépést is fontolgatnak.
Sárdi Dorotea szerint a tagságot megerősítő levelek valódiak (ebből logikusan következik, hogy a cáfolatok hamisak) - Stefán azt valószínűsíti, hogy a színház egy ideig tagja volt az uniónak, majd rövid úton, rejtélyes okokból és körülmények között kikerült belőle.
Végjáték
Stefán Gábor igazgató a rendőrségi följelentéssel a hatóságra bízta annak kiderítését, hogy mi is történt valójában. Azt azonban, hogyan történhetett meg mindez - vagyis hogyan égette porig színháza hírnevét (a polgármesterrel karöltve) a színház vezetése, azt neki magának kellene kiderítenie, már csak azért is, hogy mindenki levonhassa belőle a kézenfekvő következtetést, és megtegye a következő, logikus lépést.
Lapunk megjelenésének napján közgyűlést tart a város önkormányzati testülete.
