Minda Zoltán a Pepszolg Kft. képviselőjeként olyan nevet szerzett magának a magyar igazságszolgáltatásban, amit civil még aligha érdemelt ki. Azt állítja a bíróság előtt, hogy Sólyom László, Lomnici Zoltán és Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter figyelmen kívül hagyta az úgynevezett Pepszolg-ügyben tudomásukra jutott, bírók és más hivatalos személyek által elkövetett közokirat-hamisításokat, hivatali visszaéléseket, noha intézkedési kötelezettségük lett volna - és ezzel a bűnpártolás alapos gyanúja is fölmerül. (Az ügyről és a vélelmezett jogsértésekről lásd keretes írásainkat.) Minda legutóbbi tárgyalásán több neves jogász is figyelemmel kísérte a per jogalapjának az indoklását, amely adatokkal alátámasztottan kérdőjelezte meg a törvény előtti egyenlőséget Magyarországon. Elhangzott, hogy egyik, magánszemélyként perbe hívott igazságszolgáltatási vezetőről sem feltételezik, hogy közel húszéves, elismert jogászi múlttal a hátuk mögött ne tudták volna felismerni az alárendelt kollégáik által elkövetett okirat-hamisításokat, melyek során többször átírták az 1993-ban jogerősen lezárt per ítéletének a fejlécét. Mindáék cége, a Pepszolg Kft. emiatt végelszámolás alá került, a cég képviselőinek anyagi biztonsága semmivé lett. A hibát azonban senki nem hajlandó kijavítani. Minda
több mint száz alkalommal
tett bejelentést az OIT hivatalának, amely intézkedési kötelezettsége ellenére passzív maradt. A Köztársasági Elnök Hivatala ugyancsak intézkedés nélkül viszszaküldte az okiratokat a Pepszolg Kft. képviselőinek, noha a cég jogásza szerint a hivatalnak meg kellett volna keresnie az illetékes hatóságot, és kísérőlevéllel annak továbbítania az anyagot. Minda feltételezése szerint a magyar igazságszolgáltatás vezetői ezzel a pénzügyi körökben mozgó egyik legbefolyásosabb ember első millióinak az eredetét akarják védeni, s úgy látja, az ő amúgy piti ügyükben zajló jogsértések is ennek a következményei. Elmélete alátámasztására Minda összeállított egy igen bonyolult cégkapcsolati hálót is. (Egyszer már beszámíthatatlannak is akarta nyilváníttatni egyik leggyakoribb peres ellenfele - aki Minda szerint a fentebb jelzett ember több cégben felbukkanó strómanja -, de egy pszichiáter megállapította, hogy Minda nem paranoid.)
Minda 1997 óta 38-szor jelentett fel bírót, és 18-szor ügyészt. A Központi Nyomozó Főügyészség azonban úgy ítélte meg, hogy a beadványok egyetlen olyan tényt, körülményt, adatot nem tartalmaznak, ami feljelentésnek minősíthetné őket.
A vállalkozó mindezt megelégelve beperelte Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az OIT elnökét, Vastagh Pál volt igazságügy-minisztert, jelenlegi ottawai nagykövetet. Azért, mert a Pepszolg Kft. nevében arra kérték őket, hogy a Legfelsőbb Bíróságon hozott ítéletek fejlécének törvénysértő megváltoztatását vizsgálják ki. Vastaghot mint az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnökét már Szili Katalin házelnök javaslatára keresték meg Mindáék 2005 tavaszán, hogy vizsgálja ki a vélelmezett törvénysértéseket. Kérelmüket Lomnici a 2005. december 5-i, Vastagh a 2005. december 14-i keltű levelével utasította el azzal, hogy a kérelmet előterjesztő Pepszolg Kft. képviseletére az aláíró Nagy Lajos nem jogosult, így a feltételezett törvénysértések kivizsgálását nem kérheti. A cégjegyzékben az elutasító levelek keltekor ugyanakkor a kérelmező képviseletére jogosultként Nagy Lajos volt bejegyezve.
Minda a magyar igazságszolgáltatás elitjével szemben kártérítési keresetet terjesztett elő 10 000 forint vagyoni és 90000 forint nem vagyoni kár megfizetésére. Pontosított keresetében így fogalmazott: "A nem vagyoni károm megtérítését a jogbiztonságba, az I. r. Alperes (Sólyom László köztársasági elnök - S. A.) által megtestesített intézmény, illetve a II. és III. r. alperesek (Köztársasági Elnöki Hivatal, Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala - S. A.) törvényes működésébe vetett bizalmam megingatása miatt kérem megítélni. A III. r. alperes jelen ügyben is megvalósított működése, figyelemmel az OIT 1999. évi 10. és 15. szabályzata szerinti kötelezettségre, a bíróság pártatlan megítélésébe és a közbizalom megőrzéséhez szükséges hitemet (sic! - a szerk.) rengette meg alapjaiban."
A Pepszolg-ügy
A Pepszolg Kft.-t 1989. október 23-án alapította az állami tulajdonú Papíripari Vállalat és öt magánszemély (Minda Bálint - Zoltán apja -, Nagy Lajos, Földvári Miklós, Kincse Pál és Keller István). A céget a cégbíróság bejegyezte. A vállalkozásba a Papíripari Vállalat használaton kívüli ingatlant és ipari gépeket apportált. A Papíripari Vállalat 1991-ben, az állami papírgyártás magánosításakor létrehozott egy leányvállalatot, és ennek is átadta ugyanezeket a vagyontárgyakat (pontosabban: önkényesen elszállíttatta a kft. vagyontárgyait, a cég telephelyét pedig a sajátjának tekintette) - márpedig ezt az akkori és az azóta hatályba lépett társasági törvény is kifejezetten tiltotta és tiltja. Az anyavállalat, illetve a tulajdonossá lett Állami Vagyonügynökség így próbált megszabadulni a felerészben általa tulajdonolt kft.-től; hiszen a tulajdonrész másik felét birtokló öt magánszemély nem volt hajlandó megszüntetni a céget. A Pepszolg tulajdonosai válaszként kizárták az anyacéget a társaságból. Ezek az események vezettek a pereskedéshez.
Minda szerint 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság úgy folytatta le az eljárást, hogy annak nem volt per- és jogképes felperese, mert a cégbíróság 1993. május 10-én április 1-jei hatállyal törölte a felperes Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalatot. Erről minden iratot csatoltak a peranyaghoz, és kérték az egyik, ügyükben éppen eljáró szegedi bíróságot, hogy a bizonyított jogi tényeket vegye figyelembe, miszerint a Legfelsőbb Bíróság 1993. május 28. napján hozott sérelmezett határozata Mindáék szerint hatálytalan cselekményeken nyugszik. A három szegedi eljáró bíró a kérést elutasította azzal, hogy Minda és jogi képviselője nem írt igazat.
Átírt ítéletek
A Legfelsőbb Bíróság által hozott másodfokú ítélet, melyet Mindáék szerint többször megváltoztattak, 1993. május 28-án született: Minda Zoltánék cége, a Pepszolg Kft. ennek alapján került végelszámolás alá. Az ítélet fejlécét a Legfelsőbb Bíróságon 1998 és 2007 között többször átírták - Mindáék legalábbis ezt állítják. A felperes először a Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalat volt, majd a másodfokú eljárás Legfelsőbb Bíróság általi 1993-as jogerős lezárása után, évekkel később a felperes személye különböző időpontokban átváltozott hol Pesterzsébeti Papírgyár Kft.-re, hol Pesterzsébeti Papírgyár Kft. "fa"-ra (a cég felszámolása csak 2003. április 30-án kezdődött), hol pedig Pesterzsébeti Papírgyárra (ilyen nevű jogalany soha nem is létezett). A Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalatnak azonban cégjogi értelemben hiába jogutódja a Pesterzsébeti Papírgyár Kft., egy lezárt per iratanyagán évekkel később módosítani nem lehet, egy jogutód folyamatban levő eljárásba pedig csakis bírósági határozattal léphet be.
