Narancs XX. évf. 21. szám (2008-05-22)
Stiller Gyula halála Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta. Marschalkó Teofil: Temetés után (1913. november)
Az angol író, Thomas Carlyle egyszer egy üzletember társaságában vacsorázva hosszabb fejtegetésbe kezdett. Egy idő után, megelégelve a másik bőbeszédűségét, az üzletember így fakadt ki: "Ideák, Mr. Carlyle, ezek mind puszta ideák!", amire az író ezt válaszolta: "Élt egyszer egy Rousseau nevezetű ember, aki írt egy könyvet, ami mást sem tartalmazott, csak ideákat. Ennek a könyvnek a második kiadását azoknak a bőrébe kötötték, akik kinevették az elsőt."
Magyar Narancs, 2008. május 1. Nagyon érdekesnek és jónak tartom a Soros Györggyel és Jaksity Györggyel készült interjút.
Mérő László legutóbbi, a nácikról, illetve a hozzájuk való viszonyról szóló írásának (Nácik, hova?, Magyar Narancs, 2008. május 8.) állításai nem hagyhatók csak úgy annyiban. Mérő László tekintélyes értelmiségi, elkötelezett demokrata, szavára sokan adnak, nem akárki. Legutóbbi tárcájában azonban - és a jó szándékot nem vitatom - olyan érvelést tár az olvasók elé, amely több ponton hibás, következtetése pedig veszélyes.
A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság a múlt héten meghozta rég várt végzését a 2007. február 2-i kordonbontás ügyében. Mint emlékezetes, a Fidesz képviselőcsoportja ezen a napon szétszerelte a Kossuth téren felállított fémkorlátokat. Ezzel nevezettek a feljelentő, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerint megvalósították a garázdaság és a rendzavarás tényállását, miáltal is szabálysértést követtek el.
Az új egészségügyi miniszter imádnivaló ember. Székely Tamást, e tündéri figurát el is halmozzák szeretettel, amerre jár. A szakmai szervezetek elismerően szóltak kvalitásairól, a gyógyszerészek kamarai közgyűlésén egyenesen megtapsolták, ellenzéki képviselők adtak hangot bizakodásuknak (majd a szakbizottságban nem támogatták a kinevezését, hisz a rajongásnak is van határa). Mintha még Éger István, az orvosi kamara elnökének nyilatkozataiban is felfedezhető volna valamiféle halvány, részleges és bizonyára ideiglenes megelégedettség; és tőle többet aligha remélhet az az egészségügyi miniszter, akit nem Éger Istvánnak hívnak. A tobzódás Székely első intézkedéseinek és azóta is hömpölygő ígéreteinek éppúgy szólhat, mint az ezután kijárni remélt engedményeknek.
Magyar Narancs, 2008. április 17. Tisztelt szerkesztőség! Olvastam cikküket a filmek és sorozatok feliratozásával kapcsolatban, és igazán vegyes érzelmeket keltett bennem.
Az ezredfordulón a kormányzat lehetővé tette, hogy helyi szakemberek az önkormányzattal karöltve kábítószerügyi egyeztető fórumokat (KEF) hozzanak létre. A KEF-ek nagy részét a pénzhiány és a túlzott önkormányzati befolyás mára teljesen padlóra küldte; sem a drogfogyasztás nem csökkent, sem a megelőzés színvonala nem javult. Ahol mégis van fejlődés, ott a fórumok nélkül is elboldogulnának.
Börtönbe kerülhet egy házaspár, mert nem adattak be néhány kötelező védőoltást a gyermeküknek. Egy másik család gyermekét a gyámügyes rendőrökkel vitetné a rendelőbe, vagy átmenetileg intézetbe rakná, hogy beoltassa. Habár Európa legtöbb országában csak ajánlják, Magyarországon még a máshol bevont oltás is kötelező.
Kényszerek és kompromisszumok jellemzik a 2010-es pécsi kulturális főváros programot. Mentő körülmény, hogy lehetne ennél rosszabb is.
Elhúzódó politikai válságra lehet számítani a főváros XI. kerületében, ahol elfogyott Molnár Gyula szocialista polgármester mögül a törékeny képviselő-testületi többség. Az ügyek állnak, az eset az országos politika számára is tanulsággal szolgálhat.
Akinek az alábbi történetfüzérről esetleg Ilf és Petrov klasszikusa, a Tizenkét szék jut az eszébe, annak lelövöm a poént: a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház körüli botránysorozatból fájón hiányzik Osztap Bender, a nagystílű szélhámos. Legföljebb egy - vagy több? - ügyetlen, kispályás csaló leledzik valahol, esetleg a körülmények és véletlenek bámulatos összejátszása okozta az egészet.
Sűrű esztendő volt: háborúellenes tüntetések és faji zavargások az Egyesült Államokban, prágai tavasz, párizsi május, lengyel, olasz diákmozgalmak, fegyveres összetűzések Mexikó utcáin. Az új generáció egy jobb világban akart élni, és ezért kész volt bármit megtenni. 1968 negyvenéves örökségéről Vajda Mihály filozófussal beszélgettünk.
Minda Zoltán neve hovatovább fogalom a magyar bíróságokon. Beperelte Sólyom László köztársasági elnököt, Lomnici Zoltán legfőbb bírót és Vastagh Pál volt igazságügy-minisztert az államfő hivatalával és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hivatalával együtt. Minda saját ügyében 14 év alatt annyi feljelentést tett, hogy azzal jelöltette magát a Guinness Rekordok könyvébe.
Bár a legtöbb résztvevője számára aligha jelentett többet a szabadság érzésénél, a filozófiai és társadalomelméleti alap sem hiányzott belőle. Hogy ezek mennyire voltak komolyan vehetők, máig vitatott - ám az utópiák kergetése mégis változásokat indított el. A náci háborús múlttal való valódi szembenézés éppúgy következménye lett a német '68-nak, mint a kapitalizmusellenes terrorizmus.
A protokoll végtelenül egyszerű volt, bár Sztupát ez is bosszantotta, megjegyzéseket tett, hogy hamarosan a mosdó felkeresése sem lesz rendszabálymentes. Viszonylag nagy pontossággal megjelölt időpontban kellett a Boráros téri HÉV-végállomás pénztárához járulni, és bemondani, hogy Ómafa urat keresik.
A Zenegyűlölő megszokott kertjében ült, csicsergő fák, susogó madarak alatt, és lassan egyértelművé lett számára, hogy ő ama boldogtalan tudat, melyről a fiatal Hegel (képünkön) beszélt Szemere Samu kedvesen ósdi magyarításában: "Ez tudja, hogyan áll a dolog az elvont személy valóságos érvényességével s éppígy az elvont személynek a tiszta gondolatban való érvényességével. Tudja, hogy az ilyen érvényesség inkább a tökéletes veszteség; ő maga ez a magáról tudó veszteség és a lemondás a magára vonatkozó tudásról.
A hírekben vidám diáktanyaként, remek közösségi terepként írják le a belső-józsefvárosi létesítményt, mely emlékeink szerint korábban a Stúdió névre hallgatott, nyilvánvalóan a Magyar Rádió közelsége miatt. Az elnevezés miatt mégis meglehetős előítélettel érkezünk a Bródy Sándor és a Horánszky utca sarkára, habcsóknyálazta nosztalgia-pályaudvart sejtünk, ahová a sláger-expressz kapucinergőzöse futott be - jelentős késéssel.
Alice Munro legújabb novelláskötete a nők családon belüli lázadásának figyelemre méltó gyűjteménye. Számos önéletrajzi elem található benne, ezért érdemes egy pillanatra felidézni, honnan is indult a szerző.
Színművet és szakácskönyvet olvasni olykor tudathasadásos állapot. Olvasójuk eltöprenghet azon a mélyen platonikus, a valóság és az ideák között fennálló distinkción, hogy nem színpadon kellene-e látnia és hallania az egész darabot, illetve nem enni kéne mégiscsak azt a "Zöldfűszerkrémlevest / Füstöltlazac-csíkokkal"? Persze a szakácskönyvek olvasásának megannyi oka lehet. Például a lemondás aszketikus technikájának vagy az esztétikai képzelőerő végletekig tágításának a gyakorlata.
Az amszterdami Anne Frank Ház és a Zsidótörténeti Múzeum együttműködéséből született képregény rendhagyó formájú "tankönyv", amely a hozzá járó munkafüzettel a középiskolai holokausztoktatás nehézségeire próbál megoldást nyújtani - úgy tűnik, sikerrel. A kötetet Hollandiában már sikeresen integrálták a középiskolai oktatásba, s a holland diákok tízből átlagosan nyolc és fél pontra értékelték. Most Magyarország, Lengyelország és Németország iskoláin a sor.
Amennyiben csoportosítani szeretnénk a popipar mostanában uralkodó díváit, akkor Kylie Minogue abba a klaszterba kerülne, ahová a mindenki által ismert és csak kevesek által utált idolokat pakoltuk. Rajongótábora meglehetős és sok tekintetben igencsak markáns - ha bárki kételkedett volna ebben, akkor a múlt csütörtöki, módfelett sikeres megakoncert rögvest meggyőzhette. A Kylie iránti rajongásnak további táptalajt adhat, hogy nem holmi kezdő előadóról van szó - bár sokaknak gondot jelenthet feldolgozni azt a tényt, hogy a huszonegy évvel ezelőtt a Locomotionnel robbantó tinibálvány és a hamarosan a negyvenet is betöltő, mellrákjából frissen kigyógyult szupersztár ugyanaz az ember. Pedig hát a hang, ha kicsit erősödött, gazdagodott is, végül csak ugyanaz maradt.
Paul Valéry 1914-ben vetette papírra: "A tasizmus modern eszméi, 'harmóniák', mindent az egyidejű kontrasztokra alapozni, nem törődni az egymásutánisággal, a kibontakozásokkal, a tervvel - mindez jól egybevág az eszmék állapotával. Abból származik, hogy a kezdetek jelzésére - a születés állapotára - szorítkozunk. Ez a törekvés arra indít, hogy visszatérjünk a pszichofiziológiai események mentén, és megkíséreljük csakis a legkezdetibb mozzanatokat rögzíteni. - Azokat, amelyek még a fotografikus benyomásokat is megelőzik. Mindenekelőtt tehát érzékenységet kívánunk a művésztől. Szó sincs több ügyességről. Nem azért teszünk feléjük egy félfordulatot, hogy valami többet kapjunk tőlük, mint amennyit mindenki lát, hanem hogy valami kevesebbet." (Ford.: Somlyó György)
Ami hőseinkkel a szemünk láttára megesik - lerohadnak Bécsben fillér nélkül (egyéb célokra fenntartott 134 euróval) egy pofára is viharvert mikrobusszal -, kétségkívül nem egy húsvéti körmenet. Sokkal inkább egy mozijelenet, szűkebb-tágabb régiónk filmkészítői mutattak is hasonló dolgokat számosat az elmúlt húsz évben (no, a talajgyökerei is meglehetnek e metódusnak, vö. Szekérrel Bécsbe; Karel Kachyna; 1966, arról de szívesen mesélnék). Tehát az alsó-európai lumpenpopuláció sokszor vicces, olykor gyomorszorító bécsi vircsaftozása úgyszólván személyes emléke a magyar mozinézőnek; pergette a mexikoplatzi Aktionmarkt előtt ujjai közt a schillinget olyan nagy színész is, mint Andorai Péter és olyan lelkes amatőr is, mint Fábry Sándor, utóbbi lökte is nyilván mellé a halandzsát. S tőle már ugrani sem kell Szőke Andrásig és Badár Sándorig, őszintén szólva meg nem mondom, hogy kiterjedt mozgóképes életművük elsodorta-e őket, khm, a császárvárosig, de lenne egy fogadásom. Végül is mindegy, csupán annyit akarunk ezzel, hogy egy nagyon is létező, voltaképpen elég zsúfolt piacon próbálja ki jó szerencséjét a Bahrtalo!.
A Tinariwen együttes tagjai a Művészetek Palotája hátsó kijárata előtt töltötték a fellépésüket megelőző nyárias májusi vasárnap délutánt, arccal a semminek, pontosabban a Lágymányosi híd feljárójának, de ülhettek volna bárhol, derűs nyugalmuk semmiben sem különbözött attól, ahogy előző fellépéseik előtt/után a Sziget világzenei színpad-hátsójának konténeröltözői körül kuporogtak egyfajta természetes idegenséggel, otthonosan sehol és mindenütt.
Gábor Lajos bádogosként dolgozik Kolozsváron, üstöt készít, tetőt-tornyot javít, cigány nyelvet tanít; mikor mire van épp kereslet. A cigány kultúrát kutató Boros Lóránd is tőle tanulta a nyelvet, majd Egyiptomba ment idegenvezetőnek. Lakatos Róbert filmjének főszerepeiben most mindketten magukat alakítják: Lalit és Lórit, akik a marketingkampány szerint (is) kiköpött képregényhősök.
Azok voltak csak a kalandos idők, a nyolcvanas évek - egyfelől úgy nézett ki, hogy ez majd örökké tart, hogy majd ezt látják a marslakók, ha végre ide eszi őket a fene, hogy tényleg elég lesz szót érteni velük a Kodály-módszer. Másfelől valamikor az évtized elején volt egy kiállítás az Ernst Múzeumban, tán az Amerikai Film története. Vagy a filmé, csak úgy. Mindenesetre már a bejáratnál néztünk egy nagyot, ami mozitörténeti program esetén nem is lenne nagy szó, de ez az volt. Ronald Reagan fogadott, nem ám mint filmmúzeumi emlék, amint szúrósan néz Errol Flynnre Az út Santa Fébe egyik kockáján.
Születésnaposról jót vagy semmit, és a ma 70 éves Harrison Fordnak sok jó van a számláján. A későn érő sztárról, aki 35 évesen Solo, 39 évesen Indy és 50 évesen Jack Ryan lett (60 fölött pedig a fülét is kilövette), utolsó nézhető filmje, az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága bemutatásakor közöltünk pályaképet.
Az úgynevezett kristálykoponyák körüli hype nem csitul, amióta csak előkerült az első (?) gondosan lecsiszolt kvarcfej a közép-amerikai (?) dzsungelek mélyéről.
Ha életünk egyik legfontosabb napját nem a féktelen hedonizmus, hanem az ökológiai fenntarthatóság jegyében tartjuk, nagyobb eltökéltséggel nézhetünk szembe a zöld szempontból is számtalan kihívást jelentő házasélet megpróbáltatásaival.
Az Európa-bajnokságra kiváló felvezetés a két májusi kupadöntő. Az idén látszólag nem volt nagy különbség a kettő között. Manchesterben az oroszok, Oroszországban a Manchester próbált a csúcsra jutni. A két kupa értéke s ennek megfelelően a nemzetközi sajtó érdeklődése persze nem azonos. Mi immár másodszor az UEFA-kupa-döntőt választottuk. Az UEFA sajtóosztályának nem várt együttműködését látva úgy érezzük, hogy kifejezetten számítanak a Narancsra. Nem akarunk csalódást okozni, úgyhogy irány Manchester.
